Top

Az Én Vízióm

Programunk több száz konkrét javaslatot tartalmaz. Most segítünk megtalálni azokat, amelyek a legérdekesebbek lehetnek számodra!
Töltsd ki a lenti rövid kérdőívet, és számítógépes modellünk máris megmutatja, szerintünk melyik intézkedések kelhetnék fel az érdeklődésedet.

*) Több érték is kiválasztható

Alapértékeink

Polgári párt
A Híd polgári párt. Alapelvei a polgári egyenlőség és az együttműködés. Ezeken alapuló alternatívát nyújt mindazoknak, akik békében és biztonságban akarnak élni, dolgozni és vállalkozni. Hiszünk abban, hogy a nyitottság, tisztesség, szolidaritás, felelősség és tolerancia azok az alapelvek, amelyek lehetővé teszik az együttműködést és a közösen vállalt célok elérését. A Híd a társadalmi ellentétek enyhítésére törekszik és nem próbál újabbakat létrehozni.
Demokratikus alapelvek
Sziklaszilárdan hiszünk abban, hogy a demokrácia az egyetlen út előre. Csak a demokrácia képes garantálni mindnyájunk szabadságát és biztonságát, alapvető jogainkat, még akkor is, ha működése láthatóan elmarad az ideálistól. Szerintünk nem azon kell gondolkoznunk, hogy mire cseréljük le a demokráciát, hanem hogy hogyan csináljuk jobban. Arra fogunk törekedni, hogy a lehető legrugalmasabban reagáljunk azokra a kihívásokra, amelyeket a mára megváltozott politikai környezet jelent.
Európa és a világ
A Híd európai párt, és hiszünk abban, hogy a közös polgári Európáé a jövő. Szlovákia csatlakozása az Európai Unióhoz és az eurózónához az ország újkori történelmének egyik legpozitívabb vívmánya. Részt szeretnénk venni közös európai értékeink védelmében és fejlesztésében, és szeretnénk hallatni hangunkat az EU gazdasági integrációja kapcsán is.
Társadalmi szolidaritás
A társadalmi szolidaritás az a kötőanyag, amely egyben tartja közösségeinket. Bár nehéz időket élünk, a szolidaritás nem csupán kötelességünk, hanem egyik legfontosabb közös értékünk is. A Híd kiáll mindazok mellett, akik túl gyengék ahhoz, hogy érvényt szerezzenek igazuknak. Törekedni fogunk a szociális biztonság megteremtésére Szlovákia minden polgára számára, legyen szó bármely hátrányos helyzetű régióról vagy csoportról.

A Híd világnézete két forrásból táplál­kozik: az egyén szabadságából és a kö­zösség erejéből. Ez a két forrás korántsem ellentétes, sőt egymást erősítő: a közösség ereje az egyének szabad, önkéntes munkájára, összetartására épül, az egyén szabadságát pedig csak egy erős és szolidáris közösség képes biztosítani.

Azért dolgozunk, hogy Szlovákia olyan országgá váljon, ahol a lehető legtöbb ­polgár él jólétben, és minden polgár egyenlő esélyekkel rendelkezik nemzetiségétől, nemétől, korától, felekezeti hovatartozásától, lakóhelye fekvésétől és méretétől, szexuális irányultságától és testi fogyatékosságaitól függetlenül. Az egyén szabadsága ugyanis csak akkor érvényesül igazán, ha a körülötte élők is hasonlóan szabaddá válnak. A Híd éppen ezért mindent meg fog tenni a polgárok alapvető emberi jogainak védelméért.

Arra törekszünk, hogy azok a természetes közösségek, amelyek országunk életének magját képezik, fennmaradhassanak és kiteljesedhessenek, legyen szó családokról, kulturális, etnikai, vallási, világnézeti közösségekről, településekről, régiókról. Mindannyiunk közös érdeke, hogy megőrizzük és továbbfejlesszük pótolhatatlan, sokrétű közös örökségünket. A társadalmi összetartás alapját a sokszínűségünk elismerése kell, hogy képezze.

Kiemelt figyelmet fordítunk a magya­rok, szlovákok, romák, ruszinok, ukránok és egyéb nemzeti közösségek együttműködé­sének és kölcsönös toleranciájának megteremtésére. A 20. század története a nemzetek közti viaskodás és ellenségesség története is: ez a század már nem szólhat erről. A Híd egyik fő célkitűzése stabil, virágzó és a szlovákiai társadalomba integrált nemzetiségi közösségek létrejöttének támogatása, és a multietnikus településeken lakók értékes együttélésének biztosítása a kulturális és oktatási önkormányzatiság által. Alapelvünk az egység a sokféleségben. Egy sokszínű országban élünk, és a Híd azt gondolja, hogy Szlovákia csak akkor lehet erős, ha minden állampolgára otthon érezheti magát benne.

A politikának vissza kell fordulnia és újra utat kell találnia a helyi közösségekhez. Akármennyire is nagy megterhelést jelent az országos politika, szükséges, hogy a pártok – és így a Híd is – újult érzékenységgel figyeljen a helyi közösségek egyéni problémáira. A politikának ez a kettős feladata: országos szinten a sokakért, helyi szinten a kevesekért kell megtenni mindent, amit lehet.

Alapelvünk a kis lépések politikája: az, hogy a jó megoldásokhoz ésszerű kompromisszumokon és higgadt cselekvésen át vezet az út. Pártunk egyik erőssége éppen az, hogy képesek vagyunk olyan együttműködések kiépítésére és fenntartására, amelyek hosszú távon mindkét fél számára előnyösek, és amelyek segítenek céljaink elérésében. Ehhez azonban természetesen mindig két fél kell.

A jogvédelem mellett hangsúlyt helyezünk a jogtudatosságra is. Minden jog csak annyit ér, amennyire azzal élni tudnak. Az önálló és tudatos állampolgári cselekvés, valamint egy erős és aktív civil szféra teszi lehetővé azt, hogy a politikai eredmények ne maradjanak csupán beváltatlan ígéretek. A jogtudat növelése, a lakosság informálása fontos előfeltétele annak, hogy a rendelkezésre álló jogokból kihozzuk a lehető legtöbbet.

Három alapelvünk: az állampolgári elv, azaz hogy minden ember egyenlő a törvény előtt; a jogállamiság elve, azaz hogy az állam alanya is, nem csak betartatója a jognak; és a polgárbarát állam elve, azaz hogy az állam van a polgárért és nem fordítva. A fenti alapelveket érvényesíteni kívánjuk mind a hatalomgyakorlás, mind a közszolgáltatások terén.

A társadalmat minden szinten átszövő korrupció és klientelizmus súlyos problémát jelent, és alapjaiban kérdőjelezi meg a demokrácia működését. Bár a korrupció nem fog varázsütésre megszűnni, tenni szeretnénk nyomásának enyhítéséért a pártfinanszírozás új keretek közé szorításával, a közbeszerzések átláthatóságának növelésével és a hatósági személyek szorosabb ellenőrzésével.

A Híd egyben közép-európai párt is. Lehetőségeinkhez mérten dolgozni fogunk a térségi együttműködés előremozdításáért, a Visegrádi Négyek keretein belül és azt meghaladva is. Közös múltbeli tapasztalataink és jelen helyzetünk egyaránt természetes partnerré teszik a régió országait. Kiemelkedően fontosnak tartjuk a jó kapcsolatok ápolását és a konfliktusok kerülését Magyarországgal, amely nem Szlovákia történelmi ellensége, hanem természetes szövetségese kell, hogy legyen.

Környezetünk megóvása napról napra fontosabbá válik. Ahhoz, hogy bolygónk élhető maradjon, már ma meg kell tennünk mindent a klímaváltozás ellensúlyozására. A megújuló energiaforrások kihasználása, a jobb hulladékgazdálkodás és a gazdaságosabb fogyasztás immár nem alternatíva, hanem az egyetlen lehetőség, amely központi szerepet kell, hogy kapjon gondolkodásunkban annak érdekében, hogy a következő generációk számára is élhető Földet hagyjunk magunk után.

Szeretnénk az országban fennálló életszínvonalbeli különbségeket hatékony szociálpolitika¬ segítségével csökkenteni. A szolidaritás legfontosabb eszköze az adófizetők esetében a pénzügyi hozzájárulás, a legszegényebb rétegek esetében a munkavállalás.

Közös jövőnk másik kulcsa az oktatás. Olyan iskolaügyre van szükség, amely a legjobbakat csábítja tanári pályára, hiszen a jövő generációinak kinevelését csakis társadalmunk legtehetségesebbjeire bízhatjuk rá. Ehhez egyaránt szükség van a tanári fizetések jelentős emelésére – akármennyire is nehéz feladat ez – és az iskoláink rugalmasabbá és alkalmazkodóbbá tételére.

A vidék támogatása egyben a szociális és regionális különbségek csökkentését jelenti. Élhető és életképes vidékre van szükség, nem csak a mezőgazdasági termelés fontossága, hanem a vidéki életmód megőrzésének szempontjából is. Szeretnénk, ha jobban ki tudnánk használni az ország természeti adottságait és nagyobb hangsúlyt fektetnénk az élelmiszerek előállítására. A hazai termékeket versenyképessé kell tenni, a minőségi termékek érvényesülését pedig támogatni kell a rendelkezésre álló eszközökkel.

Témák

Gazdaságpolitika
Fenntartható vidék
Erős városok és régiók
Alkotmányos rend

Gazdaságpolitika

A 2000-2010 közötti időszakban a reformoknak és az európai integrációnak köszönhetően valamennyi EU-tagállam közül Szlovákia gazdasági növekedése volt a legmagasabb. 2012 után sajnos országunk versenyképessége meredek hanyatlásának vagyunk tanúi, amely a hazai és külföldi beruházások vonatkozásában is Szlovákia vonzerejének csökkenésében nyilvánul meg. A V4-ek államait érintő közvetlen külföldi beruházások tekintetében Szlovákia az elsőről az utolsó előtti helyre csúszott vissza, az állótőke-beruházások értékének a GDP-hez mért aránya csökkent. A beruházások csökkenése nem kínál kedvező alapot egy olyan jövőbeli gazdasági növekedés számára, amely biztosítaná a fejlett országok életszínvonalának elérését. Nem teszi lehetővé az egyes régiók közötti jelentős különbségek felszámolását sem, amelyek szinte már örökké tartónak tűnhetnek. Szlovákia többé már nem gazdasági tigris, nem tud jelentősebb gazdasági sikereket felmutatni. Tartós problémának tűnik, hogy a 2008-2009-es gazdasági válság eltörölt csaknem százezer munkahelyet, ami azt jelenti, hogy Szlovákiának új forrásokat kell keresnie a munkahelyteremtéshez.

A gazdaságpolitika területén ezért elsődleges célunk annak elérése, hogy Szlovákia ismét vonzó legyen a külföldi magánberuházások számára, hogy megteremtsük a hosszú távú gazdasági növekedés feltételeit, növeljük a munkavállalók számát és csökkentsük a régiók közötti eltéréseket. E cél elérésének kulcsa a vállalkozások, a munkahelyteremtés, a versenyképesség és a piaci környezet támogatása. A múlt eredményeihez hasonlóan, amikor Szlovákiának az autógyártás és az elektronika területén is sikerült nagyberuházásokat megszereznie, mi most ismét egy magasabb szintre akarjuk juttatni az országot. Azt akarjuk, hogy új munkahelyek teremtődjenek, főként az olyan nagyobb hozzáadott értéket képviselő ágazatokban, mint az információs technológiák, a kutatás és fejlesztés, a repülő- és gyógyszeripar. Nagy lehetőségeket látunk a szolgáltató szektor fejlesztése terén is, elsősorban az oktatásban, az egészségügyben és a szociális szférában. Meggyőződésünk, hogy hatékony gazdaságpolitikával a bérek viszonylag gyorsan megközelíthetik az uniós átlagkeresetek szintjét.

A növekvő jólét valódi forrását nem az állami újraelosztás növelésében, hanem a munka hatékonyságának fokozásában és a foglalkoztatottság emelésében látjuk. Ha sikerül biztosítani a gazdasági növekedést, a szociális rendszerben is biztosítottak lesznek a források. A Híd támogatja a szociális állam eszméjét, de a fogalom alatt mi nem az állami bürokrácia növelését, a populista újrafelosztást és a piac deformálását értjük. A modern szociális állam célzott támogatást nyújt a segítségre valóban rászorulók számára. Tevékenységével nem korlátozza a gazdasági aktivitást, hanem lehetővé teszi és támogatja azt. Nem az a célja, hogy az egyiktől elvegyen, a másiknak pedig adjon. Az a feladata, hogy az adó- és járulékfizető polgároknak minőségi közszolgáltatásokat nyújtson. Ez elsősorban hatékonyan működő egészségügyi és oktatási rendszert, valamint a szociális szolgáltatások széles körű hozzáférhetőségét jelenti. A szociális állam vonatkozásában a legnagyobb kihívás a lakosság elöregedése és ennek gazdasági következményei. A probléma kezelése átfogó gazdasági és szociális reformokat, aktív fellépést kíván.

A szlovák gazdaság kedvezőtlen irányú fejlődésének oka szerintünk a kompetencia hiánya, a politikai cinizmus, és a kormányzati politika aránytévesztettsége. Ezért a szakpolitikai tervezésben mindig elsősorban a szakmailag megalapozott megoldásokat fogjuk keresni, melyek összhangban vannak tekintélyes nemzetközi szervezetek ajánlásaival, mint pl. az OECD, a Világbank, az Európai Bizottság, hazai viszonylatban pedig pl. a Költségvetési Felelősség Tanácsa (RRZ). A fejlett országokban (Németország, Hollandia, Nagy-Britannia) működő megoldások alkalmazását tervezzük, illetve olyan országok megoldásainak átvételét, amelyek hasonló kihívásokkal néznek szembe, mint Szlovákia (pl. Észtország). Ez az út már a múltban is helyesnek bizonyult, többek között például a közpénzeket érintő reformok esetében. A Híd mindig felelős és szakmailag korrekt megoldásokat fog keresni, kerülni akarja a túlzó egyszerűsítést és a tisztán ideológiai alapú politizálást. Az adott cél érdekében fontosnak tartjuk az állami központi közigazgatási szervek elemző kapacitásának megerősítését, elsősorban a gazdasági tárcáknál, valamint a Pénzügyi Hatóság hatékonyságának növelését.

1. Az állam szerepe a gazdaságban

Az állam szerepe a szlovák gazdaságban jelenleg túlzott mértékű, így olyan területeken is jelen van, ahol a magánszektor hatékonyabb és olcsóbb lehetne. Az állami vállatok léte szükségszerűen politikai jelölésekhez vezet, amelyek viszont a klientelizmus és a korrupció számára nyitnak teret. Az állami vállalatok Szlovákiában hosszú távon alacsony hatásfokkal működnek, ami egyre növekvő veszteségeikhez és eladósodásukhoz vezet, s mindennek az árát a szlovák adófizetők fizetik meg.

1A. Az állam feladata a társadalom minőségi közjavakkal való ellátása (honvédelem, közbiztonság, jog és jogérvényesítés), a közszolgáltatások kiemelt területeinek biztosítása (oktatás, egészségügy, szociális ellátás), valamint az alapvető infrastruktúra fejlesztése és fenntartása (autópályák, utak, vasút). Arra fogunk törekedni, hogy Szlovákia adó- és járulékfizető polgárai minőségi közszolgáltatásokban részesüljenek, és az Európai Unión belül ne érezzék magukat másodrendű polgároknak. Ugyanakkor gondoskodni fogunk arról is, hogy a közszolgáltatások a lehető leghatékonyabban, a közpénzeket a lehető legkisebb mértékben megterhelő módon működjenek.

1B. A gazdasági rendszereken belül az állam nem lehet egyszerre bíró és játékos is, mert érdekkonfliktusba kerül. A bíró szerepét a független szabályozóknak, a játékosokét pedig a magánszektornak kellene átengednie. E téren az állam feladata, hogy olyan feltételeket biztosítson, amelyek erős és független szabályozó hivatalok létezését teszik lehetővé, olyan törvényi kereteket szabjon, amelyek garantálják, hogy valamennyi piaci szereplő esetében felügyelhessék a játékszabályok betartását. Biztosítani kell a szabályozó és felügyeleti hivatalok valódi függetlenségét, minél nagyobb mértékű politikamentességét, és meg kell akadályozni, hogy egy-egy hivatalt az aktuális kormány megtölthessen saját politikai jelöltjeivel (pl. fokozatosan kerülnek megválasztásra a tanácsok tagjai, nem fedi át egymást az elnök, alelnökök és a tanácsok tagjainak hivatali ideje, az alkalmazottak kiválasztása nem politikai, hanem szakmai alapon történik). Az államnak fokozatosan a nélkülözhetetlen minimumra kellene visszaszorítania vállalkozói aktivitásait.

1C. Fontos, hogy a szabályozó közeg átlátható és a lehetőségekhez mérten egyszerű legyen. Világos, logikus és egyértelműen interpretálható játékszabályok kellenek. El kell gondolkodnunk a túlzottan aprólékos szabályozás jelenlegi gyakorlatán, amely a vonatkozó törvények és végrehajtási rendeletek sokaságában nyilvánul meg. Így az előírások egy olyan nehezen átlátható szövevénye jön létre, amely állandó változtatásokat, értékelést, ellenőrzést igényel az egyre terjedelmesebbé váló állami apparátus részéről. Célunk a vállalkozások szabályozásának egyszerűsítése mindenütt, ahol ez lehetséges. Erőfeszítéseink végeredménye a vállalkozói szféra pénzügyi és adminisztratív terheinek csökkentése kell, hogy legyen.

1D. Az államot szakszerűen, a vállalkozói szféra módszereinek felhasználásával kell irányítani. Azokban az intézményekben is fel kell számolni a politikai jelölések gyakorlatát, amelyek közintézmények maradnak. A csúcsvezetői posztok betöltését átlátható pályázatokkal kell biztosítani, ami a csúcsmenedzsment minőségi mutatóinak javulását eredményezné. Az államnak arra kellene törekednie, hogy olyan bérezési és munkavégzési feltételeket szabjon, amelyek vonzóvá tennék ezeket a posztokat a magánszféra menedzserei számára is. Az államnak ugyanakkor szabad kezet kell adnia az állami vállalatok és a közszolgálati intézmények menedzsereinek, következetesen ellenőrizve a felelős gazdálkodás elveinek betartását. Jó példája ennek a Szociális Biztosító irányításának módja Iveta Radičová kormányának idején.

1E. Nem fogjuk kerülni a népszerűtlen gazdasági intézkedéseket. Bár a populista intézkedések vonzónak tűnhetnek, az ország hosszú távú fejlődése érdekében azonban gyakran fájdalmas gazdasági reformokra van szükség. A jelenlegi kormány kitér a reformok elől, s ezzel a szlovák gazdaság hosszú távú fejlődését veszélyezteti. A Híd politikusai a múltban már ismételten bizonyították, hogy szükség esetén képesek népszerűtlen (bár fontos) reformok elfogadtatására. Ezen az úton fogunk járni a jövőben is, mert csak a reformok biztosíthatják a gazdaság és Szlovákia lakossága életszínvonalának növekedését.

1F. A hagyományosnak tekinthető gazdasági feladatokon túl az állam feladata lenne, hogy javítsa az átkötést az oktatási rendszer és a polgárok mindennapi életének valós gazdasági kihívásai között. Ezért fontosnak tartjuk, hogy az állam fokozottabb mértékben törekedjen a lakosság pénzügyi ismereteinek bővítésére, azáltal is, hogy a téma jelen lesz az alap- és középiskolák nevelési-oktatási programjaiban. Azt tapasztaljuk, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nem készíti fel kellőképpen a diákokat a mindennapok gazdasági kihívásaira. A fiatalokra szeretnénk koncentrálni, és intenzív oktatással elérni azt, hogy a továbbiakban senki ne kerülhessen negatív pénzügyi spirálba pusztán figyelmetlenség vagy tudatlanság miatt. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a polgárok tudatosabban kísérjék figyelemmel az állam gazdálkodását is, és legyen áttekintésük arról, hogyan befolyásolják mindennapjaikat az egyes közügyi döntések.

2. Munkahelyteremtés

A magas munkanélküliség, különösen a hosszú távú munkanélküliség a szlovák gazdaság legsúlyosabb gondjainak egyike. Míg a gazdaság teljesítőképessége viszonylag gyorsan elérte a 2009-es krízis előtti szintet, a foglalkoztatottság mértékéről ugyanez már nem mondható el. Ennek több oka is van, például a munkaerőpiaci szabályozások szigorítása, a munkát terhelő (már korábban is magas) adók és járulékok növelése az elmúlt években (az adók és járulékok a munkavégzők valamennyi kategóriája - alkalmazottak, vállalkozók, megbízási szerződéssel dolgozók - számára magasabbak lettek). Az állam szociális politikájának és gazdaságpolitikájának munkavállalásra, értékteremtésre és felelősségteljes magatartásra kellene ösztönöznie az embereket. Abban kellene támogatást nyújtania, hogy képesek legyenek gondoskodni önmagukról. Ehelyett azt látjuk, hogy az állami szabályozások, a szociális politika és az adópolitika sem a kínálat sem a kereslet oldalán nem képes ösztönzően hatni: különösen az alacsony jövedelmű csoportok esetében gyakori, hogy munkahelyet teremteni és munkát vállalni sem érdemes.

2A. Javasoljuk a munka adó- és járulékterheinek csökkentését. Javasoljuk az egykulcsos adórendszerhez való visszatérést, a személyi jövedelemadó magasabb adókulcsának eltörlését, az alacsony jövedelmű csoportok számára járulékcsökkentő tétel bevezetését, valamint hogy a gyerekekre folyósított adóbónusz progresszív jellegű legyen. Az erre vonatkozó részletek az „Adók és járulékok“ címet viselő alfejezetben találhatók.

2B. Támogatjuk a segélyek munkavégzéssel egyidejű folyósítását. Akár a rövid ideig, akár a hosszú távon munka nélkül lévők esetében javasoljuk a szociális juttatások kifizetését (munkanélküli segély, anyagi szükséghelyzetben nyújtott ellátás) azon munkáltatók számára, aki készek munkahelyet biztosítani számukra. A hosszú távú munkanélküliséggel kapcsolatos megoldásokkal részletesebben a „Mélyszegénységi- és romapolitika“ című fejezet foglalkozik.

2C. Támogatjuk az adminisztratív terhek csökkentését és a munkaerőpiac rugalmasságának növelését. A Munka Törvénykönyvében szükségesnek tartjuk a szakszervezetek kiváltságainak korlátozását, a felmondási idő és a végkielégítés egyidejűségének megszüntetését. A magasabb szintű ágazati kollektív szerződések ne legyenek érvényesek azon cégek számára, amelyek nem értenek velük egyet. Javasoljuk a minimálbér (munkavégzés jellegétől függő) eltérő szintjeinek megszüntetését, a munkahelyi egészségügyi szolgálatok megszüntetését (legalább a kisvállalkozások estében), valamit a fölösleges törvények és szabályozások eltörlését. Mindezzel a következő, „Vállalkozói környezet“ c. alfejezet foglalkozik bővebben.

2D. A szlovák gazdaság számára fontos a foglalkoztatás nagyobb mértékű flexibilitása. Támogatni fogjuk a flexibilis foglalkoztatási formákat, a részidős munkát, a rugalmas munkaidőt, az otthoni munkavégzést. Javasoljuk a határozott időre szóló munkaviszony, az ügynökségi foglakoztatás és a megbízási szerződések szabályozásának enyhítését. Egyben azonban az is fontos, hogy (különösen az ügynökségi foglalkoztatás esetében) megfelelő védelmet nyújtsunk a munkavállalóknak is, csökkentve azok kiszolgáltatottságát.

2E. Fontosnak tartjuk a regionális programok megerősítését. Az országos szintű eszközök felhasználásán túl a foglalkoztatottság kérdéseinek megoldásával regionális szinten is foglalkozni kell. Javasoljuk a vidéki turizmus és az egyes mikrorégiók imázsépítésének (branding) fokozottabb támogatását, az ún. slow food élelmiszer-előállítást, a mezőgazdasági termékek közvetlen értékesítési rendszereinek kialakítását, valamint a kis- és családi vállalkozások és az egyéni gazdálkodók szövetségei létrehozásának támogatását. A régiófejlesztés kérdéseivel részletesebben a „Fenntartható vidék“ c. fejezet foglalkozik.

3. A vállalkozói környezet

A vállalkozói szféra Szlovákia gazdaságának gerince. A vállalkozók munkahelyeket és értékeket teremtenek és biztosítják az államháztartás bevételeit, így a közszféra finanszírozása a vállalkozói közegen áll vagy bukik. Az állami politikának ezért az lenne a feladata, hogy a lehető legjobb feltételeket biztosítsa a vállalkozók számára, ezzel motiválva őket értékek és munkahelyek létrehozására, miközben az államnak a lehető legnagyobb mértékben neutrálisnak kellene maradnia: egyenlő feltételeket kell biztosítania mindenki számára, mindenkitől egyformán kell elvárnia a játékszabályok betartását, szelektív módon egy vállalatot vagy vállalkozói csoportot sem részesíthet előnyben a többiek kárára. A valóság azonban jelentősen eltér ettől az ideális állapottól.

A szlovákiai járulékok a legmagasabbak közé tartoznak a világon, az adó- és járulékterhek aránytalanul megemelik a munka árát, és a munkahelyteremtés legfőbb akadályát jelentik. A vállalkozókat elkedvetleníti a bonyolult és túlbürokratizált adó- és járulékrendszer, az egyre növekvő adminisztratív terhek, a befektetési támogatások, valamint a közbeszerzés feltételeinek kiegyensúlyozatlansága. Külön fejezetet érdemelne az ún. lánctartozások problémája: a nem bebiztosított hitelezők, tehát a kis- és közepes vállalkozások védelme a csődvédelem (restrukturalizáció) vagy csődeljárás során nem kielégítő, és ezért gyakran ők húzzák a rövidebbet ezekben az eljárásokban. Az állam egyszerűen egyre nagyobb terheket ró a vállalkozókra, amelyeket már nem képesek elviselni. Ezt mutatja az a tény is, hogy az elmúlt években néhány tízezerrel csökkent az egyéni vállalkozók száma, és jelenleg már a kis- és közepes vállalkozások száma is egyre alacsonyabb. Legfőbb ideje lenne akadályállítás helyett segítő kezet nyújtani a szlovákiai vállalkozóknak. Az állami politikának egyszerre kell figyelembe vennie a térségbe érkező multinacionális vállalatok és a kis- és középvállalkozások érdekeit, a két szféra helyzetének egyensúlyba kell kerülnie.

3A. Javasoljuk a munka és a vállalkozások adminisztratív terheinek, adó- és járulékterheinek csökkentését. Szeretnénk elérni az egykulcsos adórendszer visszaállítását, a személyi jövedelemadó magasabb adókulcsának eltörlését, a társasági adónak a korábbi szintre való csökkentését, valamint a minimális társasági adó (az ún. adólicenc), az osztalékok után fizetendő egészségügyi járulék és a szabályozott ágazatokon belüli vállalkozások különadójának megszüntetését. Támogatni fogjuk az adminisztráció egyszerűsítését: az adók és járulékok egységes beszedését, az egy adó- és járulékbevallást, az egy helyen történő ügyintézést, az egységes adóalapot. A javasolt lépések részletesebb ismertetése az „Adók és járulékok“ című alfejezetben olvasható.

3B. Szabad kezet kell adni a munkáltatóknak. Az elmúlt években felborult a munkáltatók és munkavállalók helyzetének egyensúlya, ami a munkáltatók pozícióinak meggyengülését eredményezte. Elismerjük, hogy a munkavállalók védelme az állam egyik fontos feladata, de a túlzott munkaerőpiaci megkötések következményeként a gazdaságban csökken a munkahelyek száma. Mivel Szlovákia továbbra is az átlagosnál jóval magasabb munkanélküliséggel küzd, a munkajogi szabályozások korrekciót igényelnek. A Munka Törvénykönyvében korlátozni kell a szakszervezeti privilégiumokat, újra be kell vezetni a reprezentativitás feltételét, meg kell szüntetni a felmondási idő és a végkielégítés egyidejűségét. A magasabb szintű kollektív szerződések nem lennének érvényesek olyan vállalatok számára, amelyek nem értenek velük egyet. A minimálbér összege egységes lenne. Ennek érdekében javasoljuk a minimálbér (munkavégzés jellegétől függő) jelenlegi hat szintjének megszüntetését (ezeken belül a minimálbér az ún. minimális bérigény alapján nő).

3C. Törekedni fogunk néhány felesleges törvény és szabályozás megszüntetésére, és az adminisztratív terhek csökkentésére. Számos előírás és szabály, minden reális haszon nélkül, csak nehezíti a vállalkozók életét, és hatásuk gyakran az elvárttal ellentétes. El akarjuk érni a munkahelyi egészségügyi szolgálatok megszüntetését (legalább a kisvállalkozások esetében) és néhány törvény eltörlését (pl. a kereskedelmi kapcsolatok indokolatlan feltételeire és a mezőgazdasági területek adásvételére vonatkozó szabályozást). Csökkenteni fogjuk a statisztikai jelentések számát, és nem engedjük, hogy az állam illeték fejében olyan adatokat követeljen a polgároktól, amelyek egyébként is az állam rendelkezésére állnak (pl. a járulékok és az adók befizetésének igazolása).

3D. A vállalkozói környezet jobbá tétele érdekében felhasználjuk a legújabb elérhető technológiákat és a közigazgatást a „big data” korszakába léptetjük. Az intelligens szabályozások tervezete valamennyi törvény és norma következetes felülvizsgálatát jelenti. Ezt követően olyan intézkedéseket foganatosítunk, melyek eredményeként csak azok a szabályozások maradnak érvényben, amelyek pozitív hatással vannak a polgárok életére és az ország versenyképességére. Mindezek eredményeként elérhető az adminisztratív terhek radikális csökkentése, a felesleges elemek kiiktatása, a polgárok és vállalkozók mindennapjainak megkönnyítése.

3E. A szabályozásból származó terhek további növekedésének megakadályozása érdekében a következő elvek érvényesítésére fogunk törekedni: 1. Az „egy elfogadott, egy eltörölt“ elve. Minden új törvény, új szabály, amely növeli a szabályozásból származó terheket, egy már létező szabály eltörlését feltételezi. 2. Az új szabályozások „sunset“ klauzulájának bevezetése. A törvények meghatározott ideig érvényesek, azután automatikusan érvényüket vesztik, amennyiben a parlament nem újítja meg őket. 3. Az uniós jogszabályok esetében csak a legszükségesebb szabályozások átvétele, amit az európai irányelvek valóban megkövetelnek.

3F. Véget kell vetni a csődvédelmi csalásoknak. A közbeszerzésben és a csődvédelem esetén a következő, az alvállalkozók és hitelezők érdekeit szolgáló elvek alkalmazását javasoljuk: a közbeszerzésből átmeneti jelleggel ki kell zárni azokat a vállalatokat, amelyek nem rendezték a beszállítóikkal szembeni – korábbi közbeszerzések során keletkezett – tartozásaikat. Az ún. offshore cégek nem vehetnek részt közbeszerzési pályázatokon, ezek csak az átlátható tulajdonosi szerkezetű cégek számára lesznek fenntartva. A csődvédelem (restrukturalizáció) esetén a nem biztosított kishitelezők is jogosultak lesznek követeléseik legalább 50%-os megtérítésére, maximum 2 éves határidővel. Át kell értékelni a hitelezői választmányok kialakításának feltételeit, oly módon, hogy a nem biztosított hitelezők is képviselve legyenek. Ugyancsak át kell értékelni a vagyonkezelő szerepét, abban az értelemben, hogy a restrukturalizációban résztvevő felek mindegyike számára biztosított legyen érdekeinek képviselete. Ami a hozzáadottérték-adó (DPH) fizetését és visszaigénylését illeti, azt a szabályt tartjuk követendőnek, amely szerint a hozzáadottérték-adó befizetésének feltétele a valóban megfizetett számla legyen (ellentétben a mostani helyzettel, amelyben a hozzáadottérték-adó adó fizetésének kötelezettségét a számla kiállításának dátuma határozza meg). Ezzel párhuzamosan, az adósnak mindaddig nem lenne joga visszaigényelni a hozzáadottérték-adót, amíg meg nem fizette tartozásait a hitelezőknek (a visszaigénylés jelenleg a restrukturalizáció vagy csődeljárás során is lehetséges). Végül: be kell vezetni az igények bejelentésével egyidejű (büntetőjogi vonzatú) becsületbeli nyilatkozat kötelezettségét, melyben a hitelező kijelenti, hogy nem csak fiktív hitelező (tehát nincs tulajdonosi vagy személyi összefonódás közötte és az adós között).

3G. Szlovákiának új stratégiára van szüksége a beruházási támogatások terén. Az elmúlt években tanúi voltunk annak, hogy a kormány politikája egyrészt káros hatással van a vállalkozói környezet egészére és az ország versenyképességére, ugyanakkor viszont szelektív módon igyekszik támogatást nyújtani egyes csoportoknak és vállalatoknak, hogy mérsékelje saját kudarcai mértékét. Ennek gyakori következménye a korrupció és a kliensrendszer kialakulása, amikor gyanús hátterű cégek megkérdőjelezhető beruházásai kapnak állami támogatást. Joggal merül fel a gyanú, hogy rendszeres visszaélésekre kerül sor, melyek során az állami támogatások a kormánypárt szponzoraihoz kerülnek. A gazdaságfejlesztési stratégia szempontjából a beruházási támogatásoknak vitathatatlan szerepük van, viszont törekedni kell átlátható és hatékony felhasználásukra. A kellően át nem gondolt beruházási támogatás a piaci környezet deformálásához vezethet, és a kis- és középvállalkozások diszkriminálását eredményezheti. Célunk, hogy a beruházási támogatások átláthatóak és célzottak legyenek. A beruházási támogatások szabályainak olyan átalakítására teszünk javaslatot, amely fokozottabban helyezi előtérbe azokat a régiókat, ahol az átlagosnál magasabb a munkanélküliség. Javasolni fogjuk a közvetlen anyagi támogatás fokozatos leépítését, és az adókedvezményeknek a beruházási támogatások kizárólagos eszközeként való alkalmazását.

4. Adók és járulékok

Az élő munkára nehezedő adó- és járulékterhek Szlovákiában nagyon magasak, az adóadminisztráció terjedelmes és bonyolult. Az utóbbi években az adók és az adminisztrációs terhek növekedésének tanúi vagyunk. Mindez főként az államháztartás rosszul végrehajtott konszolidációjának következménye - amely a második Fico-kormány idején szinte kizárólag csak a bevételi oldalra koncentrál: az adók, járulékok és illetékek növelésére. Szlovákia lett az első posztszocialista ország, amelyik először sikeresen bevezette az egykulcsos adórendszert, majd később megszüntette azt. A társasági adó jelenlegi (megemelt) kulcsa (22%) az EU valamennyi új tagállama közül a legmagasabb, Észtországtól egészen Bulgáriáig. Ugyanakkor a vállalkozók kötelesek minimális társasági adót (az ún. adólicencet) fizetni, az egyéni vállalkozók és a megbízási szerződés alapján dolgozók pedig magasabb járulékokat. Az adórendszer egyre bonyolultabb, az adóadminisztráció egyre nagyobb igényeket támaszt. A problémák megoldására a következőket javasoljuk:

4A. A Híd kezdeményezni fogja az adórendszer stabilitásának alkotmányos rögzítését. Úgy gondoljuk, hogy az adókkal kapcsolatos jogszabályok túlzott gyakorisággal változnak, ami aláássa a rendszer stabilitását és kiszámíthatóságát, és ugyanakkor fölöslegesen növeli a vállalkozói szektor anyagi és adminisztratív terheit. A stabilabb adórendszer javítana a szlovák vállalkozói közeg helyzetén és növelné Szlovákia nemzetközi versenyképességét is.

4B. Törekedni fogunk a vállalkozások és a munka adó- és járulékterheinek csökkentésére. Támogatjuk a 19%-os, egykulcsos adórendszerhez való visszatérést, és az államháztartás adatainak kedvező alakulása esetén az adó mértékének további fokozatos csökkentését. Tehát javasoljuk a személyi jövedelemadó magasabb (25%-os) kulcsának eltörlését és a jelenleg 22%-os társasági adó csökkentését. Továbbá javasoljuk a minimális társasági adó (az ún. adólicenc), az osztalék után fizetendő egészségügyi járulékok és a szabályozott ágazatok vállalkozásai különadójának eltörlését.

4C. Minél egyszerűbb adórendszerre van szükség. Kezdeményezni fogjuk az adórendszer egyszerűsítését: egykulcsos személyi jövedelemadó, egy adóalap-csökkentő tétel, és a gyerekek számától függő, progresszív jellegű adóbónusz (a bónusz minden további gyerek után fokozatosan egyre magasabb).

4D. Az adóadminisztrációnak egyszerűsödnie kell. Támogatjuk az adó- és járulékbeszedés egységesítését, az egy adó- és járulékbevallást, az egy helyen történő (egyablakos) ügyintézést, az egy közös kivetési alapot, amelyben alacsonyabb a társadalombiztosítási járulékok kulcsa az egyéni vállalkozók és a megbízási szerződés alapján dolgozók számára.

4E. Az alacsony jövedelmű csoportok számára javasoljuk a járulékcsökkentő tétel bevezetését. Ez a lépés megteremti annak lehetőségét, hogy az átlag alatti keresetekkel rendelkezők nettó jövedelme magasabb legyen, ugyanakkor hozzájárul a munkáltatók bérköltségeinek csökkentéséhez, és motiválóan hathat új munkahelyek létrehozására is. A járulékcsökkentő tétel az átlagnál alacsonyabb bérekre vonatkozna, s így jelentősen javítana a foglalkoztatottak mintegy 40%-ának helyzetén.

5. Nyugdíjak

Szlovákia népessége gyorsan öregszik, a nyugdíjasok és az aktív, adó- és járulékfizető munkavállalók közötti arány egyre kedvezőtlenebb, és a jövőben tovább fog romlani. Az elöregedés következtében az államháztartás kiadásai a nyugdíjak, illetve az egészségügyi ellátás terén is egyre magasabbak. A nyugdíjrendszer ún. első pillére (az állami nyugdíj, amelynek alapja a generációk közötti szolidaritás, tehát a jövedelem – foglalkoztatottaktól a nyugdíjasok felé irányuló – újraelosztása) a demográfiai változások következtében hosszú távon fenntarthatatlan. A nyugdíjrendszer stabilitását csak a jelenleg is létező három pillér ésszerű kombinációjával lehet biztosítani. A második és harmadik pillérnek fokozatosan egyre nagyobb szerephez kell jutnia a nyugdíjasok jövedelmének biztosításában, kivédve ezzel az elöregedés negatív következményeit, amelyek az első pillér forrásainak egyre jelentősebb csökkenésében nyilvánulnak meg. Az elmúlt években ugyanakkor a két Fico-kormány rendezésében a második pillér destabilizálásának tanúi vagyunk. Négyszer nyitották meg a második pillért, miközben a kormány a kilépésre ösztönözte a dolgozókat. A második pillérbe irányított járulékok összegét több mint a felével csökkentették (a bruttó jövedelem 9%-a helyett 4%-ra), és több mint 20 jogszabály-módosításra került sort, amelyek közül néhány jelentős károkat okozott a megtakarítások (tehát a jövő nyugdíjai) tekintetében a második pillérben takarékoskodók számára.

5A. Ragaszkodunk a második pillér megerősítéséhez. A második pillérbe irányított járulékok szintjének a 2012-es jelentős csökkentés előtti szinthez hasonlónak kell lennie (a régi rendszer járulékai 9%-os szintjének megfelelően). Javasoljuk a munkaerőpiacra belépő fiatalok automatikus beléptetését, fenntartva számukra a kilépés lehetőségét is. Javasoljuk az olyan szabályozó mechanizmusok bevezetését, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a nyugdíjpénztárak a nyugdíjalapokat hatékonyabban kezeljék, ami az alapok hozamának növekedését eredményezné. Az első pillérben a második pillér miatt keletkező hiányt főként a folytatódó privatizációból származó bevételekkel lehetne fedezni.

5B. Fontosnak tartjuk, hogy a második pillérben takarékoskodóknak több választási lehetőségük legyen. Javasoljuk, hogy szűnjön meg az az állapot, amelyben néhány, gyakorlatilag monopolhelyzetben lévő magán életbiztosító-társaság biztosítja a második pillérből származó nyugdíjak kifizetését és amelyben a takarékoskodók (döntő többsége) számára kötelező az életjáradék-vásárlás. Jelentős mértékben szélesíteni akarjuk a járadék-folyósítás (a nyugdíjszámlán való összeghez való folyamatos hozzáférés lehetősége) módozatait azon takarékoskodók esetében, akik már nyugdíjaik egy részét a 2. pillérből kapják. Ugyancsak javasoljuk, hogy a három életbiztosító mellett legyen vonzóbb a második pillér járadékainak kifizetése más pénzügyi intézmények számára is, az általános versenyhelyzet javítása érdekében, ugyanakkor elengedhetetlen, hogy az adott intézményektől elvárható legyen a nyugdíjkifizetések nagyobb átláthatósága.

5C. Az első pilléren belül támogatjuk a minimális nyugdíj garantálását, valamint azt is, hogy a szolidaritási tartalékalapba folyó járulékok (a bruttó jövedelem 4,75%-a) a nyugdíjbiztosításon belül kerüljenek elszámolásra – ez a jövőben az ún. „kétpilléres“ nyugdíjasok számára (tehát akik mind a két pillérben takarékoskodnak) azt jelentené, hogy az 1. pillérből magasabb nyugdíjra lennének jogosultak. Támogatjuk a nyugdíjkorhatár – átlagéletkor növekedését követő – automatikus emelését.

6. Az állam gazdálkodása

Szlovákia államadóssága az elmúlt években gyors ütemben nőtt, és a tartós államháztartási hiány is azt mutatja, hogy szinte már az a természetes, ha az állam többet költ, mint amennyi a bevétele. Az államadósság mértéke 2008 és 2013 között csaknem a kétszeresére nőtt, a GDP 28,2%-áról annak 54,6%-ára. 2014-ben ugyan 1 százalékponttal csökkent, de ez elsősorban annak következménye, hogy megváltozott az EU-statisztika módszertana, így csupán a tétel könyvelési csökkenéséről van szó, illetve a csökkenésben szerepet játszik a készpénztartalékok csökkenése is. A nettó államadósság azonban továbbra is nő, és az államadósság abszolút számokban megadott növekedése (tehát nem a GDP-hez mérten) még gyorsabb, jelenleg már meghaladja a 40 milliárdot, ami Szlovákia lakossága esetében fejenként 7,4 ezer eurós tartozást jelent. Gátat kell szabnunk a növekedésnek, és Szlovákia államháztartását ismét fenntartható pályára kell állítanunk.

6A. Az állam legyen a jó gazda példája. Ez azt jelenti, hogy gazdasági növekedés idején csak annyit költ, amennyi a bevétele. Ez minden olyan józanul gazdálkodó család költségvetésének alapja is, amelyik nem akar eladósodni. Az ideális állapot, melynek megközelítésére törekednünk kellene, a kiegyenlített államháztartás, illetve gazdasági növekedés idején a költségvetési többlet. Az államháztartás adósságát csökkenteni kell, bár az ideális az lenne, ha teljesen kiiktatható volna, és olyan tartalékok felhalmozására kerülhetne sor, amelyeket csak recesszió idején lehetne felhasználni. Ezért azt javasoljuk, hogy kerüljön sor a költségvetési felelősségről szóló alkotmánytörvény kiegészítésére, amelyben szigorúan szabályozva lenne a kiadások mértéke, és amelynek betartását a Költségvetési Felelősség Tanácsa (RRZ) ellenőrizné.

6B. A kérdéses megtérülésű nagyberuházások nem megfelelőek Szlovákia számára. Tudatosítanunk kell, hogy Szlovákia nem tud olyan megalomániás nagyberuházásokat finanszírozni, mint például a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű további két blokkjának megépítése vagy a széles nyomtávú vasútvonal. Közpénzeket ilyen célokra nem használnánk fel, de természetesen egy esetleges magánbefektetőt nincs szándékunkban megakadályozni e beruházások megvalósításában.

6C. Javasoljuk a közigazgatási intézmények széles körű átvilágítását azzal a céllal, hogy hatékonyabbá tehessük az egyes szervek és hivatalok működését, megszűnhessenek a felesleges intézmények és bürokratikus akadályok, és felszámolható legyen egyes tevékenységek párhuzamos végzése. Ennek eredményeképpen egy karcsúbb és hatékonyabban működő közigazgatási intézményrendszer jöhetne létre. Az átvilágítás eredményei alapján a közigazgatás legfontosabb szektorainak komplex reformjára kerül sor. A reform egyes projektjeinek feltételeit ugyanakkor úgy szabjuk meg, hogy azokat a kreatív irányítás és az új gazdaságtan tapasztalatainak alkalmazása jellemezze (agilitás, a bürokrácia visszaszorítása, az eredmények gyors alkalmazása, a hibákból való tanulás képessége, eredményorientáltság). Támogatjuk az érintett közösségek minél nagyobb mértékű részvételét ebben a folyamatban. Jobbak lesznek az eredmények, ha az esetleges tévedések lehetőségét is elfogadva, nyitottabbak vagyunk a próbálkozásokkal, kezdeményezésekkel szemben.

6D. Javasoljuk az állam vállalkozói aktivitásainak újragondolását. Az államnak nem a vállalkozás, hanem a jó vállalkozói környezet kialakítása a feladata. Ezért javasoljuk az állami tulajdonrészek következetes auditját, és az ún. természetes monopóliumok tulajdonrészei kivételével (SEPS, vasútvonalak, Eustream- és Transpetrol-részesedések), az állami részesedések eladási lehetőségeinek megfontolását. A magánosításnak a lehető legnagyobb mértékben átláthatónak kell lennie, ezért vagy közvetlen eladásként valósulna meg, és azok lennének a nyertesek, akik egy nemzetközi pályázat során a legjobb ajánlatot teszik, vagy a tőzsdén kerülnének értékesítésre a vállalatok részvényei. A privatizációból származó bevételeket az államadósság csökkentésére, és a Szociális Biztosító a 2. pillér miatt kialakult hiányának fedezésére javasoljuk felhasználni. Az államnak azonban összpontosítania kellene azokra a területekre, ahol valóban hasznos lehet a jelenléte, például a prioritást élvező szektorok innovációinak támogatása (egészségügy, mezőgazdaság, környezet) és a startup cégek finanszírozása esetén.

6E. A szociális juttatások terén javasoljuk a rászorultsági elv bővítését és az általános újrafelosztás visszaszorítását. A rászorultság keretében, és a gyerekek után járó progresszív adóbónusz bevezetésével együtt javasoljuk az átlag fölötti jövedelemmel rendelkező háztartások esetében a családi pótlék igényelhetőségének korlátozását. Az univerzális jellegű juttatások közül szándékunkban áll újragondolni a gyermek születésekor járó egyszeri juttatás és a gyermekgondozási segély feltételeit. Javasoljuk az állam lakástámogatási politikájának megváltoztatását: bizonyos elemeinek megszüntetését vagy korlátozását (jelzáloghitelek állami kamattámogatása, lakás-takarékpénztári takarékoskodás támogatása), és a bérlakások építésének támogatását.

6F. Támogatjuk az egyes közösségek a közszolgáltatásokban való szerepvállalását. Mindazokon a területeken, ahol erre érdeklődés mutatkozik, az adott közösség vagy a magánszektor biztosíthatja az egyes szolgáltatásokat. Az átláthatóságot biztosítva (az eredmények közzététele, rating és visszajelzések) úgy módosítjuk az állam feladatait, hogy az elsősorban az ilyen szolgáltatások minőségi mutatóinak meghatározásában, szabályozásában és ellenőrzésében játsszon szerepet.

6G. Az állam innovatív kapacitásai jelenleg elaprózottak. Támogatjuk az egyes ágazatok és szektorok innovációs politikáinak koordinálását és egységesítését, a modern információközlési rendszerek és eljárások alkalmazását. Ennek érdekében létrehozunk egy operatív egységet, amely központilag koordinálja az egyes aktivitásokat és felügyeli az egyes szektorokban elért haladás mértékét. Szlovákia versenyképességének növelése érdekében támogatjuk a brain drain („agyelszívás”) programokat, annak érdekében, hogy minden területen biztosítva legyen a magasan képzett szakemberek jelenléte.

7. Közlekedési infrastruktúra

Az elmúlt években Szlovákiában az infrastruktúra drágán, egyenlőtlenül és kis hatékonysággal épült. Nemcsak az ország keleti és déli területei maradnak jelentősebb beruházások nélkül, hanem a főváros környékét is elhanyagolták. A kelet és nyugat közötti összeköttetésnek a leghosszabb, legdrágább és legnehezebb variánsa épül, és így Pozsony és Kassa közötti autópálya befejezése egy soha véget nem érő történetnek tűnik. A vasúti társaságok jelentős veszteségekkel működnek, eladósodtak és az állami tulajdon valamennyi negatív következményének egyik szimbólumává váltak. Szolgáltatásaik gyakran nem képesek elérni a nemzetközileg megkívánt szintet. A vasúti közlekedés támogatása ugyanakkor jelentős összegeket emészt fel.

7A. Abszolút mértékű prioritásként kell kezelni az ország közlekedési hálózatának kiegészítését. Ennek legfontosabb elemei a D1-es autópálya befejezése, az ország nyugati és keleti része közötti összeköttetés legolcsóbb és leggyorsabb változatát jelentő R2 és R7 gyorsforgalmi utak, valamint a D4-es pozsonyi körgyűrű megépítése. Területi szempontból Szlovákia közlekedési infrastruktúráját a jövőben sokkal egyenletesebben kell fejleszteni. Javasoljuk, hogy az infrastruktúra fejlesztésének súlypontja a lemaradó, ill. a nagyobb forgalmi intenzitású régiókba helyeződjön át. Jó inspirációként szolgálhat Németország, ahol a gazdasági fejlődés ütemét a közutak minősége és a gyorsforgalmi utak mennyisége alapozza meg.

7B. A Híd központi célkitűzései között szerepel, hogy a jövőben Szlovákia minden településéről 30 perc alatt elérhető legyen az autópá­lya-hálózat. Azok a hiányosságok, amelyek ma a közlekedési hálózatot jellemzik, általában éppen a leginkább vidékies jellegű régiókat érintik negatívan. A helyi gazdaság és a befektetések szempontjából központi szerepe van a vidék elérhetőségének.

7C. Az úthálózat ma Szlovákia több régiójában is nagyon rossz állapotban van. Az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében szükséges lépés az útfenntartásra szánt erőforrások egyenlő elosztása a megyék között. Azokban a megyékben, ahol autópályák épülnek, a források ezek befejezését és fenntartását szolgálnák, ott pedig, ahol nem folyik ilyen építkezés, az alacsonyabb szintű utak fenntartására használnák fel őket. Ezáltal az I. és II. osztályú utak fenntartása is támogatást kapna.

7D. Rendezésre vár a ma kaotikus útkezelési szabályozás is. Az a modell, amelyben az utak különböző osztályait más-más szintű önkormányzati szervek kezelik, nem állta ki a gyakorlat próbáját. Következetlenséget és hibákkal teli úthálózatot eredményezett, ami nehézséget jelent a gazdaság és a mindennapi élet működésében egyaránt. A mai rendszerben erre a célra a megyék kevesebb erőforrást kapnak, mint amennyivel a kompetenciák újrafelosztása előtt az állam rendelkezett. Hatékonyabb koordinációra és a kompetenciák összevonására van szükség. Ez egyébként nem erőforrás kérdése: a meglévő – ma is az útfenntartásra fordított – pénzek hatékonyabb felhasználásával (lásd Ausztria) is jelentős javulást lehetne elérni.

7E. A fentiekből kifolyólag kezdeményezzük a Szlovák Köztársaság közlekedési infrastruktúráját érintő hosszú távú stratégiai terv kidolgozását, amely kötelező érvényű lenne a további kormányok számára is. A terv alappillérei a következő szempontok lennének: a közlekedés intenzitása, a hosszú távú regionális kiegyenlítettség biztosítása, a meglévő autópálya-hálózathoz való csatlakozás lehetőségei, a finanszírozási formák és a konkrét régiók gazdasági haszna.

7F. Javasoljuk a visszatérést az autópályák és gyorsforgalmi utak finanszírozásának optimális, az állam számára előnyös modelljeihez. Kiemelten odafigyelünk arra, hogy a pályázatok nyitottak, átláthatóak és a lehető legnagyobb mértékben versenyjellegűek legyenek, és a legkedvezőbb ár elérése mellett a minőségről sem kelljen lemondani. Támogatjuk a PPP-beruházásokat, ha az infrastruktúra fejlesztéséhez nem állnak rendelkezésre más eszközök (EU támogatási alapok, előnyös állami hitelek), de csak ha átláthatóak és nem túlárazottak.

7G. A vasút vonatkozásában a vasútvonalak kivételével magánosítani kell a személy- és teherszállító társaságokat. A regionális vasútvonalakon a személyszállítás biztosítására pályázatokat kell kiírni a RegioJet mintájára. A fő vonalakon több társaság is biztosíthatja a gyorsvonatforgalmat, az így kialakuló egészséges verseny a polgárok számára előnyös árat eredményezhet. A piaci lehetőségek megnyitásával egy időben figyelmet kell fordítani a kevésbé jövedelmező, ám egy-egy régió számára nélkülözhetetlen járatok biztosítására. Semmilyen körülmények között nem megengedhető a vasúti személyforgalom leállítása. A liberalizációs intézkedések a vasúti közlekedés színvonalának javulását eredményeznék, és a polgárok nem kényszerülnének az állami vállalatok magas veszteségeinek megfizetésére. Minden esetben fontos az autóbusz-közlekedés és a vasút grafikonjainak összehangolása, de ez csak az állami támogatáspolitika megváltoztatásával érhető el.

7H. A kerékpárút-hálózat nagyobb befektetéseket igényel. Csak akkor beszélhetünk a kerékpáros közlekedés és a kerékpáros turizmus lehetőségeinek kihasználásáról, ha megfelelően kiépült kerékpárút-hálózat áll a rendelkezésünkre. Sokkal több befektetésre lenne szükség a nem közutakon kijelölt kerékpárutak hálózatának fejlesztésére. Ezek az utak összehasonlíthatatlanul olcsóbbak a közutaknál vagy autópályáknál és kihasználtságuk jelentős mértékben fejlődhet. Elsősorban az elmaradottabb, keleti és déli régiókban lehetnek pozitív hatással a vidéki turizmusra, s ezáltal a regionális foglalkoztatottságra és a régió fejlődésére, miközben a helyiek számára is egy biztonságosabb, egészségesebb, környezetbarát közlekedési formát jelentenek. A kerékpáros közlekedés a fejlett országok hagyományos közlekedési formája, a kerékpár a munkába, iskolába járás egyik eszköze. A kerékpárutak építésének koordinálása a biztonság és a csatlakoztatás lehetőségei szempontjából egyaránt fontos.

Fenntartható vidék

A regionális és vidékfejlesztés hosszú távon is a politika egyik legproblémásabb területének számít: miközben teljesen nyilvánvaló, hogy átgondolt, hosszú távú, stratégiai tervezésre lenne szükség, a téma gyakran válik a helyi érdekek foglyává, elaprózottá és átgondolatlanná. Mindez különösen azért problémás, mert Szlovákia lakosságának csaknem fele falvakban él; 60%-uk pedig 20 ezer főnél kisebb településeken. Az országot egyben regionális egyenlőtlenségek is jellemzik: a térségünkben “szokásos” – de ettől még nem természetes és elfogadható – kelet-nyugat törésvonal mellett az észak-déli is figyelmet igényel. A hatékony közpolitikát a nem kielégítő közigazgatási beosztás teszi még nehezebbé.

A következőkben arra vállalkozunk, hogy a Polgári Vízió célkitűzéseivel összhangban egy olyan régiófejlesztési politikát vázoljunk fel, amely egyszerre épít a helyi tapasztalatokra és képes megtartani a stratégiai szemléletet is. Anyagunk azokra a területekre koncentrál, amelyek nem csak a jelen, de a jövő Szlovákiája szempontjából is fontosak: a közigazgatás, a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés, a környezetvédelem és a turisztika területére. Csak e témák átgondolt, együttes kezelése ad lehetőséget arra, hogy tényleges változást érjünk el a vidék életében.

1. Régiófejlesztés

A régiófejlesztés egyik fő akadálya napjainkban az, hogy nem léteznek olyan organikus régiók, amelyeket egyáltalán fejleszteni lehetne. A valódi természetes régiókat beolvasztották, elrejtették a nagy megyékbe, rosszabb esetben pedig felosztották őket az egyes megyék és járások között. Éppen ezért egyértelmű, hogy a hatékony régiófejlesztés egyedül a közigazgatási beosztás újragondolásával érhető el. Egy új és jobb felosztás pedig lehetővé tenné a regionális erőforrás-elosztás hatásfokának növelését és azon régiók célzott támogatását, amelyek arra a leginkább rászorulnak. A reformok alapelve egy olcsóbb rendszer létrehozása, amely közelebb áll a polgárokhoz.

1A. Elkerülhetetlen a megyerendszer reformja. A helyi viszonyokat és a regionális identitásokat figyelmen kívül hagyó jelenlegi megyerendszer alkalmatlan funkcióinak ellátására. Ezt a megyéken belül kialakuló egyenlőtlenségek és a választópolgárok megyei választások iránti alacsony érdeklődése is nyilvánvalóvá teszi. Olyan megyékre van szükség, amelyek egyrészt gazdasági szempontból logikusak, másrészt pedig a lakosság számára is érthetőek és szerethetőek. A Híd egy olyan új felosztást szorgalmaz, amely a polgárokhoz közelebb álló, egyben hatékonyabb közigazgatási egységeket hozna létre. E felosztás létrehozásakor elsősorban a természetes régiókra kell támaszkodnunk – azaz azokra az egységekre, amelyek szervesen összetartoznak –, figyelembe véve a történelmi régiók hagyományait is.

1B. Ennek megfelelően szükség van a járási beosztás teljes felülvizsgálata is. A mai járások aránytalanok, nem veszik figyelembe a valós gazdasági és társadalmi kötődéseket. Ezeket kétséget kizáróan a Mečiar-korszak hagyta ránk örökül. Olyan járásokra van szükség, amelyek az ún. mikrorégiók határait követik: Ezek azok a területi egységek, amelyek a lakosság valós mozgása alapján – a hivatalok, kórházak, kereskedelem tengelye mentén – behatárolhatók. A mikrorégiók határai már 2005-ben, a Dzurinda-kormány idején készült hatástanulmányban is meghatározásra kerültek.

1C. A helyi önkormányzatok szintjén nagyobb rugalmasságra van szükség, hogy a települések és településrészek lakossága saját maga dönthessen az adott közösség jövőjéről. A tapasztalatok alapján felül kell vizsgálni a helyi népszavazások rendszerét; biztosítani kell, hogy a kormány ne tudja elszabotálni a lakosság döntéseit, legyen szó a települések összevonásáról és szétválásáról, vagy azok megnevezéséről. Természetesen az ilyen nagy hatású döntések esetében szigorú kritériumrendszer szabná meg a helyi közösségek mozgásterét, de egyúttal arra is lehetőséget teremt, hogy a jog adta kereteken belül a lakosság autonóm módon dönthessen.

1D. A közigazgatási reformmal egyidejűleg időszerű a helyi önkormányzati szervek felülvizsgálata. A mai rendszer – választott tisztségviselők nélküli járások, nyilvánosságot alig kapó megyei képviselő-testületek – helyett egy újat ajánlunk, amelyben csak a megye elnökét választanák közvetlenül. A megyei választás így összevonhatóvá válna a helyi önkormányzati választással. Így – a megyei választást és az önkormányzati választást összevonva – három helyett egy napon lehetne lebonyolítani a választást, ami ciklusonként több mint 14 millió eurót lehetne megtakarítani az államkassza számára.

1E. Szükségessé vált az egyes önkormányzati szintek hatásköreit érintő kompetenciák szintek közötti újraelosztása. Ez a folyamat, amelynek fontos része az aktív polgármesterekkel való konzultáció az önkormányzati kompetenciák hosszú távú meghatározását érintően, két elven kell, hogy alapuljon. Az első a szubszidiaritás elve, amely előírja, hogy a hatásköröknek azon a szinten kell maradniuk, ahol a leghatékonyabban működtethetők – azaz, hogy a felsőbb közigazgatási szintek azzal foglalkoznak, amit helyi szinten nehezebb megoldani. A második a képviseletiség elve – azaz, hogy a lehető legtöbb kompetencia maradjon választott, és a lehető legkevesebb kinevezett tisztségviselők kezében.

1F. Fontos az infrastrukturális fejlesztésére fordítható források elosztási rendszerének újraszervezése. Ennek során több alapelv egyidejű érvényesítésére van szükség. Az első ezek közül az, hogy a források elosztása kizárólag gazdasági, és ne egyéb – például földrajzi – tényezőkön alapuljon. Erre vonatkozó objektív mutatókkal az állam ma is rendelkezik, a foglalkoztatottsági adatoktól kezdődően egészen az adóbevételekig. A legtöbb pénzt azokba a régiókba kell juttatni, ahol arra a legnagyobb szükség van. A másik alapelv az ellenőrizhetőség – az állam által támogatott projekteknek olyan ellenőrzési pontokkal kell rendelkeznie, amelyek lehetővé teszik a támogatási pénzek felhasználásának objektív követését (mérőszámok, benchmarking, kimeneti célok ellenőrzése).

1G. Kiemelt fontosságot kell tulajdonítanunk a határon átívelő együttműködés megerősítésének, amely lehetőséget nyújt a határ menti régióknak arra, hogy helyzetükből előnyt kovácsoljanak. Ezen belül is fontos a hiányzó közlekedési infrastruktúra (hidak, autópálya bekötő utak) pótlása a jobb közlekedési integráció érdekében. Különösen fontos az együttműködés azokban a régiókban, ahol a határ túloldalán gazdaságilag virágzóbb térség található, amelynek vállalatai és fogyasztói potenciálisan megjelenhetnének a határ szlovákiai oldalán is.

2. Vidékfejlesztés

Afelől nincs kétség, hogy annak ellenére, hogy Szlovákia jelentős része ma is vidéki jellegű, a vidéki életforma visszaszorulóban van. Ennek oka részben a mezőgazdasági termelés csökkenése, részben a munkahelyek hiánya, részben pedig a fejlesztési pénzek nem hatékony elosztása. Emellett azonban ki kell mondani azt is, hogy Szlovákiában ma nem létezik állami szintű koncepció arra nézve, hogyan nyújthat a vidék perspektivikus alternatívát a lakosság számára. A következőkben ennek felvázolására teszünk kísérletet, egy fenntartható és a kor kihívásaira válaszolni tudó vidék képének megrajzolásával.

2A. A jövő vidékének központi kérdése a mező­gazdasági, erdei és az azon kívüli termelés egyidejű fenntartása. Olyan regionális fejlesztési programokra van szükség, amelyek egyszerre tudják kezelni a fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás kérdését, illetve az azon kívüli munkahelyek létrehozását. A vidék legtöbb településén éppen a mezőgazdasági termelés és az erdőgazdálkodás az a terület, amely kihasználatlan potenciállal rendelkezik a munkahelyteremtésre. A programok fontos pontját képezhetné a jó minőségű vidéki mezőgazdasági munkaerő kinevelése és a munkahelyteremtés támogatása ezen ágazatokban.

2B. A leszakadó régiókban különösen nagy szükség van konkrét térségi fejlesztési programokra. Ezekben a vidékfejlesztést össze kell kapcsolni a szociálpolitikával, és megfelelő tanácsadással, mentorálással kell a programokat elindítani annak érdekében, hogy az akár generációk óta munkanélküli, vagy alkalmi munkából élő embereket is segítsük a feladatok elvégzésében, és a megfelelő szaktudás elérésében. A Híd párt által kidolgozott vidéki foglalkoztatási program elindításával számításaink szerint 15 ezer munkahely megteremtésére nyílna lehetőség.

2C. Az állam az általa támogatott vidékfejlesztési projektekben hangsúlyt fektethetne arra is, hogy előnyben részesítse az érintett helyi közösségeket. Ilyen előnyök lehetnének többek között a helyiek számára nyújtandó egyezményes árkedvezmények kialkudása, a kiépülő helyi infrastruktúra (utak, járdák) általános elérhetőségének biztosítása, a nyitvatartási idők helyieknek megfelelő kialakítása is.

2D. Fontos szempont a versenyképes helyi kezdeményezések jelentősebb támogatása, legyen szó a vidéki turizmusról, a régió kulturális örökségének (építészet, művészet, hagyományok) bemutatásáról, a kortárs kulturális kezdeményezésekről vagy akár a jó minőségű, a régióban gyártott termékekről. Utóbbiak érvényesülése többek között olyan kampánnyal is elősegíthető, amely arra irányul, hogy növekedjen a regionális termékek aránya a szlovákiai boltok polcain.

2E. A vidék jövője szempontjából meghatározó lehet a vidéki turizmus lehetőségeinek felismerése és kiaknázása. A vidéki turizmus ugyanis nemcsak a Szlovákia ikonikus hegyvidékein lehetséges, hanem az ország más vidékei is kiválóan alkalmasak erre a célra. E téren is átfogó tervezésre van szükség: hogy a vendégek egy adott régióban a lehető legtöbb lehetőség közül választhassanak. Nemcsak a természeti vagy kulturális nevezetességekről van szó (ezek egyébként is jelen vannak), hanem éttermekről, múzeumokról, emlékházakról, rendezvényekről, szálláshelyekről, sportolási és bevásárlási lehetőségekről is.

2F. Kiemelendő az ún. slow food („lassú étel“) mozgalomban rejlő lehetőség; a helyi alapanyagokból, helyi szokások szerint elkészített ételek virágzásukat élik Európa-szerte, és Szlovákiának megvannak az adottságai ahhoz, hogy ezt ki is tudja használni. Ezt a mozgalmat az állam leginkább szakmai tanácsadással (pl. higiéniai képzés, engedélyeztetés) és az egyes kezdeményezések közös megjelenítésével (pl. tematikus napok) tudja segíteni.

2G. Az egyes mikrorégiók arculatépítése (branding) sokat tehet mind a turisztika felélesztése, mind a helyiek motiválása érdekében. Ma a legtöbb mikrorégió nem rendelkezik meghatározó, professzionálisan kialakított arculattal: amelyek viszont igen, azok ebből jelentősen profitálnak. Hasznosnak tűnik a régiók állam által támogatott bemutatkozása különböző tematikus támogatási programok és külföldi népszerűsítés formájában, a minőségi standardok létrehozása és ezek köztudatba való bevitele, vagy a már meglévő vidékfejlesztési tudásanyag terjesztése.

3. Fenntartható vidék

A hosszú távon ökológiailag is fenntartható vidéket az olyan mezőgazdasági és azon kívüli gazdálkodás jelenti, amely a táj adottságaira épít, azokkal összhangban, és nem azokkal állandó küzdelemben termel. Ez a rövid távú profit tekintetében kétségtelenül nem veheti fel a versenyt az ellenőrzés nélküli iparosítással, viszont a természeti erőforrások fenntartható használata, az egészséges környezet, a közösség számára nyújtott haszon terén messze lekörözi azt. A fenntartható mezőgazdaságnak és az egészséges élelmiszerek előállításának szintén fontos módja az ökológiai gazdálkodás. Éppen ezért ma a zöld szempont legalább olyan súllyal kell, hogy bírjon, mint a gazdasági szempontok.

3A. Az erre alkalmas térségek esetében elkötelezettek vagyunk a tájgazdálkodási projektek indítása mellett. Térségi tájgazdálkodási terveket kell készíteni a tájhasználatban érintettek bevonásával. Lényeges eleme az ilyen programoknak a közösségi fejlesztés, amely a helyi szereplők (önkormányzat, civil szervezetek, lakosság) aktív részvételén, a közösségnek, az érintetteknek már a tervezés folyamatába való aktív bevonásán alapul. A közösségi gazdálkodás, a kommunikáció segíti a közösségi tudat megerősödését, csökkenti a munkanélküliséget.

3B. A vidék szempontjából kulcsfontosságú európai uniós forrásokat úgy kell felhasználni, hogy a fenntartható fejlődésre vonatkozó gazdálkodási előírások önkéntes vállalásáért és teljesítéséért ösztönző hatású kifizetéseket, kompenzációt biztosítsunk a gazdálkodók számára.

3CVíz nélkül nincs jól működő mezőgazdaság, és a vízkészletek felhasználásának a klímaváltozás szempontjából is nagy jelentősége van. Átfogó stratégiára van szükség az árvizek, belvizek és aszályok váltakozásának kiegyensúlyozására, és az ezek ellen való állandó védekezés kényszeréből való kilépésre. Ehhez a tájhasználat megváltoztatására is szükség van, leginkább az ártereken, folyóvölgyekben, domboldalakon (erdősávok, puffer-zónák vagy egyéves szántóföldi kultúrák helyett a folyamatos növényborítás biztosítása). A vízmegtartó gazdálkodást az árvizek bizonyos fokú szétterítésére és a belvizek visszatartására, a csapadék talajba szivárogtatásának elősegítésére kell tehát építeni, ehhez mozaikos tájszerkezetre és a táji adottságokhoz illeszkedő gazdálkodásra van szükség.

3D. A meglévő csatorna és öntözőrendsze­rek alig vagy egyáltalán nem szolgálják azt a célt, amire létrehozták őket, sok esetben karbantartás nélkül, az enyészetnek kitéve vegetálnak. Ezért kezelésüket a község, a vállalkozók és vízügyi vállalatok közös nonprofit társaságainak kívánjuk át­adni, mivel az egyes rendszerek éppen az így bevont szereplőknek, a falvaknak és a helyi vállalkozóknak fontosak. Az ő bevonásukkal látjuk hosszú távon fenntarthatónak ezen berendezések üzemeltetését.

3E. Szlovákia komoly víztartalékokkal rendelkezik, ami amellett, hogy a jövőben komoly gazdasági potenciált biztosíthat számára, már ma is kihasználható lehetőséget jelent. A termálvíz turisztikai felhasználása mellett energetikai jelentőséggel is bír, az erre építő, fenntartható vállalkozások támogatása éppen ezért hosszú távú stratégiai cél lehet.

3F. Szlovákia hegyvidékei hatalmas erdőterületekkel rendelkeznek, ugyanakkor a 2004-es viharkár és az azóta jelentős szúinvázió komoly károkat okozott. Érdemes lenne áttekinteni az erdők szerkezetét, az erdőgazdálkodás szemléletét. Cél a gazdálkodás és az erdő, mint életközösség és ökoszisztéma természetes, dinamikus folyamatainak összehangolása, optimális kihasználása.

3G. Az olcsó energiaellátás jó eséllyel ott lesz a 21. század legnagyobb kihívásai között. Éppen ezért különösen nagy hiba, hogy Szlovákiában nincsenek eléggé kihasználva a rendelkezés­re álló megújuló energiaforrások. A legnagyobb potenciállal a vízerőművek rendelkeznek, ezeket követi a geotermikus energia, a napenergia, a hulladékgazdálkodás, a biológiai üzemanyagok és a szélenergia. Szlovákia energetikai önellátásának biztosításához szükséges az ún. energetikai mix stratégiai struktúrájának kialakítása, melynek részét kell, hogy képezzék a mezőgazdasági és erdészeti tevékenységből származó újrahasznosítható források is. Ezek aránya azonban csak korlátozott keretek között, az ország élelmiszerbiztonságát nem veszélyeztető módon növelhető. Emellett a bioenergetikai forrásokat a környezetvédelmi szempontok maximális figyelembe vételével kell kialakítani és kezelni.

3H. Vidéken többnyire jó adottságok vannak a decentralizált, megújuló forrásokra (nap-és hőenergiára) építő, kisebb kapacitású, a helyi igényeket kiszolgáló energiaellátás kialakításához, amelyeket a helyi térségfejlesztési programokba kell integrálni. Helyi keletkezés és felhasználás esetében a biomassza alapú energiatermelés is kifizetődő és fenntartható lehet, ha nem vesz igénybe élelmiszer és takarmány előállítására is alkalmas jelentős mezőgazdasági területet. Természetesen itt sem feledkezhetünk meg az energiahatékonyságról, vagyis elsődleges az energiaigény csökkentése. Érdemes áttekinteni a konkrét, már működő jó példákat.

3I. A szlovák gazdaság energiaigénye jelentősen magasabb, mint az uniós átlag, ami felesleges pazarlást és környezetszennyezést jelent. Éppen ezért az energiaigény csökkentése víziónk egyik célkitűzése.

3J. A Híd párt hosszú ideje szorgalmazza, hogy Szlovákia vezesse be a fel nem használt szén-dioxid-kvóták átlátható kezelési rendszerét azért, hogy a jövőben hátrányos szerződések ne okozhassanak kárt az ország gazdaságának és/vagy környezetének.

3K. A kormány jelenlegi gyakorlatával szemben, amely a „zöldmezős” beruházásokat, új ipari zónák építését támogatja, a Híd párt a „barnamezős” megoldás híve. Ez a beruházók által elhagyott ipari vállalatok, gyárak vagy mezőgazdasági szövetkezetek telephelyeinek revitalizálását, újrahasznosítását jelenti. Ennek egyik kiemelt előnye, hogy így megkímélhetők a termőterületek a beépítéstől.

3L. A környezet védelme, valamint a természet és a vidék további szennyezésének elkerülése érdekében át kell alakítani a hulladékgazdál­kodási és újrafelhasználási rendszert. A mai rendszer nem képes az egyes hulladékfajták hatékony kezelésére és felhasználására. Fontos, hogy ezek a hiányosságok kellő figyelmet kapjanak, és hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyekkel tökéletesíthető lenne a rendszer működése.

4. Mezőgazdaság

A mezőgazdaság területén Szlovákiának hasonló problémákkal kell szembenéznie, mint a régió többi országának. A mezőgazdasági termelés nagyrészt a tömegtermelésre helyezi a hangsúlyt, amely bár jó minőségű alapanyagot termel, de mást nem, és azt többnyire a külföldi feldolgozóipar számára teszi. Nagyon sok külföldről importált élelmiszert idehaza is elő tudnánk állítani, amellyel ráadásul mintegy 15 ezer új munkahelyet létesíthetnénk. A hosszú távú fenntarthatóság szempontjából meg kell értenünk, hogy a föld nem pusztán egy termelési tényező a sok közül, hanem pótolhatatlan természeti erőforrás, környezeti elem, élőhely, lakókörnyezet, közösségteremtő és -megtartó erő is. A tervezésben éppen ezért a szűken értelmezett gazdasági érdekek mellett a természeti környezet védelmének, a fenntartható erőforrás-gazdálkodásnak és a foglalkoztatás, az életminőség szempontjainak is egyenrangú szerepet kell kapniuk. Az állam mezőgazdasági politikája akkor mondható sikeresnek, ha eredményeképpen Szlovákia élelmiszer-önellátásának mértéke növekszik és megerősödnek a mezőgazdaság – jellemzően a hazai növényfajtákra és az állattenyésztés hagyományaira összpontosító – területei.

4AMa az EU területén a mezőgazdasági politika a Közös Agrárpolitika (KAP) keretein belül zajlik. Mivel azonban a tagállamok a saját költségvetésükből is támogathatják a gazdákat, ezért ez a rendszer nem képes egyenlő feltételeket biztosítani az unió területén tevékenykedő valamennyi mezőgazdásznak. A Híd hosszú távon arra törekszik, hogy a közös agrárpolitika ne csak közös, de kizárólagos is legyen. Arra törekszünk, hogy a szlovákiai gazdák ne legyenek hátrányosan megkülönböztetve az Unión belül.

4B. Elkerülhetetlenül fontos a mezőgazdasági támogatási rendszer felülbírálása és reformja. Jelenleg a projektalapú támogatások oda­ítélése szubjektív, egyéni vélemény alapján történik, és ez visszaélésekre ad lehetőséget. A rendszer hátrányba hozza a kistermelőket, zömük hozzá sem fér a pályázati forrásokhoz és így nem tud versenyképes maradni a nagyvállalatokkal szemben. Véleményünk szerint a jövőben a projektalapú támogatásokat egy objektív és a kérvényezők számára átlátható pontozási rendszer alapján kell elbírálni.

4C. A jövő szlovákiai mezőgazdaságában víziónk szerint az árut egy régión belül kellene megtermelni, feldolgozni és értékesíteni. Ezért kiemelt figyelmet fordítanánk az olyan fejlesztési beruházások támogatására, amelyek a végső termék előállítását, illetve közvetlen értékesítését szorgalmazzák. Mottónk: termelés, feldolgozás és értékesítés – egy régión belül. Ennek megvalósulása jelentősen csökkentené a nagy üzletláncoktól való függőséget.

4D. Támogatjuk a közvetlen értékesítési rendszerek kiépítését, mivel ez a rendszer elősegítheti a helyi gazdaság fejlődését, hiszen számos szereplőt hoz helyzetbe: a termelőt, a kisfeldolgozót, helyi kiskereskedőket, éttermeket, helyi közösségeket és természetesen a fogyasztókat. A termelő az áruja értékéből így jóval nagyobb arányban részesül. A fogyasztók és termelők közötti kapcsolat helyreállítására, a közösség által támogatott mezőgazdaság formáira számos követendő példa létezik, amelyeket a konkrét helyi viszonyokhoz lehet igazítani. Fontos továbbá az együttműködés az önkormányzatokkal és a civil szervezetekkel.

4E. Az állattenyésztés, valamint a zöldség és gyümölcstermesztés a legtöbb kétkezi munkát igénylő ágazatok a mezőgazdasági termelésen belül, és ezeket prioritásként kívánjuk kezelni. A projekttámogatásokat elsősorban a felsoroltak részére tennék lehetővé, ezzel is ösztönözve ezen ágazatok fellendülését. Az intézkedéstől a haszonállatok, valamint a gyümölcs- és zöldségtermesztés mennyiségi növekedésének beindulását várjuk, ami pedig a munkahelyek létrejöttét is elősegíti. Ezek a termelési ágak ráadásul nem csupán magát a termelést szolgálják, de pénzben közvetlenül nem kifejezhető természetes tájvédelmi, környezetalakító, a vidéket és az ott lakó közösségeket megőrző, azaz ökológiai, kulturális és szociális funkciókkal is bírnak.

4F. Az állattenyésztés a mezőgazdasági termelés azon része, amely az év 365 napjában munkát igényel, de képes is ezt a munkát biztosítani. Munkahely-teremtési kapacitása leginkább akkor érvényesülhet, ha sikerül kellően nagy számú kisgazdaságot létrehoznunk. Meggyőződésünk, hogy azok a nagybefektetők, akik koncentrált, csúcstechnológiát és magas tőkebefektetést – de éppen ezért kevesebb emberi munkát – igénylő nagybirtokokat működtetnek, képesek saját tőkéből finanszírozni működésüket. Éppen ezért sokkal hasznosabb az extenzív tartástechnológiájú, az emberi munka szempontjából igényesebb kis- és középgazdaságok támogatása. Az állami beavatkozás elsősorban a kisgazdaságok, a háztáji tenyészetek fellendítésére lennének hivatottak.

4G. A volt szocialista országokra jellemző a kisebb gazdálkodók gyenge érdekérvényesítő képessége. Alapvető fontosságú hatékonyan elősegíteni a kisebb, családi gazdaságok, egyéni gazdák szövetkezését. Enélkül a jelen gazdasági környezetben a kisebb gazdaságok nem lehetnek életképesek, nagyon kiszolgáltatottá válnak a beszállítóknak, a kereskedőknek, felvásárlóknak. Ez úgyszólván a kulcsa a kisebb gazdaságokra alapozott, fenntartható mezőgazdaságnak.

4H. Szintén fontos a hatékony tanácsadói hálózat és a demokratikus gazdálkodói ér­dekképviseletek létrehozása, segítése. A nagy agrárüzletemberek, agrárcégek képviselői könnyen lobbiznak a politika irányába, de a fenntartható mezőgazdaságot célul kitűző politikusok felelőssége az is, hogy a kisebb gazdálkodóknak is biztosítsanak hathatós, önálló szakmai érdekképviseletet, vagy segítsék annak működését.

4I. Fontos célunk az, hogy megteremtsük annak a feltételeit, hogy a gazdaságok az általuk termelt alapanyagokat (tej, tojás, alma) minél magasabb feldolgozottsági szinten, minél magasabb hozzáadott értékkel tudják értékesíteni. Ez közvetlen pozitív hatással lenne a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségére, a helyi gazdaságok működőképességére és a vidéki munkahelyteremtésre.

4J. Fontos cél az élelmiszerlánc lerövidítése, amelynek része lehet egy akcióterv kidolgozása a közvetlen értékesítés elterjesztésére. Hasznos lépés lenne az uniós támogatások átcsoportosítása a kis kapacitású helyi feldolgozás, csomagolás és értékesítés irányába. Az ilyen támogatások esetében azt szeretnénk elérni, hogy az önrész 50%-ra csökkenjen.

4K. A háztáji termelés fellendítését is fontosnak tartjuk, mivel ma nagyon sok kihasználatlan kert van a falvainkban. Ez elsősorban a jelentősen túlbürokratizált engedélyezési rendszer miatt alakult így. A falvakban a „háztájizás”, fóliázás már eltűnni látszik, mert a kertben megtermelt áru arra kevés, hogy a termelő vállalkozást építhessen rá. Azért, hogy a falusi gazdaságot fellendítsük, lehetővé kívánjuk tenni azt, hogy adó, engedély és felesleges bürokrácia nélkül piacra lehessen vinni azt az árut, amely egy maximum fél hektárnyi (5000 m2) területű kertben megtermelhető (3000 euro/év). Ez a könnyített értékesítési lehetőség a termények saját előállítási régióján belül lenne adott.

4L. Az elmúlt évek tapasztalata alapján is elmondhatjuk, hogy az üzletláncokban az élelmiszerbiztonság nem javult. Továbbra is gyakran láthatunk a polcokon lejárt szavatosságú terméket vagy romlott árut. Mára bebizonyosodott, hogy a magas pénzbírság sem akadályozza meg, hogy ilyen silány minőségű portékával szembesüljünk. Ezért úgy véljük, hogy a legjobb megoldás az, ha átfogó, valós idejű és helyszínű tájékoztatást adunk a vásárlóknak a lefolytatott élelmiszerbiztonsági ellenőrzé­sek eredményeiről.

4M. Fontos kezdeményezést jelentene a jó minőségű mezőgazdasági szakképzés visszaállítása, amely segítséget nyújtana a jó mezőgazdasági potenciállal rendelkező régiók munkanélküliségének csökkentésében és a régió adottságainak kiaknázásában. A szakképzés megerősítésének szükségességéről további gondolatok az Oktatáspolitika című fejezet erre vonatkozó alfejezetében olvashatók.

4N. A mezőgazdasági és erdőterületek tulajdonjogának kérdését társadalmi egyeztetés után rendezni kell. Ehhez az „egy kataszter, egy tulajdonos, egy tulajdoni lap“ elv alkalmazását ajánljuk, mely egyszerűbbé és átláthatóbbá tenné a tulajdonjogi nyilvántartás vezetését.

Erős városok és régiók

Az állam gazdagsága, a közszolgáltatások hatékonysága és a közigazgatás rendszere között közvetlen kapcsolat áll fenn. A sikeres államok, amelyekre Szlovákiai példaként tekinthet, főként azok, amelyek korlátozták a központi kormány hatásköreit, de ennek hatalmi ellensúlyaként hatékonyan működő, független bíróságokkal és alkotmánybírósággal, egyes esetekben pedig kétkamarás parlamenttel is rendelkeznek. Ezek az államok a hatalmi súlypontokat a régiókba helyezték át, támogatják a települések és régiók helyi kérdések megoldására irányuló tevékenységét és kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a tulajdonjog és az egyén szabadsága kérdéseinek.

Az eddigi, különösen 1998 után jelentős ütemű előrelépések ellenére Szlovákiában még mindig nem sikerült elérni, hogy a rendszerváltást megelőző évtizedek központosított, irányítási szintekhez és ágazatokhoz kötött bürokratikus államirányítási rendszerét felváltó, a polgárok és az egyes szintek a polgárok által választott képviselőinek felelősségvállalására épülő rendszer jöjjön létre Szlovákiában.

E vízió megvalósítása érdekében nélkülözhetetlen a decentralizációs stratégiák és liberalizációs folyamatok életben tartása, hiszen azoknak Szlovákia eddigi sikereiben kulcsszerepük volt. A decentralizáció és a liberalizáció a társadalom átalakulásának integráns részét képezik, és nemcsak a gazdasági növekedést tették lehetővé, hanem a Csehszlovákia szétválását kísérő hátrányok ledolgozását, az EU-ba való belépést, sőt a lakosság életszínvonalának növekedését is. A decentralizáció és a liberalizáció a helyi önkormányzatok, a vállalkozások, és a civil szektor hatékony együttműködésének alapjait jelentik, és a jövőben is jelentős hatással lesznek az állam és polgárai jólétére. A decentralizáció és a liberalizáció céljainak következetes érvényesítése ugyanakkor azt is jelenti, hogy az állam a közpénzek elavult és igazságtalan elosztási rendszerét kihasználva nem avatkozik bele a települések és a régiók hatáskörébe tartozó ügyekbe, nem manipulálja az árakat és nem avatkozik bele a vállalatok döntéseibe és az emberek életébe.

Az állami elitek legfontosabb célja a lakosság - településük, régiójuk, országuk javára fordítandó – energiáinak felszabadítása kellene, hogy legyen. Új szabályok helyett az önkormányzatok központi szabályozásának leépítése – ez legyen a folyamat mottója. A cél elérésének feltétele, hogy a települések vállalják a felelősséget, és főként saját vagyonuk, anyagi eszközeik segítségével biztosítsák működésüket. A helyi önkormányzatok nem függhetnek a központi kormány újraelosztásától, támogatásától. Ugyanakkor szükség van arra is, hogy a polgárok és a megválasztott helyi képviselőik tisztában legyenek az összefüggésekkel, hajlandóságot mutassanak az együttműködésre az egyes problémák megoldásában, fejlesztési tervek megvalósításában.

Egy sikeres Szlovákia víziójának reagálnia kell az új keretfeltételekre, a világban megjelenő aktuális trendekre, amelyek ma egyaránt számos strukturális és anyagi gondot okoznak a településeknek, régióknak, államoknak, és negatív hatással vannak a foglalkoztatottságra, termelésre, a szolgáltatásokra. Az új feltételek a konkurenciaharc fokozottabb megjelenéséhez vezetnek, helyi és regionális szinten egyaránt. A vállalatok megtartásáért, az új vállalatok megszerzésért, az adókból származó bevételekért, a turistákért folytatott harc csak néhány ezek közül. Az új helyzet új paradigmát igényel, s ennek lényege, hogy fokozódjon a közigazgatási egységek együttműködésének, társulásának jelentősége a feladatok hatékonyabb megoldása érdekében. Szlovákiát is eléri majd az a trend, amelyet a települések városi régiókba, agglomerációkba való tömörülése, és az ezeken belül, illetve közöttük kialakuló kölcsönös együttműködés jellemez.

Az elmúlt 22 év nyilvánvalóvá tette, hogy a helyi kérdések megoldására irányuló központilag irányított programok megbuktak, és nem hozták meg az elvárt, pozitív változásokhoz vezető eredményeket, ezért elengedhetetlennek tartjuk a helyi és regionális intézmények kompetenciáinak oly módon történő megváltoztatását, hogy azok a települések, régiók, az ország lehetőségeinek jobb kiaknázását biztosíthassák. Folytatni kell a decentralizációt, méltányosan kell meghatározni a jogköröket és a felelősséget, hiszen Szlovákia jövője és fejlődése szempontjából erős városokra és régiókra van szükség, mert ahogy azt már Frédéric de La Mennais, francia pap, író, filozófus is megmondta: „A központosítás a központ gutaütését és a periféria vérszegénységét eredményezi.“

A Szlovákiában 1990-ban bevezetett, a közigazgatás szintjeit szétválasztó modell működőképesnek bizonyult. Annak érdekében, hogy áttekinthetőbb legyen, egyszerűsödjenek a döntéshozatali folyamatok és hatékonyabb lehessen az ellenőrzés, a Híd a következőket javasolja:

A. Az államigazgatás, a regionális közigazgatás és a települések hatásköreinek megváltoztatását.

B. A települések strukturális szétforgácsoltságából és nem kielégítő mértékű együttműködéséből fakadó negatív következmények felszámolását.

C. A települések saját bevételei arányának növelését, az egyes települések és régiók adóerejének kiegyensúlyozását.

D. A régiókban a polgárok által megválasztott képviselők szerepének a megerősítését jogalkotási folyamaton belül.

 

1. A hatáskörök újraelosztása

A területi önkormányzatok jogi és gazdasági helyzetének jelenlegi állapota elégtelennek mondható. A Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek egyszerű többsége is elegendő ahhoz, hogy korlátozza jogaikat és státuszukat, hogy megkérdőjelezze a közvetlenül választott polgármesterek és a megyei önkormányzati elnökök jelentőségét a polgárok, választóik szemében.

Nem létezik optimális településméret, csak optimálisan méretezett feladatok. Ezért különösen fontos a feladatmegosztás és a feladat ellátásáért felelős közigazgatási egység nagysága közötti kapcsolat. Fontos, hogy az adott közigazgatási egység rendelkezzen a szükséges jogkörökkel, tárgyi és anyagi eszközökkel, és közvetlenül viselje a felelősséget a feladat teljesítéséért. A hatáskörök bármilyen mértékű szétszabdalása csak elszaporodó kifogásokhoz, másokra való mutogatáshoz vezet, miközben a polgárok gondjai megoldatlanok maradnak.

A hatáskörök megváltoztatásának folyamata során a Híd kiemelten kezeli majd, hogy a magasabb szintű területi közigazgatási egység csak abban az esetben vehesse át az alacsonyabb szintű közigazgatási egység feladatainak ellátását, ha ez elkerülhetetlen és megindokolható, valamint hogy az egyes közigazgatási egységek jogköreit és felelősségét ne lehessen megosztani. A Híd ezért a közigazgatási egységek területi elrendezésének megváltoztatásához csatlakozó változtatásokat javasol a hatáskörök újrafelosztása terén.

1A. Elkerülhetetlen a hatáskörök szintjeinek, illetve a települések tényleges jogi és gazdasági önkormányzatiságának az alkotmányban való rögzítése. Csak így biztosítható a demokrácia feltételei Szlovákiában, valamint a területi közigazgatás központi szervei hatáskörébe tartozó köztulajdon privatizációjának korlátozása, így akadályozható meg az, hogy az állam módosítgathassa a feltételeket és a törvényeket, előírásokkal és intézkedésekkel korlátozhassa az önkormányzatok jogköreit.

1B. A települések társulása, összevonása, elmélyülő együttműködése eseteiben a Híd azt tartja követendőnek, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban a helyi önkormányzat vegye át a magasabb szintű közigazgatási egységek egyes mai feladatait, főként a regionális iskolahálózat (a szakképzés kivételével), a szociális szolgáltatások, a kultúra, a helyi és a városkörnyéki tömegközlekedés, az útgazdálkodás területein, valamint egyben a helyi államigazgatás hatáskörébe tartozó feladatokat is, amivel a hatáskörbeli átfedések nagyrészt kiiktathatóak lennének.

1C. A magasabb szintű közigazgatási egységek ezt követően a központi kormányzattól új feladatköröket vehetnének át, elsősorban a gazdasági és regionális fejlesztés, az integrált közlekedési rendszerek, a munkahelyteremtés, szakképzés, egészségügy és környezetvédelem területein.

1D. A Híd támogatni fogja a deregulációt, a területi önkormányzat kötelező feladatainak jelentős csökkentését, mert a túlzott mértékű törvényi szabályozás a területi önkormányzatot államigazgatási szervvé teszi, ezzel korlátozva a települések, régiók és ezáltal az állam rendelkezésére álló emberi és természeti erőforrások, termelői kapacitás hatékony kihasználását.

1E. A dereguláció része kell, hogy legyen a polgármesterek, önkormányzati képviselők és főellenőrök, valamint a városok és régiók alkalmazottai fizetései központi szabályozásának megszüntetése is, mert a központi kormány nem avatkozhat bele az önkormányzatok (eredeti) hatáskörébe.

1F. Nem támogatjuk a források központi privatizációját azokon a területeken, amelyekért a területi önkormányzat felel. A múlt negatív példái közül felhozható az autóbusz-közlekedés, a távhőszolgáltatás privatizálása. A privatizációnak az önkormányzatok szintjén kell megvalósulnia, ott kell döntést hozniuk a polgárok választott képviselőinek a magánszektor bevonásáról az egyes szolgáltatások ellátásába, vállalva az ezzel járó felelősséget is.

2. A települések és régiók finanszírozása

A finanszírozás központosítása (mivel Szlovákia települései és régiói forrásainak 80%-át a támogatások és transzferek alkotják) a helyi költségvetések forráshiányához vezet, nem motivál a térség lehetőségeinek jobb kihasználására, korlátozza a szolgáltatások minősége és hozzáférhetősége valamint az adófizetés közötti visszacsatolást, csökkenti a felelősségtudatot a közkiadások vonatkozásában, valamint a települések választott képviselői és az adófizető polgárok az adóterhek növelését célzó egyeztetéseinek lehetőségeit is korlátozza. Ezért javaslatot teszünk a települések és a régiók finanszírozásának jelentős mértékű átalakítására.

2A. A Híd javasolja a települések valós saját bevételeinek megnövelését; ennek részeként javasoljuk egy olyan fejlesztési járulék bevezetését, amelyet az adott településen befektetők fizetnének, és amelyet a település azután a törvény adta kereteken belül a helyi létesítmények és a technikai lehetőségek fejlesztésére használna fel; a települések felszabadítását a saját vállalkozói tevékenységük után fizetett adó alól annak érdekében, hogy vállalkozásra motiváljuk őket; a természetes személyek munkaviszonyból származó jövedelmére kirótt teljes adóbevételnek a település rendelkezésére bocsátását; az ingatlanadó hozamának megnövelését; valamint a regionális iskolahálózat finanszírozásának megváltoztatását, jelentősen megerősítve a helyi önkormányzatok pozícióját.

2B. A települések eltérő adóerejének anyagi kiegyenlítése a szlovákiai regionális egyenlőtlenségek miatt elengedhetetlen, viszont igazságos és ösztönző kritériumrendszer alapján kell megvalósulnia, ezért szükség mutatkozik a 2005-ben bevezetett modell módosítására. A különbségek kiegyenlítésénél figyelembe kell venni a település, a régió adóerejét, társadalmi-gazdasági jellemzőit.

2C. A Híd ugyanakkor támogatni fogja, hogy nagyobb figyelem irányuljon a térségek központi szerepű településeire. Kiemelt figyelmet fog szentelni a Szlovák Köztársaság fővárosa, Pozsony és a különleges helyzetű városok (pl. az állam által is elismert fürdővárosok, jelentős történelmi múltú városok) finanszírozását érintő kérdéseknek.

2D. A települések szintjén, részleges módosítások bevezetésével, támogatni fogjuk a jelenlegi, többségi választási rendszert, és ha szükség van rá, a képviselők számának csökkentését.

2E. A hatáskörök megváltozásával összhangban, a Híd támogatni fogja a magasabb szintű közigazgatási egységek új feladatai szabadon felhasználható támogatások (ún. block grant) révén történő finanszírozását, melyek összegét az átruházott feladatok határozzák meg, és amelyek odaítélést objektív és mérhető mutatók alapján létrehozott modell szabályozza.

3. Települési önkormányzatok és a közigazgatási rendszer

A hatékony kormányzás új trendjei és kívánalmai, a feladatok átruházása, a szűkös közforrások, de a szlovák társadalom szerveződési elveinek az elmúlt évtizedek során visszaigazolt tapasztalatai is nyomást gyakorolnak a jelenlegi közigazgatási rendszer átszervezésére, az egyes közigazgatási egységek nagyobb, konkurenciaképesebb egységeinek létrehozására, a közigazgatás új formáinak bevezetésére.

A helyi szinten megvalósuló összefogást és együttműködést tartjuk a legfontosabbnak, mert hatékonyabb és jobb minőségű feladatellátáshoz vezet, új feladatok átruházását teszi lehetővé a helyi önkormányzatokra. Az erőegyesítés megerősíti a helyi gazdaságot, a helyi önkormányzat és vállalkozások együttműködését, javítja a szolgáltatások minőségét és hozzáférhetőségét, jobb feltételeket teremt a helyi óvodák és iskolák működése számára, a szabadidő eltöltésére, sportolási lehetőségeket biztosít a településen élő valamennyi generáció számára és fokozottabb mértékben képes biztosítani a lakosok és a vállalkozások biztonságát is.

A Szlovák Köztársaság azon államok közé tartozik, ahol magas az önálló közigazgatási egységként működő kistelepülések aránya. Igaz, hogy ez a településstruktúra 1989 után jelentős szerepet játszott a helyi demokrácia fejlesztésében és még a legkisebb települések önállósága is (legyen bár esetenként csak fiktív), fontos értéket jelent a helyi polgárok számára. Az új trendek és változások, valamint az egyre fokozódó konkurencia azonban Szlovákiát sem kerülik el, ezért a jelenlegi állapot hosszú távon nem tartható fenn. A gondot elsősorban nem a kistelepülések nagy száma jelenti, hanem az, hogy önálló közigazgatási egységként működnek.

Az elmúlt tíz év is arra mutatott rá, hogy a megyei önkormányzatok a jelenlegi területi beosztás keretében működésképtelenek. Kialakításuk során a Híd képviselőinek akkori igyekezete ellenére nem vették figyelembe sem a szakmai kritériumokat, sem a polgárok és a civil szektor javaslatait. A korábbi megyei államigazgatási hivatalok kerületi önkormányzati hivatalokká tétele Szlovákia természetes régióinak folytatólagos felszámolásához vezet. Mindezek következménye a régiók hanyatlása, a magas munkanélküliség, a fiatalok elvándorlása, a lakosság elöregedése, a befektetők érdeklődésének hiánya, stb. A Híd véleménye szerint a közigazgatás területi beosztásáról folytatott vitát a helyi önkormányzatok konszolidálásával kell kezdeni, minden más kérdés megoldása csak ezután következhet.

3A. Javasoljuk, hogy településközi együttműködésre alapozott települési önkormányzatok (municipalitások) jöjjenek létre. Az így adott települési önkormányzaton belül biztosított a települések önkéntes társulása, az önkormányzat és a vállalkozói szektor, valamint az önkormányzat és a civil szektor intézményeinek együttműködése.

3B. Támogatjuk a települések anyagi felelősségvállalásának megerősítését a saját eszközök segítségével biztosított településfejlesztés esetén (a 2A pontban megfogalmazottakkal összhangban), ami az együttműködés és társulás iránti érdeklődés megnövekedéséhez vezet.

3C. Javasoljuk az együttműködés és a társulás vonzóbbá tételét a térség nyújtotta lehetőségek jobb kihasználása érdekében, és az államosítással szembeni védelmet azokban az esetekben, ha az együttműködés nem bizonyul hatékonynak.

3D. Támogatjuk a települések összevonását, de csakis az érintett lakosság beleegyezésével.

3E. A települési önkormányzatok létrejöttét követően javaslatot teszünk a közigazgatási rendszer területi átszervezésére. Az újonnan kialakítandó megyei önkormányzatok a geográfusok, történészek, urbanisták, közgazdászok munkája eredményeinek tiszteletben tartásával, az országos érvényű dokumentumok (Szlovákia Országos Területfejlesztési Koncepciója - KURS) és a feltételezhető trendek alapján kerülnek meghatározásra. A magasabb szintű közigazgatási/önkormányzati egységek központjai egyúttal a városi régiók „európai formátumú“ központjai is lesznek, biztosítják a központi szerepű város és a települések, valamint a magánszektor és a közösségi szektor együttműködését, a térség jólétének növelése érdekében.

3F. A folyamat lezárását követően javaslatot teszünk a megyei önkormányzatok képviselő-választásának megváltoztatására. A megyei önkormányzatok képviselő-testületének tagjai a települési önkormányzatok polgármesterei lennének és a megye elnökét az így létrejött képviselő-testület tagjai közül választanák meg. Ezzel nemcsak közpénzeket takarítanánk meg, hanem a helyi szinten megválasztott testületek legitimitását is megerősítenénk, és ezzel párhuzamosan biztosítanánk a helyi és a megyei önkormányzatok problémái megoldásának koordinálását is, illetve növelnénk a fejlesztések hatékonyságát is.

3G. Amennyiben nem kerül sor a települési önkormányzatok létrehozására, részleges megoldásként javasoljuk településközi hivatali ügyfélközpontok kialakítását, illetve néhány feladat ellátásának a térségi központra való átruházását, a hatékonyság szempontjai alapján.

3H. A közigazgatás területi struktúrájának átszervezése szükségszerűen maga után vonja a helyi államigazgatás elhelyezkedésének megváltozását. A városok, régiók és így az állam fejlődése és jóléte szempontjából fontosabb az önkormányzati egységek meghatározása, mint az állam adminisztratív apparátusnak elhelyezkedése, különösen az információs társadalom korában.

3I. A Híd törekedni fog a közigazgatási terminológia egységesítésére, amely jelentős szerepet játszik abban, hogy a közigazgatás érthető és áttekinthető legyen a polgár, valamint a külföldi intézmények és magánszemélyek számára is.

3J. A Szlovák Köztársaság még csak az első lépéseket tette meg a nyitott kormányzás (Open Government) feltételei és környezete biztosítása érdekében. A polgárok közügyek intézésében való részvétele nem merülhet ki a tervezésbe, döntéshozatalba, újrafelosztásba való bevonásukkal. A polgári társadalom egyes tagjainak és közösségeinek aktív közéleti szerepvállalását, egyes feladatok közös ellátását is jelenti. A Híd ezért támogatni fogja a nyitott kormányzás megvalósítását szolgáló jogi normák elfogadását, helyi és regionális szinten törekedni fog a megfelelő feltételek kialakítására, annak érdekében, hogy egyre nagyobb lehessen a polgárok szerepe egy adott térség fejlődésében.

Alkotmányos rend

A Szlovák Köztársaság Alkotmányát 1992. szeptember 1-jén fogadták el. Eddig 12 esetben került sor alkotmánymódosításra, s ezek a törvények az alkotmány eredeti struktúráját többféle módon befolyásolták. Tanúi voltunk olyan alkotmánymódosításoknak, amelyekre a politikai helyzet alakulásának függvényeként, társadalmi megrendelés alapján került sor (a közvetlen elnökválasztás törvénybe foglalása (1999), az igazságszolgáltatás helyzetét revideáló átfogó alkotmánymódosítás, amely kiiktatta a törvényhozás és a végrehajtó hatalom kapcsolatának egyes hiányosságait és lehetővé tette Szlovákia számára az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozást (2001); az az alkotmánymódosítás, amely lehetőséget adott az emberi jogi biztosnak, hogy az alkotmánybírósághoz forduljon a törvények alkotmányossága kérdésében (2006), de olyan alkotmánymódosításoknak is, amelyek, mindamellett, hogy szükségszerűek sem voltak, rendszeridegen módon avatkoztak be a Szlovák Köztársaság alkotmányos mechanizmusaiba (pl. 2004, 2011, 2014).

Az alkotmány szövegének viszonylag gyakori változásai nem feltétlenül az elmúlt húsz év dinamikus társadalmi fejlődésének következményei, és nemcsak arról van szó, hogy az1992-ben elfogadott szöveg nem kellő körültekintéssel készült, hanem az is szerepet játszik, hogy a Szlovák Köztársaság Alkotmánya viszonylag könnyen módosítható, hiszen az alkotmány módosításának feltétele a parlament képviselőinek háromötödös minősített többsége a szavazásnál.

A helyzet részben azért ilyen, mert a Szlovák Köztársaság törvényhozása egykamarás (nincs tere az alkotmánymódosítás más szemszögből való megítélésének, miközben a képviselők szemléletmódját politikai hovatartozásuk jelentős mértékben befolyásolja), valamint azért is, mert miután megszületik a politikai megegyezés a képviselői támogatás kérdésében, az alkotmánymódosítás folyamata nagyon gyors lehet, anélkül, hogy tere lenne a tárgyilagos és szakmai vitának, vagy a polgárok hangot adhatnának véleményüknek az adott kérdéssel kapcsolatban.

Ennek eredménye az a helyzet, amelyben egyre gyakrabban vagyunk tanúi olyan (esetenként sajnos sikeres) próbálkozásoknak, amelyek csak részlegesen és önérdekből módosítják az alkotmányt, s bár ezek a módosítások tükrözik az alkotmányos többség (egyes politikai pártok) elképzelését az adott kérdéssel kapcsolatban, gyakran mégis politikai „üzletkötés“ eredményei. Az alkotmány tartalma így a politikai pártok túszává lesz, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az ország alaptörvényéről van szó, és főként azt, hogy mint ilyen, a társadalmi megegyezést fejezi ki. A jelen helyzet véleményünk szerint megérett arra, hogy egyrészt elutasítsuk a fennálló gyakorlatot, másrészt bemutassuk saját víziónkat és azokat a szükséges lépéseket, amely elősegítenék, hogy Szlovákiának modern, demokratikus és stabil alkotmányos rendszere legyen.

Az alkotmány szövegének minőségi változását érintő javaslatok

Olyan parlamenti pártként, amely szem előtt tartja Szlovákia valamennyi polgárának érdekeit, nemcsak az alkotmány részleges és (ön)érdekkövető módosításainak kritikája a célunk, hanem az is, hogy szerepet vállaljunk a hosszú ideje megoldatlan, tényleges problémák orvoslásában, és főként az, hogy bemutassuk a Szlovák Köztársaság további alkotmányos fejlődésével kapcsolatos saját víziónkat. Igyekezetünk néhány fontos cél elérésére irányul. Szeretnénk elérni, hogy értelmet kapjon a gyakorlatban az alkotmány 2. cikkelye, mely szerint az államhatalom a polgároktól ered, akik ezt választott képviselők útján vagy közvetlenül gyakorolják; hogy az egyes alkotmányos szervek hatékonyan működjenek a polgárok jóléte érdekében, biztosítva az alapvető emberi jogokat és szabadságjogokat; hogy az alkotmányos mechanizmusok hatékonyan és problémamentesen működjenek, a társadalmat ne traumatizálják felesleges értelmezési és kompetenciaviták.

Állandó politikai céljaink közé tartozik, hogy rámutassunk a Szlovák Köztársaság alkotmányos mechanizmusainak technikai jellegű és a rendszer működéséből fakadó hiányosságaira, és javaslatokat tegyünk azok kiküszöbölésére. Ezért nemcsak arra törekszünk, hogy ne kerüljön sor alkotmánymódosításra (ön)érdekkövető célok alapján, hanem arra is, hogy végre vita induljon a Szlovák Köztársaság Alkotmányának olyan módosításairól, amelyek hozzájárulnak az alkotmányos mechanizmusok stabilizálásához és demokratikussá tételéhez, megerősítik a polgárok szerepét, az állampolgároknak az igazságszolgáltatásba vetett hitét, és olyan képet közvetítenek az államról, amelyben az nemcsak a polgár adójának feleslegesnek tűnő címzettje/kedvezményezettje és elköltője, hanem őszinte védelmezője és szolgálója a polgár érdekeinek, jólétének.

1. A polgári Szlovákia alkotmánya

Az állampolgárság mint olyan, a Szlovák Köztársaság megalakulása óta a szlovák nemzet és a Szlovák Köztársaság területén élő valamennyi nemzeti kisebbség és etnikai csoport összefogó eleme. Bár az alkotmány preambuluma nem normatív igényű, meggyőződésünk, hogy a 21. századi modern, demokratikus állam alapja nem a nemzet, hanem a polgár, és ennek az alkotmány bevezetésében is meg kell jelennie. Az alkotmányt tartalmát tekintve is közelebb kell hoznunk a polgárokhoz. A szlovák jogrendszerből például hiányzik a helyi népszavazásokról szóló törvény. Ennek következményei az egyes települések, megyék önkormányzati rendeletei közötti eltérések, amelyek következtében más-más módon érvényesülnek a közvetlen, demokratikus hatalomgyakorlás elvei.

A természetes és jogi személyek alapvető emberi jogainak és szabadságjogainak gyakorlása/érvényesítése elválaszthatatlan a bírói és más törvényi védelemhez való joguktól (a Szlovák Köztársaság Alkotmánya, 45-50. cikkely). Még akkor is, ha ezt a jogot általában (helytelenül) főként a bíróságok döntéshozatali tevékenységével hozzák összefüggésbe, tudjuk, hogy jogaink érvényesítése ennél sokkal nagyobb mértékben függ a közigazgatási szervek mindennapi gyakorlatától (ingatlan-nyilvántartások, építésügyi hivatalok, területi önkormányzati szervek, Szociális Biztosító, adóhivatalok, vállalkozói hivatalok, stb.). Ezek döntéshozatali eljárásait ugyanakkor általános érvényű rendeletek (közigazgatási eljárási törvény) vagy egy sor egyéb – a közigazgatási szerv létrehozatalakor lefektetett – külön előírás szabályozza. A polgárok gyakorlatilag napi kapcsolatban vannak ezekkel a közigazgatási szervekkel, melyek eljárásai során gyakran sérülnek alapvető emberi jogaik és szabadságjogaik. Nem ritka az olyan eset, mikor annak vagyunk tanúi, hogy a közigazgatási szervek nem a megkívánt módon viselkednek a polgárokkal szemben, zaklatják őket, vagy nem hoznak döntést a törvény által megszabott határidőn belül, vagy előfordul, hogy a meghozott döntés nem pártatlan. Javasoljuk e tarthatatlan helyzet alkotmányos eszközökkel való megoldását.

1A. A fentiekkel kapcsolatban ismételten felhívjuk a figyelmet a polgári princípiumhoz való visszatérés szükségességére, amelyet már az alkotmány preambulumának is tartalmaznia kell. Ez az igény teljes mértékben összhangban van a szlovák alkotmány 2. cikkelyének 1. bekezdésével, mely szerint az államhatalom eredője a polgár és nem „a szlovák nemzet… együtt a Szlovák Köztársaság területén élő nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok tagjaival“. Az idézett megfogalmazás helyett a „Mi, a Szlovák Köztársaság polgárai” változat elfogadására teszünk javaslatot.

1B. Az alkotmány 2. cikkelye 1. bekezdésének tartalmával van összefüggésben a népszavazás, a közvetlen hatalomgyakorlás demokratikus eszközének alkotmányos szinten nem kielégítően tisztázott kérdése is a Szlovák Köztársaság alkotmányos mechanizmusain belül. Az alkotmány szövegének nem egyértelmű megfogalmazása, melynek értelmében a népszavazás pusztán konzultatív jelleggel bír, nem áll összhangban a kinyilvánított szándékkal, amely az államhatalmat a polgártól eredezteti, aki ezt a hatalmat választott képviselői útján vagy közvetlenül gyakorolja. Ugyanez konstatálható az önkormányzatok hatáskörében megtartott népszavazásokkal kapcsolatban is (helyi, megyei önkormányzatok). Éppen ezért szükségesnek tartjuk az alkotmány V. része második fejezetének (Népszavazás) olyan módosítását, amely meghatározott esetekben rögzíti a népszavazás végeredményének jogilag kötelező érvényét, annak érdekében, hogy a polgárok a népszavazás során kinyilvánított akaratának valós súlya legyen. Az alkotmány IV. részének (Területi önkormányzat) vonatkozó cikkelyeiben szükségesnek tartjuk annak rögzítését, hogy az érintett szubjektumok kötelesek a helyi népszavazás eredményeit meghatározott időn belül végrehajtani, míg jelenleg csupán az eredményt kötelesek kihirdetni.

1C. A demokratikus alkotmányos rendszer stabilitása érdekében fontos az alkotmány magjának az alkotmányban rögzített meg­ határozása. Ez a mag védi az alkotmányos rendszert és az alkotmányt az alkotmányos szervek önkényével szemben, és biztosítéka az alapvető alkotmányos elvek állandóságának. Az alkotmány szövege mindeddig nem rendelkezik egyértelműen arról, hogy ezek az alapvető alkotmányos elvek érinthetetlenek. Tekintettel arra, hogy az alkotmány szövege viszonylag egyszerűen módosítható, elengedhetetlennek tartjuk, hogy ezek az alapelvek és értékek sem alkotmánymódosítással, sem a törvények esetleges értelmezése során ne változhassanak. Meggyőződésünk, az említett okokból kifolyólag, hogy az alkotmány szövege kiegészítésre szorul, konstatálandó, hogy a politikai döntések alapja a többségi, szabad választói akarat eredménye, hogy a többség döntései tiszteletben tartják a kisebbségek védelmét, hogy a demokratikus jogállam lényegi elemeinek megváltoztatása elfogadhatatlan, és hogy elfogadhatatlan a jogi normák olyan értelmezése, amely a demokratikus jogállam lényegi elemeinek változását eredményezné, illetve vonná maga után.

1D. Meggyőződésünk, hogy az alapvető emberi jogok és szabadságjogok a Szlovák Köztársaság Alkotmányában rögzített része kell, hogy legyen „a jó közigazgatáshoz” való jog. A jó közigazgatáshoz való joghoz tartozna például, hogy a közigazgatási szervek az ügyintézés során az emberi méltóságot tiszteletben tartva, pártatlanul, igazságosan és megadott határidőn belül járjanak el; hogy a közigazgatási szervek az eljárások résztvevőinek és mindazoknak, akiket az eljárás érint, segítséget és felvilágosítást nyújtsanak, hogy ezek a személyek a jogi normák ismeretének hiányában ne szenvedjenek kárt az eljárás során; hogy mindenki számára, aki érintett az eljárás során, biztosított legyen a meghallgatáshoz való jog, bármely olyan egyéni döntés meghozatala előtt, amelynek az egyén számára kedvezőtlen következményei lehetnének, hogy jogaikat és érdekeiket hatékonyan védelmezhessék az érintettek, hogy véleményt nyilváníthassanak a döntés/határozat alapját képező dokumentumokkal/iratokkal kapcsolatban, hogy érvényesíthessék javaslataikat; hogy az eljárás valamennyi résztvevőjének jogában álljon betekinteni a közigazgatási szerv vonatkozó eljárással kapcsolatos irataiba; hogy a közigazgatási szerv döntésének alapja a körültekintően rögzített és megindokolt tényállás legyen.

1E. A Polgári Vízió következő, a jogállamiságról szóló fejezetében javasoljuk, hogy a természetes és jogi személyek alapvető jogait érintő kérdések az emberi jogi biztos hatáskörébe tartozzanak (a jelenleg az ügyészség hatáskörébe tartozó, nem büntetőjogi terület is). Ezért fontosnak tartjuk e két alkotmányos szerv elválasztását az alkotmányon belül (jelenleg az alkotmány VIII. részének első fejezete: A Szlovák Köztársaság ügyészsége, második fejezete: Az emberi jogi biztos) és az alkotmány egy új, önálló, „Az emberi jogi biztos“ címet viselő részében pontosabban meghatározni és bővíteni az emberi jogi biztos hatáskörét.

1F. Az alapvető antidiszkriminációs kritériumokat a Szlovák Köztársaság Alkotmánya 12. cikkelyének 2. bekezdése rögzíti. Ennek értelmében a Szlovák Köztársaság területén az alapvető jogok és szabadságjogok mindenki számára garantáltak nemre, fajra, bőrszínre, nyelvre, hitre és vallásra, politikai vagy más gondolkodásmódra, nemzeti vagy szociális származásra, nemzetiségi vagy etnikai csoporthoz való tartozásra, vagyoni helyzetre, származásra vagy más hovatartozásra való tekintet nélkül. Senkit nem érhet ezen okok miatt kár, kivételes elbánás vagy hátrányos megkülönböztetés. Az adott alkotmányszöveg (melynek alapja a szövetségi alkotmány 1991/23. sz. alkotmánytörvénye, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok kartája) elfogadása óta több mint 23 év telt el. Az eltelt időszak nyilvánvalóvá tette, hogy a társadalom az alkotmány 12. cikkelye 2. bekezdésében felsoroltaktól eltérő okokból kifolyólag is képes diszkriminatívan viselkedni. Ha a Szlovák Köztársaság Alkotmányának szövege tükrözni akarja a társadalmi fejlődés jelenlegi állapotát, és a polgárok konkrét csoportjai tételesen meghatározott jogainak egyre szélesedő körét, akkor elkerülhetetlen lesz az alkotmány szövegének kiegészítése, a szükséges minimum a fogyatékosság és a kor alapján történő megkülönböztetés ti­lalmának rögzítése.

2. A Szlovák Köztárság elnökének jogkörei

Az alkotmánybíróság nem egyértelmű döntései, az alkotmány szövegének (ön)érdekkövető változtatásai, a korábbi államelnökök nemegyszer váratlan döntései és főként a politikai elit nyilvánvaló vonakodása attól, hogy tudomásul vegye/elfogadja az alkotmányos szervek működésének alapvető attribútumait, véleményünk szerint szükségessé teszik a Szlovák Köztársaság jövőbeli kormányzási formájával kapcsolatos nyílt vita kezdeményezését, a törvényhozás és a végrehajtó hatalom (az elnök ma ennek képviselője) közötti kölcsönös viszony kérdéseinek megvitatását.

A Szlovák Köztársaság köztársasági elnöke az alkotmány VI. részének első fejezete értelmében a „végrehajtó hatalom“ képviselője. Az elnök szerepének kifejtése az alkotmányban (képviseli a Szlovák Köztársaságot a külföld és belföld irányában, döntéseivel biztosítja a közjogi szervek rendes működését, hivatalát saját lelkiismerete és meggyőződése szerint látja el, nem köthetik utasítások) nincs teljesen összhangban a végrehajtó hatalom feladataival, bár az alkotmány annak elemeként tünteti fel. Ez az alkotmányos konstrukció (a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága néhány döntésével együtt), és az elnök jogkörének nem minden esetben egyértelmű megfogalmazása (az alkotmány 102. cikkelye) bizonytalanságot eredményeznek a köztársasági elnöknek a kormánnyal és a Nemzeti Tanáccsal kapcsolatos közjogi hatásköre tekintetében.

2A. Meggyőződésünk, hogy a megfogalmazás hiányosságait kiküszöbölő és az értelmezést egyértelműsítő önálló részben kell rögzíteni a köztársasági elnök közjogi hatáskörét az alkotmányban (A köztársasági elnök), azt, hogy a köztársasági elnök nem lehet politikai párt vagy mozgalom tagja és még a fogadalomtétel előtt köteles megválni tagságától.

2B. Hasonlóan fontos igény az elnök hatáskörét érintő megfogalmazások pontosítása (mikor van a köztársasági elnöknek ellenjegyzési feladatköre és mikor közvetlen résztvevője a döntéshozatali folyamatnak, amint ezt az Alkotmánybíróság is kifejtette határozataiban, a 102. cikkely jelenlegi szövege, amely összefoglaló definíciója az elnök közjogi hatáskörének, nem tünteti fel, hogy a köztársasági elnök jogosult az alkotmánybírósághoz fordulni azzal a kérdéssel, vajon a Nemzeti Tanács határozata vagy állampolgári petíció alapján kihirdetett népszavazás tárgya összhangban van-e a Szlovák Köztársaság Alkotmányával, az alkotmányerejű törvényekkel, valamint azt sem, hogy a köztársasági elnök a jogi normák alkotmányosságának felülvizsgálatát kérheti az alkotmány 125. cikkelye alapján – mindezek az alkotmány szövegének más helyein szerepelnek).

2C. A 2011-es alkotmánymódosítás a köztársasági elnök közjogi hatáskörének rendszeridegen megerősítését eredményezte, s ennek következménye az alkotmányos mechanizmusok működésére kifejtett negatív hatás, amely a kormány és a Nemzeti Tanács képviselőinek tevékenységét egyaránt befolyásolja. Az alkotmánymódosítás (115. cikkely, 3. bekezdés) értelmében, ha a köztársasági elnök visszahívja a kormányt a hivatalából, miután a Nemzeti Tanács megvonta tőle a bizalmat vagy elutasította a kormány által kezdeményezett bizalmi szavazást, a Szlovák Köztársaság Törvénytárában közreadott rendelettel bízza meg azt a hatáskörök gyakorlásával az új kormány kinevezéséig, de kizárólag csak a 119. cikkely a), b), e), f), m), n), o), p) és r) pontjában taglaltak terjedelmében, míg egyes hatáskörök gyakorlása kimondottan a köztársasági elnök előzetes jóváhagyásához kötött. A köztársasági elnök így megadott hatásköre ellentétben áll a parlamentáris kormányzás elveivel és a köztársasági elnököt a kormány feladatainak és felelősségének hatáskörébe vonja. Meggyőződésünk, hogy a 115. cikkely 3. bekezdését teljes egészében ki kell iktatni, és pontosítani kell a 115. cikkely 2. bekezdését oly módon, hogy lefedje azt a helyzetet is, amelyben a Nemzeti Tanács megvonja a bizalmat a kormánytól, vagy elutasítja a bizalmi szavazás iránti kérelmét.

2D. Mivel az alkotmányos gyakorlat olyan eljárás lehetőségét is felvetette, amelyet az alkotmány szövegének alkotói nem feltételeztek, és így a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága esetében (de vonatkozik ez a más bírákra és a főügyészre is) a bírák kinevezési eljárásának nem kell, hogy része legyen a fogadalomtétel, és az adott személy bírói kinevezése (az alkotmánybíróság bírájává, főügyésszé) és a fogadalomtétel között bizonyos idő telhet el, ezért szükségesnek tartjuk az alkotmány vonatkozó rendelkezésének újrafogalmazását (102. cikkely 1. bek. s) és t) pont) abban az értelemben, hogy a kinevezésre és a fogadalomtételre (az alkotmánybíróság bírája, főügyész) egy időben kerüljön sor.

3. Az alkotmánybíróság

Az alkotmánybíróság döntéshozatali gyakorlatának szabályai felvetik a határozathozatali folyamat egyes kérdéseivel kapcsolatos módosítások szükségességét. Az alkotmánybíróság plénuma az összes bíró többségével hozza meg határozatait. Ha ez a többség nincs meg, a határozatot elvetik. Az alkotmánybíróság többéves döntéshozatali gyakorlatának tapasztalatai azt mutatják, hogy az alkotmánybíróság összes bírája többségének alkotmányos kívánalma esetenként a döntéshozatal akadálya. Ha ugyanis ez a többség nincs meg, a beadványt elutasítottnak tekintik anélkül, hogy érdemi döntés született volna az adott ügyben.

Ugyanakkor a beadvány elutasítására kerülhet sor annak alapján is, hogy az alkotmánybíróság bíráinak egy része nem foglal állást a beadvánnyal kapcsolatban, mivel egyszerűen nem vesz részt a döntéshozatalban. Ilyen okból voltunk tanúi például annak, hogy több esetben nem született határozat a bírák és a bírói hatalom képviselőit érintő fegyelmi eljárások ügyében, s ez a szlovák közvéleményt is különösen érzékenyen érintette.

3A. Meggyőződésünk, hogy szükséges annak újragondolása, melyek azok a kérdések, amelyekről az alkotmánybíróság plénuma dönt, és amelyekről az alkotmány 131. cikkelye rendelkezik, és több esetben is lehetővé kell tenni, hogy a többségi döntéshozatal feltétele ne az alkotmánybíróság összes bírájának többsége, hanem a bírák egy meghatározott számának többsége legyen (pl. az alkotmánybíróság 10 bírája).

3B. A Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának jelenlegi döntéshozatali gyakorlata és képviselői is már egy ideje azt jelzik, hogy a jogkörök terjedelmére és a beérkező beadványok mennyiségére való tekintettel is, elengedhetetlen az alkotmány védelmét szolgáló szerv hatásköre néhány elemének újragondolása/átértékelése. Különösen leterhelőnek mutatkozik a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága számára, az alkotmány 129. cikkelye 2. bekezdése alapján, a területi önkormányzati szervekbe való választások alkotmányosságának és törvényességének vizsgálata. Meggyőződésünk, hogy az adott kérdésben való döntés jogának átruházása a bíróságokra (Legfelsőbb Bíróság) hozzájárulna a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának tehermentesítéséhez, és meggyorsítaná az egyéb kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatali folyamatokat, ezért szükségesnek tartjuk az alkotmány szövegének és a törvényhozás vonatkozó szabályainak módosítását.

4. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának működése

A Polgári Vízió jogállamiságról szóló részében több javaslatot is teszünk a törvényhozási folyamat minőségének javítása és fokozottabb átláthatósága érdekében. A legfőbb törvényhozó szerv döntéshozatali folyamatai minőségének javításáról folytatott általános vita része kell, hogy legyen a parlament struktúrájának átalakítását érintő kérdés is.

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa egykamarás parlament, s mint ilyen, a mai modern demokráciákban inkább kivételnek számít (a „régi demokráciák” közül az EU-n belül csupán Dánia, Norvégia, Svédország és Portugália ismeri ezt az alkotmányos megoldást, az ún. új demokráciák közül Magyarország, Lettország, Litvánia és Észtország). Az egykamarás parlamentek fő hátránya – amellett, hogy túlzott mértékben érvényesül a politikai pártok befolyása – a törvényhozó hatalmon belüli viszonyok egyensúlyának hiánya. Az egykamarás törvényhozás a törvényhozó folyamat és az egyéb döntéshozatalok nagyobb gyorsaságának és alacsonyabb minőségének gyakoriságát eredményezi.

Több okunk van rá, hogy hangot adjunk annak a véleményünknek, miszerint a parlament második kamarája a demokratikus közeg működésének javulását eredményezné Szlovákiában is. Ez a kamara nemcsak a törvényhozási folyamat megkerülhetetlen része lenne, hanem átvehetne néhány hatásköri feladatot is, főként azokban az esetekben, amikor a szakmaiság kritériumai dominálnak (pl. az alkotmánybíróság bíráinak jelölése, a Számvevőszék elnökének és alelnökének, a Szlovák Köztársaság Igazságszolgáltatási Tanácsa három tagjának megválasztása és visszahívása/leváltása, a legfőbb ügyész jelölése, az emberi jogi biztos megválasztása) és ellenőrzési jogköre is lenne. A gyakorlatban a parlamentek második kamarái az elsőtől eltérő módon kreálódnak (általában egymandátumos választási körzetekben), tagjainak megbízatása hosszabb időre szól és a képviselők száma nem egyszerre újul meg.

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa törvényhozó tevékenységének minőségével kapcsolatban (pl. 2012-ben 83 törvény került elfogadásra, ebből 9 gyorsított eljárás során; 2011-ben összesen 139 törvény, ebből 16 gyorsított eljárásban, és az ezt megelőző években számuk ennél is magasabb volt) le kell szögeznünk, hogy a kétkamarás parlamenttel rendelkező országok tapasztalatai egyértelműen azt igazolják, hogy a második kamara kedvező hatással van a parlamentek törvényhozatali eljárásainak minőségére.

4A. A Szlovák Köztársaság Alkotmányának eredeti „hozománya“ nemcsak az egykamarás parlament, hanem az a rendelkezés is, melynek értelmében az alkotmány szövegének módosítása az egykamarás, egyedüli „alkotmányozó és törvényhozó testület“ képviselőinek minősített 3/5-ös többségével valósítható meg. Ezzel kapcsolatban annak a meggyőződésünknek adunk hangot, hogy az alkotmány szövege változtatást és kiegészítést igényel, és önálló résznek kell tartalmaznia az alkotmánymódosítások új mechanizmusát.

4B. Szükségesnek tartjuk a Szlovák Köztársa­ság Nemzeti Tanácsa képviselői számának csökkentésével (pl. 100-ra) kapcsolatos vita megnyitását és a Szlovák Köztársaság törvényhozó testülete egy alacsonyabb létszámú (pl. 50) második kamarájának létrehozását, melynek tagjait egymandátumos körzetekben választanák 6 évre, miközben minden második évben sor kerülne a kamara tagsága egyharmadának megújítására. A kialakított körzetek a reprezentáció elvét kell, hogy kövessék, az egyes régiók érdekeinek kiegyensúlyozott képviselete érdekében, beleértve a nemzeti kisebbségek érdekeinek képviseletét is. A két­ kamarás parlamentek főbb előnyei, hogy biztosítják a meghozott döntések magasabb színvonalú politikai hátterét és nagyobb stabilitását, a polgárok jobb tájékoztatását a törvényjavaslatokkal kapcsolatban, a területi egységek közvetlen és egyenjogú képviseletét a központi szerv döntéshozatali folyamataiban, csökkentik/korlátozzák a politikai pártoknak az alkotmányos mechanizmusok működésére kifejtett hatását, korlátozzák az érdekképviseleti csoportok (lobbisták) befolyását, és így a demokrácia megerősödését eredményezik az adott országban. Az egykamarás parlamentek legfőbb hátránya ugyanakkor az, hogy nagyobb a demokratikus deficit, mert az egykamarás parlament a kormányzó politikai párt vagy koalíció vazallusa lesz, mivel a kormány a parlamenti választások eredménye alapján jön létre, és a győztesek (a koalíciót alkotó pártok) azok, akik többséget szereznek az egykamarás parlamentben. Így a törvényhozás és a végrehajtó hatalom között függő viszony jön létre, és a valós/reális parlamenti kontroll, amely minden parlamentáris kormányzás alapja, megszűnik működni.

4C. Az EU szinte valamennyi tagállamának gyakorlata azt mutatja (más fejlett demokráciáké is), hogy az alkotmányos rend stabilitását az olyan mechanizmusok alapozzák meg, ame­lyek nem engedik, hogy pusztán minősített többséggel gyakorlatilag bármikor módosítani lehessen az alkotmány szövegét, ha ez a többség a rendelkezésre áll. A „többség diktatúrájának“ veszélyeire gyakorlatilag az összes alkotmányjogász és jogelméleti szakember is figyelmeztet. Az állandóság/ stabilitás biztosításához, valamint ahhoz, hogy a polgárok nagyobb mértékben vegyenek részt a társadalmi megegyezést kifejező alaptörvény szövegének megváltoztatásában, több út is vezet. Követelmény lehet az alkotmánymódosítás népszavazással történő jóváhagyása, vagy annak a kötelességnek a bevezetése, hogy az alkotmánymódosítás benyújtása és a módosításról való parlamenti szavazás között új választásokra kerüljön sor. Támogatjuk a kérdéssel kapcsolatos vita megnyitását, és minden olyan megoldást, amely nemcsak az alkotmány szövegének stabilitását, hanem a polgárok részvételének mértékét is növeli.

Jogállamiság
Szlovákiai magyar nemzetpolitikai stratégia
Mélyszegénységi- és romapolitika
Ruszin nemzetpolitikai stratégia

Jogállamiság

Szlovákiát is sújtja a kortárs demokráciák egyik fő problémája: a politikusokkal és a politikai intézményekkel kapcsolatos szinte teljes bizalmatlanság. Miközben az emberek változatlanul a demokráciát tartják a lehetséges rendszerek legjobbikának, a politikáról már nem gondolják ugyanezt. És ez nem is teljesen meglepő: mindennapi tapasztalatunk az, hogy az állam nem teszi élhetőbbé az országot saját polgárai számára, hanem éppen hogy még meg is bonyolítja az életüket.

A fentiekben felvázolt bizalmi válság egyik legfontosabb eleme a jogbiztonság hiánya. Más szóval, a polgárok bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy a gyakorlatban érvényesülni tudnak-e a meglévő jogaik. Ezt pedig súlyosbítják a jog előtti egyenlőséggel és a legkülönfélébb diszkriminációkkal kapcsolatos aggályok is.

A Polgári Vízió egy olyan Szlovákia képét szeretné felvázolni, ahol mindenki otthon érezheti magát, ahol érdemes dolgozni és ahol jó élni, ahol mindenki biztonságban érezheti magát és ahol, ha szükséges, van kihez fordulni a bajban. Mindez nemtől, nemzetiségtől, vallástól, bőrszíntől, szexuális orientációtól és életkortól függetlenül. Három fő rendező elvet tartunk szem előtt: az állampolgári elvet, amely szerint minden állampolgár egyenlő a jog előtt, a jogállamiság elvét, amelyben az állam is alanya, azaz betartója és nem csak betartatója a jognak, és a polgárbarát állam elvét, amely szerint az állam van a polgárért és nem fordítva. Mindezeknek érvényesülniük kell a hatalomgyakorlás és a közszolgálatok területén egyaránt.

Kiindulópontunk annak tudatosítása, hogy a szlovákiai társadalom mai állapota elsősorban az elmúlt 25 év folyamatos fejlődésének eredménye. Ugyanakkor fontos annak a felismerése is, hogy ez a fejlődés valójában nem 1989 novemberében és nem is 1992-ben kezdődött el, és a mai helyzet egy hosszas kultúrtörténeti, történelmi folyamat írott és íratlan szabályainak eredménye. Bármely változás tehát nemcsak jogszabályok kérdése, hanem a politikai kultúra és a politika mindennapjainak gyakorlatát is érinti. Az adó és járulékrendszer, a munka törvénykönyvének gyors megváltoztatása pusztán politikai akarat kérdése, de annál látványosabb: az állami intézmények és a közszolgáltatások működésének változásai már egyetlen választási ciklus alatt is jól láthatóak az állampolgárok számára. A közigazgatás, az igazságügy, az iskolaügy és az egészségügy területén azonban nemcsak a törvények megváltoztatása, hanem azok hatékony végrehajtása is nélkülözhetetlen. A végrehajtás a siker valódi kulcsa, hiszen olyan összetett folyamatokról beszélünk, amelyek csak akkor lehetnek eredményesek, ha sikerül megszerezni az érintettek kritikus tömegének támogatását. Ez pedig azért sem egyszerű, mert bármely közeg jellemző reakciója a változásokkal szembeni ellenállás még akkor is, ha egyébként a fennálló helyzettel szembeni elégedetlenség a jellemző.

A jogállam alapvető problémái a Szlovák Köztársaságban

A jogrendszer jelenlegi állapotát vizsgálva a Szlovák Köztársaságban, az intézményrendszert érintő és a tartalmi kérdéseket párhuzamba állítva kell elemeznünk a helyzetet. Nincs előírás, formális keret, amely megszabná, mi legyen törvénnyel szabályozva és mi ne, a rendszer csupán a törvény tárgya meghatározásának módjáról és a törvény tartalmának hatékony érvényesítéséről rendelkezik. Az alapvető problémákat a következőkben látjuk:

A) A törvényalkotási folyamat a társadalmi megrendeléstől­ teljesen független, szinte kizárólag­ politikai érdekek irányítják. A választások győztesének­ politikai ígéretei képezik­ a kormányprogram alapját, ezért a kormányváltásokat mindenféle folytonosság hiánya jellemzi.

B) A törvényhozás ki van szolgáltatva a rövid távú gazdasági érdekeket képviselő csoportok egyre erősödő nyomásának. Ezek a csoportok olyan törvények elfogadását szorgalmazzák, amelyek konkrét gazdasági érdekeket szolgálnak. Más szóval, a törvények „gazdasági“, „politikai“ megrendelések eredményei. Miközben, ideális esetben, egy törvény sohasem irányulhat egy konkrét helyzet, konkrét eset vagy probléma szabályozására.

C) A jogalkotás víziójának hiánya, a nyilvános vita elmaradása és a gyakran konkrét, politikai, gazdasági megrendelések azt eredményezik, hogy a törvények állandóan változnak. Azok, akiket érintenek, nem azonosulnak velük, nem értik őket, nem képesek követni az egyes változásokat. Ennek következtében a lakosság jogtudata nem fejlődik, és egyre kevésbé jellemző az önkéntes jogkövető magatartás.

D) A jogszabályok értelmezését gyakran nehezítik az EU-s irányelvek „szolgai“ átvételei, amelyek időnként nem mentesek a komoly tartalmi hibáktól sem, amelyeket a téves fordítás, ill. a szabályozás lényegének meg nem értése okoz, s ez tovább nehezíti az állampolgárok számára a jogi kérdésekben való tájékozódást és fokozza a bizonytalanság érzését.

E) Gondot jelent, hogy nem megfelelő szintű a nyilvánosság tájékoztatása a hazai jogalkotásba beemelt uniós jogszabályokat illetően.

F) Gondot jelent, hogy az állami intézmények a jogszabályokat mechanikusan alkalmazzák, mivel gyakran nem értik, ill. szándékosan elferdítik azok értelmét; gyakori, hogy ugyanazon törvény alkalmazását illetően nincs összhang két állami intézmény gyakorlatában, sőt esetenként egyazon intézmény két fiókintézménye is eltérően értelmezi azt. Hiányzik a törvény „szellemével“ összhangban lévő jogértelmezés. A törvényt önkényesen értelmező köztisztviselőkkel szemben nem érvényesülnek hatékony szankciók. Gyakran fordul elő az is, hogy a hivatal a törvényben foglaltakat meghaladó egyéb, járulékos kötelezettségeket ír elő a polgároknak, megszegve ezzel az egyik alkotmányos alapelvet, amely kimondja, hogy a kötelezettségeket törvény írja elő.

G) A bírósági eljárások hosszadalmasak, különösen az elsőfokú bíróságok gyakorlatát jellemzi a szakmailag nem megalapozott döntéshozatal; az eljárási szabályok lehetővé teszik az eljárások meghosszabbítását és ezzel azok elhúzódását eredményezik. Gyakori jelenség, hogy a bírák nem képezik tovább magukat, nem követik figyelemmel az aktuális trendeket, az európai jogszabályok alakulását.

H) Az államigazgatásban és az igazságszolgáltatásban jelen lévő korrupció és nepotizmus a jelenlegi negatív állapotot tartósítja. A közellenőrzés, valamint a személyes felelősségre vonás hiánya azt eredményezi, hogy a fiatal hivatalnokok és bírák is „megfertőződnek“.

I) A rendőrségi állomány gyakran alulképzett és nem képes felderíteni a bonyolultabb vagyon elleni bűncselekményeket. Ugyanakkor gyakran lesz kereskedelmi és polgári ügyekben indított eljárások részese, mivel a bíróságok nem képesek hatékony védelmet biztosítani a polgári eljárások során, ill. a feljelentés sokak számára a bizonyítékok megszerzése és az állítólagos jogellenes cselekedetek megakadályozása hatékonyabb és olcsóbb eszközének tűnik. A büntetőeljárás így a polgári perek kényszerítő eszközévé lesz.

J) A bírósági határozatok végrehajtása lassú. A jogi személyek elleni ítéletek gyakran végrehajthatatlanok, mert vagyonuk még időben „eltűnt“; az adott helyzettel kapcsolatos helytállási kötelezettség elégtelen; a választott bírósági ítéleteket a rendes bíróságok vonatkozó bizonyítékok hiányában is hatályon kívül helyezik. A fizetési kötelezettség megszüntetése lényegében bármely, a határozat elleni kifogással elérhető, tekintet nélkül arra, tartalmaz-e konkrét érveket, bizonyítékokat, amelyek reálisan megkérdőjelezhetnék a felperes követelését.

Tartalmi szempontból érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy a törvények tartalma az állam és a civil társadalom megállapodását tükrözze az állam jövőjét illetően. A nemzetközi kötelezettségek bizonyos értelemben kivételt jelentenek, de ezen a téren is célszerű a nyilvános vita azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyekről az egyes tagországok dönthetnek. Nem beszélhetünk jogállamról akkor, ha a törvények tartalmáról egy szűk politikai vagy gazdasági körben születik döntés. Megismételjük, nem szabad, hogy a törvények egy konkrét szituáció, egy konkrét eset vagy egy konkrét probléma megoldását szolgálják. Betartásukat nemcsak a büntetés kell, hogy motiválja, hanem a törvények adta előnyök is, s ezek egyikeként a törvények érvényesítésének egy olyan gyakorlata, amely biztosítja, hogy azok a magánszemélyek, ill. gazdasági társaságok, akik rendszeresen megszegik vagy megkerülik a törvényeket, ne lehessenek jobb helyzetben, mint azok, akik tevékenységét a törvény adta keretek következetes betartása jellemzi. Minden törvényt annak szem előtt tartásával kellene megalkotni, hogy minimális esélye legyen a „korrupciós tűzfészkek“ kialakulásának. Ez utóbbiak olyan helyzetek, amikor a döntés hordozója (pl. a hivatalnok) tevékenységével vagy annak hiányával a vállalkozói közeget korrupcióra ösztönzi.

1. Az állami intézmények műkö­dése és a korrupció elleni harc

A Polgári Vízió e részében a hatékonyan működő állam kérdéseivel nem az állami és közintézmények számának csökkentése perspektívájából foglalkozunk, hanem kizárólag a jogkörök gyakorlása, a döntéshozatal és az állami intézmények által nyújtott közszolgáltatások minőségével és teljesítőképességével kapcsolatos problémák megnevezésére és a lehetséges megoldásokra koncentrálunk. A minőségi és hatékony állam és közigazgatás a korrupció visszaszorításának eszköze. Ott nyílik tér a korrupció számára, ahol feszültség van a kínálat és a kereslet között, s így, csupán a minőségi szolgáltatások biztosításával, a szubjektív döntéshozatal mértékének csökkentésével és időben meghozott döntésekkel is szűkül a korrupció tere, mert csökken a feszültség a kereslet és a kínálat között. Virágzik a korrupció, ha a köztisztségek viselői tisztségüket önmaguk vagy családjuk meggazdagodása érdekében használják ki.

1A. A nyitott kormányzás elvét valljuk, mert a modern információs és kommunikációs technológiák felhasználásával egy olyan tér nyílik meg, amely ösztönzi a demokratikus véleményalkotást, és ezzel egyidejűleg lehetővé teszi az állam képviselőinek és intézményeinek ellenőrzését is. A nyitott kormányzás nem egy zárt normarendszer, amely csak kijelölt információk megosztását teszi lehetővé, alapja a széleskörű információ-megosztás, amely az intézményrendszer és a technikai eszközök fejlődésének függvényében változik. A nyitott kormányzás eredményeként erősödik a döntéshozatali folyamatok átláthatósága, fokozódik a közellenőrzés és ezzel egy időben szűkül a korrupció tere.

1B. Természetessé kell tenni azt a kötelezettséget, melynek értelmében valamennyi, a kormány, a parlament, az állami intézmények és önkormányzatok döntéshozatalát befolyásoló dokumentum, irat, elemzés, szakvélemény, stb., nyilvánosan hozzáférhetővé válna; beleértve a metaadatokat is. Tekintettel arra, hogy a nyitott kormányzás egy olyan folyamatként valósul meg, amely az információs technológiák fejlődésének függvénye, azt javasoljuk, hogy a nyitott kormányzás felelőse a kormány egy konkrétan megnevezett tagja legyen.

1C. Támogatjuk a közszféra függetlenítését a politikától. A hatékony közszférának szakemberekre van szüksége, akik az államigazgatás egyes területeinek specialistái. Az állam felelőssége a szakmai minőség biztosítása, ezen a területen nem lenne szabad kockáztatnia. Támogatjuk a politikai posztok egyértelmű definiálását, azt, hogy az így adott státuszok betöltése, ill. a posztról való visszahívás az adott miniszter, ill. a kormány jogkörébe tartozzon.

1D. A képviseleti demokrácia politikai intézményeivel szemben egyre inkább fokozódik a bizalmatlanság; az erre a helyzetre adott egyik válaszunk az, hogy konkrétan megadott politikai tisztségek esetében kötelező legyen a kinevezést megelőzően a parlament illetékes bizottsága előtti meghallgatás. A politikai jelölés kategóriájába tartozó poszt betöltésének folyamata így átláthatóbb lenne, és ezzel egyidejűleg megerősödne a parlament kormánnyal szembeni ellenőrző szerepe is.

1E. A nem politikai posztok esetében arra fogunk törekedni, hogy köztisztségek betöltésére egyszerű és átlátható elvek alapján kerüljön sor, s hogy ezeket a szakmaiságot megkövetelő munkaköröket a választási ciklusoktól független, hosszú távú stabilitás jellemezze. Olyan rendszerre van szükség, amely képes garantálni az objektivitást, a teljesítményalapú, pártatlan értékelést és a további szakmai fejlődés lehetőségeit, a közszféra szakmaiságának megerősítése érdekében. A felvételi eljárások objektivitásának biztosítása érdekében javasoljuk az eljárások nyitottá tételét (az igazságszolgáltatás példáját követve – a jelentkezők névsorának, szakmai életrajzának és az eljárás eredményének közzétételét).

1F. A szakmaiság és a hatékonyan működő állam és közigazgatás biztosításának további eleme a közalkalmazottak kártérítési felelősségének kiterjesztése azokra az esetekre, amikor az általuk meghozott döntés törvényellenes, egyértelműen téves vagy diszkriminatív jellegű, ill. ha tétlenek (nem tartják be az előírt határidőt).

1G. Támogatjuk az állami intézmények ügy­félközpontúságának megnövelését, beleértve az ügyfélközpontok rendszerének továbbfejlesztését is.

1H. Az a polgár, aki elégedetlen a hivatali gyakorlattal, panasztételre jogosult. Javasoljuk, hogy jogában álljon betekinteni a panasztételi jegyzőkönyvbe, jogában álljon megállapítani, ellenőrizni, hogyan járt el panaszával kapcsolatban az illetékes intézmény.

1I. A polgárok és a képviseleti demokrácia intézményei kapcsolatának megerősítése érdekében vitát kezdeményezünk, hogy a parlament bizottságaként jöjjön létre egy petíciós és panasztételi bizottság, amely a polgárok petícióival és panaszaival foglalkozna, azokban az esetekben, amikor azok elégedetlenek az illetékes hatóság panaszukkal kapcsolatos ügyintézésével. Így a parlamentnek visszajelzése lenne arról, hogyan működnek az állami intézmények, és megerősödne a végrehajtó hatalommal szembeni ellenőrző funkciója.

1J. Az emberi jogok védelmének és tiszteletben tartásának színvonala a demokrácia minőségének fokmérője. Ezért elvárjuk, hogy az emberi jogi biztos hivatala a mainál sokkal kedve­zőbb feltételek mellett tudjon eleget tenni feladatainak. Hiábavaló az intézmény létrehozása, ha nem biztosítottak a teljes körű működés feltételei és a terület feladatainak több intézmény között történő elaprózása a vállalt nemzetközi kötelezettségeknek csak formális teljesítését jelenti, miközben a helyzetet a valós feltételek hiánya jellemzi. Javasoljuk, hogy a magán- és jogi személyek alapvető emberi jogainak védelmét érintő kérdések (az ügyészség büntetőjogi területen kívüli feladatainak egy része is) az emberi jogi biztos hivatalának hatáskörébe tartozzon (elengedhetetlen feltétele a személyi állomány fejlesztése).

1K. Ezzel egyidejűleg elengedhetetlennek tartjuk, hogy az emberi jogok felügyelete a kormány egy konkrét, miniszterelnök-helyettesi tisztséget ellátó tagjának feladata legyen, aki összefogja és koordinálja az egyes tárcák tevékenységének vonatkozó területeit. Ha biztosítva lesznek annak feltételei, hogy hatékonyan lehessen felmérni és ellenőrizni az emberi jogok betartását, és a kormány is mindent megtesz annak érdekében, hogy reális intézkedésekre kerüljön sor, csak akkor javul majd az emberi jogok védelmének színvonala Szlovákiában.

1L. 2014-ben a választási kampányokat, finanszírozásukat és ellenőrzésüket is érintő új szabályozás lépett életbe. Fontosnak tarjuk a gyakorlatban való alkalmazás hatékonyságának kiértékelését, különös tekintettel arra, vajon hatékonyak-e a politikai pártok finanszírozása és a korrupció visszaszorítása vonatkozásában.

1M. A korrupció hatékony büntetőjogi szankcionálásának feltétele a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok politikától független működésének biztosítása. Támogatjuk a korrupció bejelentőinek védelmét garantáló törvény elfogadását.

1N. Támogatjuk a rendőrség függetlenítését a politikától, hogy az országos rendőr-főkpitányi tisztség ne legyen a mindenkori kormányváltások függvénye, betöltése csakis az elvégzett munka minőségétől függjön. Azon túl, hogy az országos rendőr-főkapitányi poszt jelöltje részt vesz az illetékes parlamenti bizottság meghallgatásán, az illetékes miniszternek a tisztségéből való felmentését is meg kellene indokolnia az adott bizottság előtt. Támogatjuk egy, a rendőrséget és más fegyveres testületeket (ZVJS) ellenőrző független szerv létrehozását.

1O. Olyan intézkedések bevezetését szorgalmazzuk, amelyeket az emberi jogi biztos javasolt a 2013-as jelentésben, beleértve az olyan rendőrségi akciókról való felvételek készítését, melyek előkészítésekor már feltételezhető kényszerítő eszközök alkalmazása; a rendőrségi épületek azon tereinek kamerás felügyeletét, ahol az előállított és fogva tartott személyek tartózkodnak; valamint további, a rendőrség munkájának átláthatóságát növelő intézkedések bevezetését is.

1P. Az ügyészséggel kapcsolatban szükségesnek tartjuk az ügyészségnek az igazságszolgáltatás szerveinek rendszerében elfoglalt pozíciójával kapcsolatos szakmai és politikai vita megnyitását, mert tisztában vagyunk azzal, hogy bármilyen változás az alkotmány módosítását jelentené. Mindenféleképpen ragaszkodunk azonban az ügyész ügyviteli önállósága mértékének növeléséhez, annak érdekében, hogy fokozottabb mértékben legyen független az estleges politikai hatásoktól, befolyásoktól.

1Q. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi trendekkel összhangban, alapvetően kell szűkíteni az ügyészség tevékenységének még az 1989 előtti időszak ügyészségi relikviájaként fennmaradt, nem büntetőjogi területeket érintő hatásköreit, ezeket más intézmények hatáskörébe átemelve (pl. az emberi jogi biztos).

1R. Az állam, mint platform elvének alkalmazásával olyan közeget hozunk létre, amely megfelel a 21. századi állammal szemben támasztott elvárásoknak. Azon túl, hogy a nyitott kormányzás említett elveinek alkalmazásával biztosítjuk, hogy a közigazgatás valamennyi adata nyílt hozzáférésű legyen, a nyílt platform az elektronikus szolgáltatásokhoz való hozzáférést is szabaddá teszi. Az innovatív vállalkozók az egyes szolgáltatások területein saját megoldásokat javasolhatnak, és az állam mindehhez technológiai és módszertani támogatást biztosít. A magánszektor az állam infrastruktúráját használhatja annak érdekében, hogy új szolgáltatásokat kínáljon (pl. elektronikus személyi igazolvány felhasználása szállodai bejelentkezésnél, nyílt adatok felhasználása az ipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatások egyes területein).

2. A jogalkotási folyamat

A jogalkotási folyamat minősége közvetlen hatással van a jogszabályok és a jogszabályi környezet minőségére és végső soron a jogalkalmazás gyakorlatára is. Tudatában vagyunk annak, hogy a jogalkotási folyamat minősége javítható a jogalkotási folyamat némely formális elemének megváltoztatásával is. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy ez nagymértékben függ a parlament, a parlamenti képviselők, a kormány politikai akaratától, valamint attól, hogy a beterjesztett törvényeket a résztvevők ne a politikai kommunikáció eszközeként kezeljék, hanem tudatában legyenek annak, hogy ez egy olyan eszköz, amely bár lényegét tekintve politikai döntés eredménye, ugyanakkor döntő hatással van az emberek életére Szlovákiában.

2A. Törekedni fogunk arra, hogy minden törvény és képviselői javaslat a törvényjavaslathoz fűzött indokolás részeként tartalmazzon egy elemzést is, amelyből kitűnik, hogy az adott helyzet csak az adott törvény segítségével orvosolható (gyakran kerül sor olyan törvénymódosításokra, amelyek rosszul működő intézmények hibáira reagálnak, miközben elegendő lenne javítani az intézmény működésén).

2B. Fontosnak tartjuk, hogy minden törvény és képviselői javaslat a pénzügyi hatás és a vállalkozói közegre kifejtett hatás kiértékelésén túl, tartalmazza a korrupció esélyének vagy visszaszorításának kiértékelését is.

2CA vállalkozói közegre kifejtett hatás mérésének gyakorlata nem elégséges, ezért arra fogunk törekedni, hogy kiemelt esetekben a minisztérium köteles legyen mélyreható elemzést készíteni a várható hatásokat illetően.

2D. Törekedni fogunk arra, hogy minden törvény és képviselői javaslat nyilvános vita tárgya legyen, és kötelező legyen a törvényterve­zetek nyilvános vitája a jogalkotó szándék kezdeti szakaszában (pl. anonim internetes vita formájában).

2E. Fontosnak tartjuk, hogy ne lehessen tör­vényt módosítani véleményezési eljárás nélkül, és ne lehessen a második olvasat során a törvényt olyan részleteiben módosítani, amelyek nem képezték részét a véleményezési eljárásnak (t.i. hogy ne lehessen a második olvasat során a törvénnyel nem összefüggő más törvények módosításait csatolni). Korlátoznánk a gyorsított eljárásokat.

2F. El akarjuk érni, hogy a minisztériumok az illetékes szervek révén kötelesek legyenek tájékoztatni a hatályba lépő rendeletekről és az átvett irányelvekről.

2G. Az átlátható jogalkotási folyamat szűkíti a konkrét érdekeket szolgáló törvények elfogadásának terét. Ebben az összefüggésben támogatjuk a lobbizás szabályainak lefektetését.

3. Bíróságok és jogérvényesítés

Az igazságszolgáltatás mai helyzetét Szlovákiában a nyilvánosságnak a bírákkal és a bíróságokkal szembeni nagyfokú bizalmatlansága jellemzi, s e helyzetnek számos oka van. Ezek közé tartozik a perek időtartama, a bírósági eljárások elhúzódása, az összevethető ügyekben hozott eltérő ítéletek eredményezte jogbizonytalanság, s mindezek együttesen teret engednek a korrupciónak az igazságszolgáltatásban. A hitelességet azonban más tényezők is befolyásolják, ezek közé tartozik a tárgyalások színvonala, a bíróságok nyújtotta szolgáltatások minősége, a bírák és a bíróságok kommunikációjának módja, az igazságszolgáltatás magas beosztású tisztviselőinek megnyilvánulásai, a bírói állomány alacsony önreflexiós szintje.

A legnagyobb gondot, amely miatt léket kapott az igazságszolgáltatás reformja, abban látjuk, hogy nem került sor az egyes lépések folyamatos kiértékelésre, leállt a folyamat, és az igazságszolgáltatás nem kívánatos politikai érdekérvényesítés terepe lett, ami hatalmi jellegű személyes döntéseket és hamis elvárásokat eredményezett, abban a hitben, hogy létezik gyors és hatékony politikai megoldás az igazságszolgáltatás gondjaira.

Abból a meggyőződésből indulunk ki, hogy nincs varázsvessző, amely megoldaná az igazságszolgáltatás problémáit, csak jogalkotási, technikai, pénzügyi és menedzseri intézkedések összessége az, melyek következetes alkalmazása a kívánt eredményre vezethet. Tudjuk, hogy 2014-ben módosult az alkotmány, és a törvényhozás bevezette a bírák biztonsági átvilágítását; ennek megvalósítása legalább másfél évet vesz majd igénybe és hozadéka két év távlatában lesz megítélhető. Meggyőződésünk, hogy az általunk javasolt intézkedéseket az átvilágítási folyamatra való tekintet nélkül is meg kell valósítani, mert az csak az igazságszolgáltatás egy konkrét problémáját érinti.

3A. A nyitott igazságszolgáltatás hatékonysága jegyében javaslataink feltétele a közellenőrzés. A nyitott igazságszolgáltatás elve nyilvános ellenőrzés alá vonja az igazságszolgáltatást, t.i. ellenőrzési lehetőséget teremt ott, ahol nincs tere a törvényhozói, végrehajtói hatalomnak és lehetővé teszi a törvényhozói és főként a végrehajtói hatalom és az igazságszolgáltatás kapcsolatrendszerének nyilvános ellenőrzését.

3B. A bírák munkájának 2012-ben bevezetett rendszeres értékelését ki kell értékelni és tovább kell gondolni, hogy betölthesse a neki szánt szerepet. A bírák éves tevékenységének statisztikája nyilvánosan hozzáférhető. Sajnos az igazságügyi minisztérium semmit sem kezd ezekkel az adatokkal. Nem kerül sor az egyes bíróságok gyakorlatának koordinálására, annak érdekében, hogy az adatok megadott kritériumok alapján összevethetőek és kiértékelhetőek legyenek.

3C. A bírói munkakör értékelésének komplexnek kell lennie, ezért minden öt évben valamennyi bíró komplex értékelésen kell, hogy átessen. Ma a bírák értékelését saját kollégáik végzik és az eredmény nyilvánosan nem ismert. Fontos a bírák értékelésének, különösen az értékelők személyét illető újragondolása. Ún. „minősítő/értékelő tanácsok“ létrehozását javasoljuk, melyek az igazságszolgáltatás önálló egységei lennének, és olyan bírák alkotnák, akik csak ezt a feladatot látják el. A bírák tevékenységének értékelése azért is fontos, mert felelősség megállapítását teszi lehetővé azokban az esetekben, mikor nem kielégítőek a bíró munkájának eredményei, illetve lehetővé teszi a bíró tisztségéből való felmentését, ha munkájának ismételten nem kielégítő eredményei ezt indokolttá teszik.

3D. A bíróságok statisztikai kimutatásai, amelyek a bíróságok tevékenységének hatékonyságát az egyes bírákra lebontva tükrözik, 2010 óta hozzáférhetőek. Az így szerzett adatok az irányítást érintő intézkedések lehetséges alapjaiként azonban 2012 óta nem kerülnek felhasználásra. A bíróság értékelése, a statisztikai adatokat beleértve, arra mutat rá, min kellene változtatni, az anyagi háttér biztosítása, a személyzeti kérdések vagy a bíróság irányítása jelent-e gondot. Azoknak a bíróságoknak, melyek összehasonlítható körülmények között működnek, összehasonlítható eredményeket kellene nyújtani. Ha ez nem így van, akkor ez menedzseri intézkedéseket kíván, esetenként a bíróság elnökének felelősségre vonását. A bíróság elnökének objektív kötelessége a felelősség vállalása a bíróság munkájával kapcsolatban, beleértve a döntéshozói tevékenységért és annak minőségéért vállalt felelősséget is. A rendszer ugyanakkor megteremti a források objektív elosztásának lehetőségét, tehát az ellenőrzés eszköze lehet a miniszter, a minisztérium munkáját illetően is.

3E. A nyílt pályázati eljárás, mint a bírói tisztség betöltésének feltétele, olyan modellt képvisel, amely lehetővé teszi, hogy a betöltendő posztra a törvény adta előírásokat teljesítő, a rendszeren kívül álló jogászok is pályázhassanak. A bíróválasztásnak egyidejűleg a nyilvánosság ellenőrzése alatt kell állnia. A pályázatok objektivitása szempontjából javasoljuk a szubjektív elemek (szóbeli meghallgatás, mint a pályázati eljárás része) súlyának csökkentését, és a pályázati bizottság tagjainak egy, az igazságszolgáltatás területén kívül álló személlyel történő kötelező kiegészítését, valamint annak megfontolását, nem kellene-e videofelvételt készíteni a szóbeli meghallgatásról. A nyilvános ellenőrzés a nyomásgyakorlás eszközeként megteremtheti az objektív bíróválasztás feltételeit.

3F. Vita indítását javasoljuk abban a kérdésben, hogy (a törvény adta feltételeket teljesítve) ne legyen feltétel, hogy bíró legyen a bíróság elnöke (olyan személyekről lenne szó, akik bírói, ügyvédi, ügyészi vagy közjegyzői vizsgával rendelkeznek). A vita célja nem a bíróságok elnökeinek pozícióit betöltő bírák lecserélése, hanem annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy elismert jogi szaktekintélyek, elsősorban a Legfelsőbb Bíróság esetében, a bíróság elnökének posztjára pályázhassanak.

3G. A bírósági ítéletek kötelező nyilvánossá tételének több funkciója is van, ill. lehet – annak tudata, hogy a határozat/döntés nyilvános lesz, közvetve emelheti a bíróságok határozatainak színvonalát, szerepet játszhat a bírósági gyakorlat egységesítésében, megteremti a döntések szakértői feldolgozásának feltételeit, és így hozzájárulhat a szakmai vitákhoz, ill. feltárhatja egyes érthetetlen, a gyakorlattól eltérő döntések okait, jelezve a döntéshozatal hátterének más, nem szakmai okait. Valamennyi fenti funkció ellátása csak abban az esetben lehetséges, ha biztosítottak a bírósági döntések feldolgozásának feltételei. Ezért is támogatjuk a civil szervezetek és jogi karok olyan programjait, amelyek eredményeként rendszeressé válik a bírósági határozatok elemzése.

3H. A bírósági tárgyalásokról készült fel­vételek (ez egyébként már folyamatban van) nem szolgálhatják csupán a bíróság munkájának hatékonyabbá tételét, hozzáférhetőeknek kell lenniük a tárgyalás résztvevői számára is. A résztvevő biztonságérzetét szolgálja a „saját“ felvételhez való jog, az a tudat, hogy a tárgyalás menete pontosan rögzített (ma csak a tárgyalásról vezetett jegyzőkönyvek hozzáférhetőek, miközben ezek nem kell, hogy tükrözzék a tárgyalás pontos menetét) és így a felvétel a védekezés eszköze is lehet a résztvevő számára abban az estben, ha a bíró elfogultan és a méltóságot sértően vezeti a tárgyalást.

3I. A bírák munkájának minősége nemcsak szaktudásuktól függ, hanem attól is, milyen hatékonyan és mennyire pártatlanul vezetik a tárgyalásokat, hozzák meg a döntéseket. Elengedhetetlen az általános szakmai továbbképzés és a bírák tárgyalásvezetési, kommunikációs készségeinek fejlesztését szolgáló tréningek bevezetése is. Ezek különösen a fiatal, kezdő bírák számára nélkülözhetetlenek – főként abban az esetben, mikor a rendszeren kívül álló bíró kinevezésére kerül sor.

3J. A bírói állomány szakmaiságát nem választhatjuk el a jogászok és a jogi szakmák képzési rendszerétől. Javasoljuk az ügyvédjelöltek számára kötelező bírósági gyakorlat bevezetését (az osztrák Gerichtsjahr); a magasabb beosztású bírósági tisztviselők képzésének megnyitását – esetleg annak bevezetését, hogy aki bíró szeretne lenni, az a vizsgát megelőzően, meghatározott ideig, egy más jogi szakmában is köteles legyen gyakorlatot letölteni.

3K. A jogi szakmák mai jellemzője az egyre nagyobb mértékű szakosodás. Támogatjuk a bírák szakosodásának folyamatát, azon az áron is, ha ez szakbíróságok létrehozását vonja maga után (pl. a közbeszerzéssel kapcsolatos peres ügyekre specializálódott bíróságok létrehozása, ill. egy, a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogi kérdésekben illetékes szakbíróság létrehozása) valamint a járási bíróságok összevonását azzal a céllal, hogy a jog egyes területeinek kompetenciacentrumai jöjjenek létre.

3LAz igazságszolgáltatás elektronizáció­jának meggyorsítása nemcsak a bíróságok munkájának hatékonyságát növeli, hanem a bíróság és az eljárás résztvevőinek kommunikációját is hatékonyabbá teszi (elektronikus bírósági akta). Javasoljuk az elektronikus nyilvántartások bevezetését is különösen a végrehajtói és fizetésképtelenségi eljárások on-line nyilvántartása esetében. A bírósági iratok és határozatok kézbesítésére szolgáló, a vélelmezett kézbesítés elvét alapnak tekintő elektronikus postafiókok kiiktatják a különösen a vállalati jogi ügyekre jellemző hosszadalmas eljárásokat, amelyeket a bírósági küldemények kézbesíthetetlensége okoz.

3M. A felhalmozódott bírósági ügyek száma, különösen a végrehajtási eljárások számának növekedése valószínűleg megkövetel majd egy ideiglenes, egyszeri befektetést, beleértve a vezető bírósági tisztviselők létszámának átmeneti megemelését is. Érdemes megfontolni azt a lehetőséget is, hogy meghatározott időre, megszabott számú bíró nyerne felvételt a régi ügyek, restanciák számának csökkentése érdekében (ez alkotmánymódosítást igényelne).

3N. A bírói etika nem zárt szabályrendszer. Az Igazságszolgáltatási Tanácsnak jogában áll olyan etikai normákat elfogadni, amelyek számon kérhetőek a bíró elleni fegyelmi eljárás során. Az etikai normák rendszerének hatékony támasza, a gyakorlatban való alkalmazásuk garanciája az etikai bizottság lehetne, amely nemcsak a bíráknak, hanem a bizottsághoz forduló más személyeknek is választ adna konkrét szituációkkal kapcsolatos kérdésekre. A válaszok és a „jó gyakorlat“ nyilvánossá tételének rendszere hozzájárulna a bírói viselkedés általános normáinak rögzüléséhez és az igazságszolgáltatás hitelességét támogatná.

3O. Az Igazságszolgáltatási Tanács elsődlegesen a bírói legitimitás szerve. Az Igazságszolgáltatási Tanács elnökének és a Legfelsőbb Bíróság elnöki posztjának különválasztását követően javasoljuk, hogy az alkotmány rögzítse a bíróság elnöki és a tanács tagsági posztja egyidejű betöltésének összeférhetetlenségét, mivel az Igazságszolgáltatási Tanács elnöke a bírák irányításával megbízott államigazgatás részeseként az illetékes miniszter jogkörének alárendeltje. Javasoljuk, hogy politikai jelöltek (az államelnök, a parlament, a kormány jelöltjei) ne lehessenek bírák, s így vége legyen annak a gyakorlatnak, hogy a politikai hatalom által jelölt bírákat eleve a politikai pártok érdekeinek kiszolgálásával gyanúsítják, továbbá vitát nyitunk arról, hogy a tanács meghatározott számú tagja esetében ne legyen feltétel a jogi végzettség. A laikus tagok jelenléte bizonyos mértékig új szempontok megjelenéséhez vezethet, szemléletváltást eredményezhet.

3P. Általános az egyetértés azt illetően, hogy szükségszerű a bírósági eljárások ügyviteli szabályainak megváltoztatása és kodifikálásának megújítása, mert a hatvanas évekből származó előírások újabb és újabb módosításai már nem képesek tovább javítani a helyzeten. A rekodifikáció folyamatban van, ezt a munkát, mint a polgári törvénykönyv rekodifikációját is, folytatni kell. Készek vagyunk részt venni ebben a folyamatban, a szakemberek oldalán bekapcsolódni a megszövegezés körüli vitákba, ezért most nem tartjuk fontosnak, hogy részjavaslatokkal álljunk elő.

3Q. Az igazságszolgáltatás kérdéseivel kapcsolatban fontosnak tartjuk a térítésmentes, ill. részben az állam által támogatott jogsegélyhez való hozzáférés lehetőségét a szegénységben élők számára. A lakosság szociális helyzete Szlovákiában ma elvárhatóvá teszi a támogatásnak ezt a formáját, mert gyakran azok sem rendelkeznek a megfelelő jogi tanácsadás biztosításához szükséges anyagi eszközökkel, akik nem tartoznak az anyagi szükséghelyzetben lévők közé, s így nem képesek hatékonyan fellépni jogaik védelme érdekében sem. Ezért javasoljuk azon polgárok kategóriáinak kibővítését, akik részleges térítés ellenében jogosultak a jogsegélyszolgálat igénybevételére, és javasoljuk a jogi tanácsadásnak a jog egyéb területeire való kiterjesztését is.

4. Vállalkozás és jogbiztonság

A Polgári Vízió e részében a vállalkozói közeggel nem foglalkozunk annak teljességében (adók, járulékok, munkatörvénykönyv, beruházási támogatások – lásd a Vízió gazdasággal foglalkozó részét), csupán a jogbiztonság és a jogállam a magánszektort érintő problémáira összpontosítunk. Abból a felvetésből indulunk ki, hogy a vállalkozói közeg által Szlovákiában ma érzékelt legfőbb akadályok körébe a jogérvényesítés kérdése, a döntéshozatal kiszámíthatatlansága, a hosszas bírósági eljárások (akárcsak a hosszas hivatali eljárások), a korrupció és az állandóan változó és színvonaltalan jogi előírások tartoznak. Éppen ezért a Polgári Vízió a közszféra működésének javítását célzó javaslatai, az intézményrendszer, az igazságszolgáltatást, a korrupció terének szűkítését érintő konkrét intézkedések megnevezése egyidejűleg javulást hoz a vállalkozói közeg számára is. A vállalkozói közeg helyzetének javítása érdekében akkor teszünk a legtöbbet, ha ezek a javaslatok és intézkedések megvalósulnak, mert azt eredményezik majd, hogy elegendő szabad tere lesz a vállalkozásoknak, megszűnnek a hivatalok által emelt fölösleges akadályok, a szabályok megsértése esetén tere lesz a hatékony felelősségre vonásnak, s mindezek együttesen teremtik meg a vállalkozói kapcsolatok kultiválásának alapjait.

Mindezeken túl a Vízió fentebbi részeiben is szerepelnek konkrét javaslatok, melyek célja a vállalkozói közeg helyzetének javítása a törvényhozás eszközei segítségével (a jogi normák a vállalkozói közegre kifejtett hatásának felmérése, a közeg korruptságára kifejtett hatás felmérése), az intézmények működésének vonatkozásában (a közszféra elektronizációja és ügyfélközpontúsága), a bíróságok kérdésében (a bíróságok és a bírák szakosodása, az igazságszolgáltatás elektronizációja – elektronikus kézbesítés, végrehajtási és felszámolási eljárások nyilvántartása). A vállalkozók szempontjából az intézkedések mindegyike kiemelt jelentőséggel bír. Abból a többéves gyakorlatból indulunk ki, amely azt mutatja, hogy mindazon törekvések, amelyek a gyengén működő intézményrendszert (különösen a bíróságok esetében) az anyagi jogi előírások változtatásával kívánják orvosolni, nem képesek megoldani a fennálló helyzetet és csak további csalódásokat, frusztrációt eredményeznek.

Az alábbiakban ezért csak néhány jellemző javaslatot sorolunk fel, amelyek a fentebb említetteket kiegészítve, a vállalkozások optimálisabb jogi kereteinek biztosítását, a személyi felelősség célzott erősítését, a törvény megkerülése lehetőségeinek korlátozását, a vállalkozók jogbiztonságának erősítését célozza meg; illetve olyan, általunk fontosnak tartott gondolatokat, amelyeket a vállalkozói közeg jelzései alapján az eljárási szabályzatok rekodifikációjakor áll szándékunkban érvényesíteni és amelyek hozzájárulhatnak a vállalkozói közeg jogbiztonságának megerősítéséhez.

4A. Támogatjuk, a kft. (s.r.o.) alapítás eljárá­sának egyszerűsítését, elsősorban az alaptőke csökkentését, a hátralékok igazolásának megszüntetését, megfontolandónak tartjuk a kft. tulajdonjogának átruházásakor a cégjegyzékbe történő bejegyzés konstitutív hatályának hatékonyságát, és ellenezzük a vonatkozó jogszabályok olyan változtatásait, amelyek kevéssé vonzóvá tennék az adott vállalkozási formát. Támogatjuk a startup cégeknek kedvező, egyszerű, flexibilis jogi forma elfogadását.

4B. Támogatjuk a vállalati ügyvivő szerv felelősségének szigorítását a kereskedelmi kapcsolat alapján létrejött követelések teljesítésének elmulasztása esetében és a többségi tulajdonos kezességének bevezetését a hitelezők rovására okozott kár esetében.

4C. Támogatjuk a végrehajtási eljárások vég­rehajtói és a szerkezetátalakítási eljárások biztosai felelősségre vonásának szigorítását. Célunk, hogy megváltozzon a szerkezetátalakítási eljárás és minimális legyen annak lehetősége, hogy az eljárás a végrehajtás megkerülésének, ill. elodázásának eszköze lesz, valamint annak biztosítása, hogy az intézményi háttérrel nem rendelkező kis hitelezők esélyei is kiegyenlítettek legyenek és hozzájuthassanak követeléseikhez.

4D. Az emberi jogi biztos javaslatát követve (a 2013-as jelentés) támogatjuk az olyan alkal­mazottak helyzetének jogszabályi rendezését, akik bérét a munkáltató nem fizette ki, felszámolta, elhagyta, bezárta, kiürítette a telephelyet és a munkaviszony megszűnését igazoló dokumentumot nem állította ki, valamint javasoljuk, hogy a közigazgatás illetékes szervének törvény adta kötelessége legyen az adósság egy meghatározott összegén túl végrehajtási eljárást indítani az adóssal szemben, ill. javasoljuk a kötelesség elmulasztásával kapcsolatos szankció meghatározását.

4E. Kezdeményezzük a szakszervezetek és az alkalmazotti tanácsok egyenjogúsítását a munka törvényköve és a kereskedelmi jogon belül az ellenőrzésben való részvétel vonatkozásában.

4F. Támogatjuk a cégjegyzéki dokumentumok teljes körű elektronizációját (a Cseh Köztársaság példája nyomán), amely lehetővé tenné a kívánt dokumentumokhoz való azonnali hozzáférést; a hivatalos kommunikációt szolgáló elektronikus postafiókok egyszerűsítik a kézbesítést; az elektronikus beadványok eljárásmódjának egyszerűsítése növelni fogja a felhasználók számát.

4G. Támogatjuk az abszolút semmisség elvének a polgári, ill. a kereskedelmi törvénykönyv vonatkozásban való megszüntetését (ill. kor­látozását).

4H. A polgári és kereskedelmi jogban meg­ szabott elévülési idők egységesítését támogatjuk.

4ITámogatjuk a telek-, ill. épülettulajdonosok jogainak átfogó szabályozását, hogy megfelelő térítés ellenében biztosított legyen számukra a hálózatokhoz való hozzáférés és tulajdonuk megközelíthetősége.

4J. A szerzői jogot érintően támogatjuk, hogy az ügyvezetői státuszban létrehozott mű­vekre is az alkalmazotti jogviszonyban lét­rehozott művek szabályozásai vonatkozzanak. Támogatjuk a szerzői jog megsértésével kapcsolatos büntetőjogi felelősség érdemi kérdéseinek a nemzetközi kötelezettségeket nem meghaladó módon történő pontosítását, annak érdekében, hogy a szerzői jog bármely megsértése ne lehessen eljárás tárgya.

4K. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kezdeményezzük a közös jogkezelő szerveze­tek (SOZA, LITA, stb.) jogköreinek korlá­tozását, oly módon, hogy ne kerülhessen sor a tarifák, ill. a jogérvényesítési módok önkéntes megállapítására.

4L. Támogatjuk a bírósági döntések határidőhöz kötését, ill. legalább az eljárás egyes szakaszai határidejének megszabását.

4M. Fontosnak tartjuk a fellebbezések illeté­keinek következetes beszedését, annak érdekében, hogy megszűnjön a spekulatív fellebbezések gyakorlata, melyek célja az időnyerés a cégek vagyonának eltüntetése érdekében.

4N. Kezdeményezzük, hogy ügyész ne legyen jogosult rendkívüli felülvizsgálati indítvány előterjesztésére.

4O. Támogatjuk az előírások értelmezésének egységesítését és a közigazgatósági hatóságok azon tisztviselőinek szankcionálását, akik nem az egységes értelmezés értelmében járnak el.

4P. Támogatjuk az európai előírások téves fordításával keletkezett hibák eltávolítását a törvények szövegéből.

5. Jogérvényesítés család és gyerekek

Olyan területről van szó, amely különös figyelmet érdemel, hiszen az érintettek sebezhetőek és gyakran nem rendelkeznek a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy kiállhassanak jogaik érdekében; jogaik ezért gyakran sérülnek, miközben esetenként az alkotmányban és a nemzetközi egyezményekben lefektetett alapvető jogokról van szó. A problémát nem az érvényben lévő szabályozás okozza, hanem sokkal inkább a jogi és szociális védelmet ellátó intézmények nem kielégítő működése. Szerepet játszanak ebben a bíróságok is, az általánosító szemléletmód, a késedelmes eljárások és a jogsegélyhez való hozzáférés nehézségei egyes emberi sorsokra végzetes hatással vannak. A terület problémáinak megoldása nem választható el a jól működő közigazgatást és igazságszolgáltatást megcélzó intézkedésektől, a fentebb már említettek szellemében – az esetek egyediségét mindig szem előtt tartva.

5A. A bíróságok szintjén javasoljuk az ún. „csa­ládi bíróságok“ ötletéhez való visszatérést, t.i. a bírák és bíróságok a családjog területén való szakosodását, oly módon, hogy egy bíró alá tartozzon minden olyan családjogi ügy, eljárás, amely egy konkrét családot érint. A szakosodást – különösen a kiskorúakra való tekintettel továbbképzéssel és speciális tréningekkel kell támogatni, a döntéshozatalban és végrehajtásban részt vevők szakmai tudásának elmélyítése érdekében. Az eljárás gyorsaságát, amely ezekben az estekben különösen fontos, beleértve a végrehajtás hatékonyságát is, menedzseri hatáskörbe tartozó külön feltételek kialakításával kell támogatni.

5BAz emberi jogi biztos 2013-as jelenté­sének ajánlásai között, a gyerekek alapvető jogai kapcsán helyet kapott néhány, a jogszabályokat, törvénykezést érintő javaslat is, amelyek végrehajtása nélkülözhetetlen a bírósági eljárások résztvevőivé lett gyerekek jogainak biztosítása érdekében, melyek megvalósítása céljaink között szerepel. Először: biztosítani az eljárás menetének megváltoztatását, hogy azokban az esetekben, mikor a gyermek és a törvényes képviselő jogai ellentétbe kerülnek egymással, akkor a bí­róság minden esetben rendelje el hivatalos gyermekvédelmi szerv ügygondnokként való kirendelését.

5C. Másodszor: célunk a gyermekbírósági eljárás során történő közvetlen kihallgatására vonatkozó eljárási szabályok módosítása (más eljárások esetében is) és ezzel egy időben az eljáráson kívüli (a gyermek képviselője vagy az illetékes szerv által megvalósított) kihallgatások szabályainak módosítása is. Kötelezőnek kell lennie, hogy a gyermek kihallgatását hangfelvétel rögzítse és rendelkezni kell a felvétel megőrzésének módjáról.

5D. A peres eljárások külön kategóriáját alkotják azok az eljárások, melyek során az önrendelkezési jogtól való részleges, ill. teljes megfosztás ügyében születik döntés; jellemzőjük, hogy a fejlett demokráciákkal összehasonlítva, a szlovák közeg nem képes az érintett személyek jogait a megfelelő mértékben garantálni, beleértve annak megítélését, vajon elkerülhetetlen-e a cselekvőképesség teljes kizárása. Az emberi jogi biztos jelentése az emberi jogok megsértésének erre a területére is felhívta a figyelmet és javasolta a vonatkozó jogszabályok és eljárások átértékelését. A javaslattal teljes mértékben egyetértünk.

Szlovákiai magyar nemzetpolitikai stratégia

Az első Csehszlovák Köztársaság 1918-as létrejöttekor a (cseh)szlovákiai magyarság nem volt több egy állapotot leíró kategóriánál: azok a magyarok, akik a csehszlovák állam állampolgárai lettek. A határok meghúzása előtt ezen személyek között – például a székelyekkel ellentétben – vajmi kevés összefűző tényező volt a közös nemzeti identitásukon kívül: az új cseh-szlovák–magyar határ történelmi régiókat szelt darabokra, egyben új regionális közösségek kialakítására invitálva a határ mellett élőket. A szlovákiai magyar régiónak soha nem volt és máig sincs a helyiek által közösen elfogadott neve.

A határ meghúzása után azonban fokozatosan kialakult a magyar nemzeten belül elképzelendő, de abban egyfajta szigetet alkotó közös szlovákiai magyar identitás, amelyet a történelem viharai által generált újabb és újabb közös élmények formáltak egyedivé. A határon inneniek és túliak élettapasztalata, életképe fokozatosan elcsúszott egymástól. Ez a másság két forrásból táplálkozik. Egyrészt ott van a (cseh) szlovák kultúra, szokások, normák, termékek és intézmények megismerése és részleges átvétele, amely egyedülálló ízt kölcsönzött az itteni magyarságnak. Másrészt pedig a kisebbségiség mint élethelyzet megélése, amely a többségben élőktől eltérő élettapasztalatot eredményez.

A szlovákiai magyarság bár napjainkban is Szlovákia legnagyobb etnikai-nyelvi kisebbsége, emellett egy fokozatosan csökkenő méretű, teret vesztő csoport. Szlovákiában ma a becslések szerint mintegy 510 ezer főnyi magyar kötődésű személy élhet (a hivatalos adatok szerint 458 ezer), a magyart anyanyelvi szinten beszélők aránya ennél magasabb, a hivatalos adatok szerint 508 ezer fő. A 2011-et megelőző évtizedben a szlovákiai magyar közösség mérete nagyot csökkent, a hivatalos számok alapján mintegy 60 ezer fővel (12%), de az optimista becslések szerint is legalább 30 ezerrel (6%). Az egyetlen, növekvő létszámú magyar kötődésű csoportot a magyar romák jelentik, akik ma a szlovákiai magyar közösség mintegy 12%-át tehetik ki – de a magyar nyelv visszahúzódása őket is fokozatos nyelvcserére motiválja.

Ez a dokumentum arra próbál választ adni, hogyan lehetséges a negatív tendenciák lelassítása, esetenként leállítása és megfordítása, és hogyan építhető fel egy fenntartható, értéket képviselő szlovákiai magyar közösség struktúrája. Célunk egy olyan stratégiai anyag bemutatása, amely esélyt ad a szlovákiai magyar kultúra és a magyar nyelv közegszerű fennmaradására Szlovákiában, és amely képes egy stabil és virágzó közösség biztosításához szükséges embertömeg fenntartására.

Mint minden kisebbségeket képviselő szervezet, a Híd a konzervatív és liberális eszmék által egyaránt befolyásolt párt. Liberálisként az egyén szabad döntéshez való jogát alapértéknek tartjuk, különösen mivel kisebbségiként magunk is szeretnénk, ha a többség figyelembe venné döntéseink szabadságát. Konzervatívként azonban azt is tudjuk, hogy a lehetőség a kiteljesedéshez csak közösségek részeként elképzelhető. Mivel az intézmények és a jogrendszer minden kisebbségnek az erejéhez mérten ad teret, éppen ezért a magyar lét teljes megéléséhez Szlovákiában egy méretében és potenciáljában egyaránt erős közösség tagjaként van lehetőség. Ezért vesszük a bátorságot arra, hogy – az egyéni döntés szabadságának teljes tisztelete mellett – közösségi célokat és megoldásokat jelöljünk ki a közös szlovákiai magyar jövő biztosításának céljából.

Az általunk javasolt célok eléréséhez és intézkedések foganatosításához közösségi szintű erőfeszítésre lesz szükség. Éppen ezért arra invitáljuk a politikai tér további szereplőit, civileket és pártokhoz kötődőeket egyaránt, hogy találják meg ebben a dokumentumban azokat az elemeket, amelyek megvalósításában közösen vehetünk részt. A Híd szándékai ezáltal nyílttá és hozzáférhetővé válnak potenciális partnerei számára is.

1. Önmeghatározás

A szlovákiai magyarság a magyar kulturális nemzet része, de emellett ma egy közös név, jól körülírt regionális identitás és szimbólumok nélküli közösség is. Véleményünk szerint a szlovákiai magyarság csak akkor nyer esélyt jövője megtartására, ha egy önmagát jól ismerő és ezért határait gond nélkül kitáró közösséggé válik. Ez csakis úgy lehetséges, ha saját magunk tisztában vagyunk azzal, kik vagyunk, és arról másoknak is érthető nyelven tudunk beszélni. Az alábbi javaslatok az öndefiníció kérdésével foglalkoznak, elegendően stabil alapokat építve ahhoz, hogy azon a nyitottság mint érték ne váljon az önfeladás szinonimájává. Olyan szlovákiai magyarságot szeretnénk építeni, amelyhez jó tartozni.

A legfontosabb probléma, amelyet kezelni kell, a megfelelő szókészlet hiánya. Az itteni magyarság esetében ugyanis nem adódik olyan regionális név, mint Erdély, Vajdaság, Kárpátalja, stb., és ezáltal nincs ebből képezhető csoportnév sem. A mesterségesen meghonosítani próbált „Felvidék” kifejezés, amely az egykori északi vármegyék teljes területére vonatkozik, túl tág és túlságosan terhelt is. A közvélemény-kutatások szerint ráadásul az itteni magyarok nem is ismerik el ezt a kifejezést magukra vonatkozónak: a megkérdezettek 53%-a szlovákiai magyarnak, 37%-a (további megjelölés nélküli) magyarnak tartotta magát, és csupán 5% választotta a felvidéki magyart. Éppen ezért feladat egy ehhez képest értelmezhető alternatíva nyújtása és megerősítése.

1A. A Híd javasolja a Szlovákiában élő magyar közösség által lakott terület nevének egységesítését. A túl tág Szlovákia és Felvidék kifejezések helyett javasoljuk a Dél-Szlovákia kifejezés konzisztens használatát. Dél-Szlovákiát azok a régiók alkotják, ahol a magyarság nagyobb számban él, határain belül azonban nem csak magyarok, hanem szlovákok és romák is nagyobb számban élnek. Dél-Szlovákia határai nem feltétlenül esnek egybe a jelenlegi közigazgatási beosztással.

1B. Ezzel összhangban javasoljuk a szlovákiai magyarok és dél-szlovákiai magyarok kifejezések használatát közösségünk leírására. Hasonló dinamikát szeretnénk kialakítani, mint Románia esetében: a romániai magyarok az országon belül élő teljes magyarságot felölelő kategória (beleértve például Bukarestet és a Bánságot is), addig az erdélyi és székelyföldi magyarok kifejezések az ottani tömbökben élőkre vonatkozik. A felvidéki magyarok ebben a tekintetben a szlovákiai magyarok egyfajta szinonimájaként, de semmiképpen nem jövőbeli helyettesítőjeként értelmezendő.

1C. A magyarországi Julianus-programra építve javasoljuk a dél-szlovákiai magyar kulturális kataszter létrehozását, amely a közösségünk szempontjából fontos kulturális emlékeket listázná és tenné közszemlére. Ennek két része lehetne: egy – valószínűleg magyarországi segédlettel kialakított – információstábla-rendszer a kataszter helyszínein, három nyelvű (magyar, szlovák, angol) tájékoztatással az adott helyszín mibenlétéről; illetve egy online adatbázis, amely szabadon hozzáférhető lenne, és amely bővebb információkat is tartalmazna ezen emlékekről. A kataszter helyszínein lévő táblák QR-kód segítségével azonnali online továbbolvasási lehetőséget is nyújthatnának.

1D. Kiemelt helyet kell elfoglalnia a kulturális kataszteren felül is a dél-szlovákiai magyarság legfontosabb ma is működő intézménye­inek bemutatása és listázása egy közösen elérhető weboldalon. Ez az oldal kifelé a közösség életképességét, agilitását prezentálná, befelé pedig információkat adna az intézményrendszer kimeneteiről, az aktualitásokról.

1E. Javasoljuk és kezdeményezni fogjuk egy dél-szlovákiai magyar imázskampány kialakítását, amely azokat az értékeket közvetítené közösségünk határain belül és azon kívül, amelyeket magunkról a legfontosabbnak tartunk. Ez az imázskampány professzionálisan kialakított, állandósult szókészlettel és dizájnnal kellene, hogy dolgozzon – a közös szimbolikára is építve –, amely lehetővé tenné a kampány célcsoportjai – az itteni magyarok – számára az azonosulás pozitív tartalmainak megismerését és elsajátítását. A cél egy dél-szlovákiai magyar márkajel (brand) létrehozása, annak minden szükséges tartozékával. A brand közösségünk kulturális hídként betöltött szerepét, hagyományainkból eredő értékválasztásainkat, az általunk lakott vidék sajátosságát, egyediségünket kell, hogy közérthetővé tegye. A dél-szlovákiai magyar brand részeként fontos lenne a magyar iskolaügy promóciója is, előnyeinek bemutatása, a félelmek eloszlatása, hatékonysági érvek felsorolása és a magyar iskolák által kinevelt személyiségek felszólalása.

1F. Javasoljuk a szlovákiai magyarság közös szimbólumainak kiválasztását. Ezekre elsősorban azért van szükség, mert a mai szimbólumkészlet képtelen az összetartozás agressziótól mentes, politikától még nem terhelt kifejezésére. A kialakított szimbólumok nem feltétlenül kell, hogy hagyományosak legyenek. A szimbólum vagy szimbólumok, elsősorban egy zászló és címer kiválasztását széles körű, de a teljes konszenzus illúzióját nem dédelgető társadalmi konzultáció kell, hogy megelőzze, elfogadását pedig széles körű polgári részvétel (pl. aláírásgyűjtés) kell, hogy legitimálja.

1G. Kezdeményezzük egy folyamatos dél-szlovákiai magyar közvélemény-kutatás kialakítását, amely állandó jelleggel tájékoztathatna közösségünk társadalmi és politikai véleményeinek spektrumáról. Erre különösen azért van szükség, mert az össz-szlovákiai mérések nem reprezentatívak a magyarság szempontjából, a pártok és privát szereplők által rendelt adatsorok nem elérhetőek a nyilvánosság számára, és így nincsen folyamatos tájékoztatás közös véleményünkről. Az informáltság egyaránt erőt ad a politikum és a civil szféra szereplőinek döntéseik meghozatalához.

2. Identitáspolitika

A szlovákiai magyarság fent ismertetett jelenlegi aluldefiniáltsága ellenére is viszonylag zárt közösség: határait hajlamos úgy meghatározni, hogy csak azok maradjanak belül, akik ellen nemzetiségi szempontból nem emelhető kifogás. A többes identitásúak, beleértve a vegyes házasságokban születőket és a magyar romákat, „fennakadnak a szűrőn” és így sokszor nem alanyai a nemzetpolitikának.

A mai kor a mozaikszerű identitásoké, amelynek a magyarság „csak” egy eleme. Közösségünknek arra kellene törekednie, hogy aktív kapcsolatba kerüljön és maradjon mindazokkal, akik mozaikjuk egyik részének a magyarságot tekintik. Határok meghúzása helyett az identitások sokszerűségének felismerésére és elismerésére van szükség annak érdekében, hogy azokat, akik valamely szálon kötődnek a szlovákiai magyarsághoz, arra bíztathassuk, hogy – kihasználva annak nyitottságát – azt a szálat megtartsák, és esetleg újakkal egészítsék ki. Az identitáspolitikai rész pont ezzel foglalkozik: az öndefiníció kérdésével és a nyitottsággal, mint értékkel.

2A. Véleményünk szerint a nemzetiség helyett a nyelvhasználat kell, hogy a nemzetpolitika középpontjába kerüljön. Ahelyett, hogy mások egyéni választásainak kiértékelésével foglalkoznánk és a „tiszta” magyarságot keresnénk, törekedjünk arra, hogy a magyar nyelv és a magyar kultúra közegszerűen fennmaradjon Dél-Szlovákiá­ban.

2B. A fenti döntés egyenes ágú követ­kezménye az arra való törekvés, hogy a szlovák ál­lam a nyelvi jogokat a nyelvhasználat, és ne a nemzetiségi arányok alapján határozza meg. A cél tehát az, hogy a jelenlegi, ésszerű 15 százalékos településszintű nyelvhasználati küszöb ne a nemzetiségi önbevallásra, hanem a nyelvhasználatra épüljön, attól legyen függő.

2C. Szükséges ezáltal az is, hogy a népszám­lálás derítse ki a beszélt nyelvek struktúráját az anyanyelvre (és a leggyakrabban használt nyelvre) való rákérdezés helyett. Egy ilyen népszámlálás felderítené a látens magyar nyelvtudást és valósabb képet adna arról, hol működik a kétnyelvűség és hol a folytatás nélküli asszimiláció a vegyes területeken.

2D. Emellett kezdeményezzük, hogy a népszámlálás számos nyugati ország gyakorlatát figyelembe véve – tegye lehetővé a többes nemzetiségi identitások bevallását. Értelmetlen és szükségtelen, hogy a szlovák állam saját polgárait döntéshelyzetbe hozza identitásuk fő „csapásvonalával” kapcsolatban akkor, amikor az ország lakóinak egy jelentős része legalább két etnikumhoz és közösséghez tartozónak gondolja magát. Ez a probléma korántsem csupán a magyar kisebbséget érintő kérdés, de a romákat, ruszinokat, ukránokat, németeket stb. is.

2E. Kezdeményezni fogjuk, hogy a mindenkori magyar kormány azonosuljon a nyelvi közeg fenntartásának céljával, és hogy ehhez alakítsa támogatási rendszerét. Javasoljuk továbbá azt is, hogy a szlovákiai magyar oktatásügybe irányított civil források egyik elsődleges célja éppen a vegyes közegből érkezők megszólítása legyen. Helytelennek tartjuk ugyanis, hogy a vegyes közegből származók, a magyar iskolarendszert nem látogatók nem tartoznak a magyar állam kapcsolattartásainak alanyai közé: a magyar nemzetpolitika a tiszta identitások varázsából kitörve fel kell, hogy ismerje a többes identitásmozaikok létezését. A magyarországi támogatások jelenleg éppen oda nem jutnak el, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk: az asszimilálódó közönséghez.

2F. Elengedhetetlen egy, a vegyes közegből származók, illetve a magyarsághoz csak származásilag kötődőket megcélzó kam­pány, melynek lényege ezen csoportok szimpátiájának megnyerése lenne a magyarság számára. A szlovákiai magyar közösségnek szüksége van olyan szövetségesekre, akik adott esetben támogatni tudják azt, politikailag, gazdaságilag vagy diszkurzívan, szükség esetén akár a hivatalos önbevallás szintjén is. A kampány tartalmilag a „benned mi magyar?” kérdés konstruktív megválaszolására ösztökélhetné a célcsoportokat.

2G. Javasoljuk ingyenes pót­lólagos nyelvkurzusok indítását azon középiskolai és főiskolai végzősök számára, akik híján érzik magukat azon nyelvi kompetenciáknak, amelyek lehetővé tennék érvényesülésüket magyar nyelvterületen. Ezen nyelvkurzusok, amelyek a dél-szlovákiai regionális központok mellett a nagyobb szórványközpontokban (pl. Nyitra) is elérhetővé válhatnának, optimális esetben a magyar kormány támogatása és részleges finanszírozása mellett jöhetnének létre. Céljuk a magyar iskolarendszerből kieső, de magyar identitásuk legalább részleges megtartását felvállaló réteg megszólítása és bevonása a magyar intézményrendszerbe és a közösség tagjai közé.

2H. Javasoljuk, hogy az iskolaügyi minisztérium biztosítson magyar nyelvtanfolyamokat az etnikailag vegyes régiók azon településein, ahol egyébként nincs magyar tanítási nyelvű iskola. Ez növelhetné a szlovák iskolába járó, valamilyen szintű magyar nyelvtudással is rendelkező gyermekek esélyét ezen tudás aktív kompetenciaként való fenntartására.

2I. Fontosnak tartjuk, hogy a magyar anyanyelvű és magyarul beszélő romák közösségünk elidegeníthetetlen részét képezzék. Törekedni fogunk arra, hogy a magyar romák által lakott régiókban a lehető legjobb legyen az együttélés romák és nem-romák között, valamint arra is, hogy a magyar romák az iskolarendszerben a lehető legmagasabb szinten elsajátítsák a magyar nyelvi és kulturális kompetenciákat. A magyar-roma együttélés minősége a magyarság jövőjének záloga Dél-Szlovákia számos régiójában, ezért kiemelt figyelmet érdemel.

2J. A szlovák állammal szemben alapvető elvárásunk, hogy az ország alaptörvénye a jelenlegi állapottal szemben kinyilvánítsa az államalkotó nemzet és az őshonos kisebbségek egyenlőségét. Bár a gyakorlati együttélést ez közvetlenül nem befolyásolná, hosszú távon egy stabil közösség csakis egy olyan országban fejlődhet ki, amely azt elismeri saját alkotójaként, politikájának alanyaként és nem csupán tárgyaként.

3. Önkormányzatiság

A szlovákiai magyar kisebbség ma csak nagyon korlátozott mértékben jogosult az önkormányzatiságra; az egyedül az egyes települések szintjén jelentkezik, amennyiben az azokat vezetők magyarok. Nincs azonban valós önkormányzatiság a járási, megyei és országos szinteken, annak ellenére, hogy a magyarság képviselői ezeken a szinteken jelen vannak. Ráadásul az ország jelenlegi közigazgatási beosztása kedvezőtlen a magyar kisebbség számára, mivel a magyarlakta vidékeket szándékoltan vegyes járásokba, és különösen vegyes megyékbe osztja be. Dél-Szlovákia anorganikus szervezeti egységek között került felosztásra.

Közösségünk fő törekvése e téren a kulturális és oktatási önkormányzatiság jogának megszerzése kell, hogy legyen. A területi autonómia a magyarlakta régió szétaprózottsága miatt jelenleg nem tűnik adekvát megoldásnak a közösség problémáira. Igyekezeteink azt kell, hogy megcélozzák, hogy a dél-szlovákiai magyarság fenntartható és értékes iskolaügyet és oktatási rendszert tudjon magáénak, hogy olyan régiókban lakjon, amelyeknek számára is van értelme és jelentősége, és hogy a közösséget érintő legfontosabb döntésekben szava meghallgatásra találjon.

3A. A Híd stratégiai célja a nemzetpolitikában a kulturális és oktatási önkormányzatiság biztosítása a szlovákiai magyar közösség számára. Csak ez tenné lehetővé, hogy az itteni magyarság intézményrendszere megfelelő keretek között fejlődjön tovább, biztosítva a közösség tagjainak lehetőségét identitásuk megtartására és fejlesztésére. A kulturális és oktatási önkormányzatiság egy kisebbségi tanácson keresztül valósulna meg, amelyet a szlovákiai magyar kisebbség tagjai választanának meg 4 éves periódusokra.

3B. A szükséges intézményrendszer kiépítésének alappillére a kisebbségek jogállását sza­bályozó törvény elfogadása, és annak gyakorlati implementálása. A törvénynek tartalmaznia kell a kisebbségek pontos jogállásának definícióját, alapvető jogaikat és az ezt meghaladó lehetőségeiket, önkormányzatiságuk pontos formáit és intézményeit, a kisebbségi kultúrák támogatásának hosszú távú kereteit, valamint a közösségek hivatalos jelképeit és ünnepeit. Egy ilyen törvény lehetővé tenné a kiszámítható stratégiai tervezést és megteremtené az alapokat a fent definiált önkormányzatiság kiépítésére és működtetésére.

3C. A kisebbségi tanács felállása előtti időszak fontosabb feladatai közé tartozik a kisebbsé­gekért felelős kormányzati pozíció tartalmi és szervezeti stabilizációja. Az elmúlt ciklusok tapasztalata szerint ez azért is szükséges, hogy a mindenkori felelős személy a struktúrák folytonos újjáépítése helyett feladata tartalmi részére koncentrálhasson.

3D. Elengedhetetlen a jelenlegi közigazgatás átszervezése a valós szociális, gazdasági és kulturális viszonyoknak megfelelően. A Híd koncepciója a jelenleginél kisebb, nagyobb számú, de lakóik számára is értelmezhető tartalmú megyékkel számol, amelyek képesek lehetnének beteljesíteni a jelenleg is nekik szánt feladatokat.

3E. Véleményünk szerint szükséges lenne a já­rások beosztásának felülvizsgálata is, az értelmetlenül kicsi járások megszüntetése, a túlságosan heterogének felbontása és a járások méretének egymáshoz való közelítése. Helyenként egyes települések egyéni áthelyezése is megfontolandó, például a zoboraljai Barslédec (Ladice) esetében. Ma a legnagyobb tíz járásból öt magyarlakta; a legkisebb tíz között azonban egy ilyen sincs. Dél-Szlovákiában egyebek mellett elsősorban az Érsekújvári, Tőketerebesi, Nagykürtösi és Nagyrőcei járások sorsának rendezése tűnik szükségesnek.

3F. Azokban az esetekben, ahol átmenetileg vagy tartósan megvalósíthatatlan a közigazgatási struktúra összehangolása a lakosság gondolati kategóriáival, javasolt a létező, organikus regionális identitások megerősítése az adminisztratív beosztás alternatívájaként. Az olyan térségek, mint Ungvidék vagy Zoboralja tartalommal rendelkeznek az ott lakók számára, és ezért megfelelő gondolati alapot jelentenek a helyi magyarság megszervezésére, szlovákiai magyar identitásuk plasztikusabbá tételére.

3G. A Híd átfogó törvényjavaslatával szeretné megteremteni a kereteket a kisebbsé­gi kultúra finanszírozásának stabilitásához. A javaslat egy kisebbségi kulturális önkormányzati modell létrehozásával számol, amely a létrehozandó Magyar Kisebbségi Kulturális Tanács révén lehetővé tenné egy szlovákiai magyar kultúrpolitika kialakítását és érvényesítését. A tervezet a szakmaiság és az átláthatóság egyidejű érvényesítésével szeretné fenntartani az egyensúlyt az alapintézmények és a feltörekvő pályázók között.

4. Oktatásügy

Ahogy minden etnikai kisebbségnek, a szlovákiai magyarság számára is az iskolaügy jelenti a jövő kulcsát és a megmaradás zálogát. Ezen a területen is igaz azonban, hogy a jelenlegi helyzet távol van a rózsástól: az intézményrendszer hiányos, a magyar oktatásügy nincs jelen mindenhol, ahol magyar gyerekek vannak; a magyar tanítási nyelvű oktatás helyzete tisztázatlan, instabil és módszertanilag aluldefiniált; a létező iskolarendszer nem képes egyértelműen jobb alternatívát nyújtani a magyar szülőknek a szlovák iskolákkal szemben. Az eredmény az, hogy számos magyar anyanyelvű gyerek jár szlovák iskolába, és közülük végül nagyon sokan identitás és nyelvváltáson esnek át. Az elmúlt évtized oktatásstatisztikái alapján megállapíthatjuk, hogy a magyar és a vegyes házasságokból alapiskolát kezdő gyermekek 15–20%-a a többségi iskolát látogatja, azaz nemcsak demográfiai okokból, vagyis a csökkenő gyermekszám miatt, hanem a magyar nemzetiségű gyermekek közel negyedének a többségi iskolába íratása miatt is zsugorodik a szlovákiai magyar iskolarendszer. Az elmúlt évtizedben 32 magyar kisiskola szűnt meg, a diákok száma közel 8 ezerrel csökkent.

Egy fenntartható és a szlovákiai magyar közösség jövőjét biztosítani tudó oktatásügy legfontosabb követelményeit a fenti fejezetek már tartalmazzák: az oktatási önkormányzatiság, valamint a fókusz a nyelvi és kulturális kompetenciák továbbadására és továbbélésére. Ezt most egy további alapelvvel bővítjük ki: vannak olyan nemzetpolitikai célkitűzések, amelyek nem alárendelhetőek hatékonysági feltételeknek. A szlovákiai magyar oktatási intézmények hálózatának fenntartása tipikusan ilyen kérdés, hiszen fennmaradása egyben egy közösség túlélésének lehetőségét is magában hordozza. Pedagógiai közhely, hogy aki kisiskolás korban anyanyelven tanul, az számos kompetenciaterületen a későbbiekben jobb eredményt ér el. A cél ezért a szlovákiai magyar tanítási nyelvű oktatási intézmények hálózatának megerősítése.

Az általunk javasolt, minőség-ellenőrzésen alapuló rendszer célja a kisebbségi iskolák pedagógiai-módszertani kultúrájának megújítása, a hagyományos frontális tanításnak, a tanulói interakcióra építő, új kooperatív tanítási-tanulási technikákkal való felváltása. A nemzetpolitikai érvelés önmagában nem elég a szülők meggyőzésére az iskolaválasztással kapcsolatban: a prioritás a kisebbségi iskolarendszer felelős fenntartása kell, hogy legyen, hogy a magyar iskolát választó szülő biztos lehessen abban, hogy a gyermeke által látogatott kisebbségi oktatási intézményben folyó munka minőségi, eredményes, hatékony és nem utolsósorban, méltányos, bárhol is legyen az Szlovákiában.

4A. Az oktatási önkormányzatiság, és az autonóm szlovákiai magyar oktatásügy létrejötte létkérdés az intézményrendszer továbbélésének szempontjából. A jelenleg is érezhető hatékonysági nyomás és létszámproblémák mellett egyedül így biztosítható rendszerszinten az intézményi hálózat fennmaradása, valamint a szükséges szakmai kompetenciák és mód­szerek kitermelése.

4B. A magyar iskolák jelenlegi legnagyobb hátránya konkurenseikkel szemben a szlovákoktatás szintjén fogalmazódik meg. Az anyanyelv tökéletes elsajátítása mellett elemi fontosságú a szlovák nyelvoktatás mi­nőségének és hatékonyságának javítása. A cél az, hogy a nem államnyelven végzett alapiskolákból kikerülő diákok jobban tudjanak kommunikálni az államnyelven. Éppen ezért kezdeményezzük a szlovák nyelv mint második nyelv („idegen nyelv”) oktatását iskoláinkban, az ehhez tartozó módszertan kidolgozásával és az elvárt kompetenciák struktúrájának megváltoztatásával. A kommunikatív-kooperatív nyelvoktatásra alapozó szlovák, mint idegen (második) nyelv tanításának bevezetése megfelelő megközelítés lenne. Alapvető cél, hogy az ehhez szükséges tantervi és tartalmi szabályozás, a megfelelő tankönyvek és segédeszközök, illetve a szakmai-módszertani tanártovábbképzések mielőbb a rendelkezésre álljanak a kisebbségi iskolák számára. A magyar iskolák csak akkor tehetnek szert versenypozícióra a szlovák intézményekkel szemben, ha a szülő biztos lehet benne, hogy gyermeke boldogulni tud az államnyelven is a magyar nyelv és kultúra mélyebb ismerete mellett.

4C. A magyar községekben lévő kisiskolák be­zárása elfogadhatatlan, mivel felszámolásuk gyakran egyben a helyi magyar közösség felszámolását is jelenti. A kisiskolákat ki kell vonni a puszta gazdasági racionalitás hatóköre alól, és tevékenységüket közösségmegtartó szerepüknek megfelelően kell értékelni. Ez azonban természetesen anyagi ráfordítással is jár. Optimális esetben a fordított folyamatról lenne érdemes beszélni: a hiányzó intézményrendszer pótlásáról azokon a helyeken, ahol a magyarság nagy számban van jelen, iskolák nélkül (pl. Nyitra, Csúz, Ímely stb.).

4D. A szlovákiai magyar iskolarendszer minőségét periodikus kompetencia-vizsgálatok végrehajtásával kellene ellenőrizni, amely lehetővé tenné, hogy vakrepülés és félrevezető adatok helyett valós képpel rendelkezzünk az intézményrendszer teljesítőképességéről. Elengedhetetlen a dél-szlovákiai magyar és két tannyelvű oktatási intézmények rendszerének folyamatos szakmai felügyeletét ellátó, az oktatás nyelvét ismerő nemzetiségi tanfelügyelői hálózat visszaállítása. A rendszer kialakításában felhasználhatóak és felhasználandóak mind a többségi iskolák, mind a környező országok iskoláinak ilyen jellegű gyakorlati tapasztalatai. A rendszer kiépítésének egyik kulcseleme az oktatás nyelvét ismerő nemzetiségi szakfelügyelői hálózat létrehozása, valamint a kisebbségi oktatáskutatás feladatait és a fejlesztések mentorálását is felvállaló nemzetiségi oktatáskutató és –fejlesztő központ létrehozása is. Ugyanakkor kiemelten fontosnak tartjuk a komáromi módszertani-pedagógiai központ szerepének megerősítését is.

4E. Elengedhetetlenül szükséges anyanyelven, az év elején és végén, bemeneti és kimeneti mérésekkel vizsgálni a 4. 6. és 8. osztály teljesítményét. Egy szisztematikus mérés-értékelés rendszer kiépítése – a meglévő Monitor-rendszertől függetlenül – nagymértékben hozzájárulna a kisebbségi oktatás minőségi átalakulásához, egzakt módon nyújtana információt az egyes iskolák pedagógiai teljesítményéről.

4F. A közösség szempontjából hasznos lépés lenne a magyar nyelvű szakközépiskolák megerősítése, számuk növelése, és a regionális hiányok pótlása. Ma a magyar nyelvű szakképzés hálózata lyukas, elérhetősége több régióban is problémás, ami a középiskolai szinten az anyanyelvű oktatás elhagyására kényszeríti a diákokat. A hosszú távú cél a középfokú szakképzettséget megszerezni kívánó diákoknak a piaci igényeknek megfelelő anyanyelvű képzése. A témáról további gondolatok az Oktatáspolitika fejezet szakképzésről szóló alfejezetében olvashatóak.

4G. A szlovákiai magyar felsőoktatásnak akkor van értelme, ha minősége legalább olyan, mint az országos standard, ellenkező esetben éppen gyengíti a közösséget. A cél a jövőre nézve a szlovákiai magyar felsőoktatás minősé­gének javítása, működésének hatékonyabb ellenőrzése. Különösen igaz ez a közösség szempontjából kiemelt fontosságú pedagógusképzésre, amely jelentős hatással bír a jövő generációk felkészültségének minőségére. A témával kapcsolatos további pontok az Oktatáspolitika fejezet felsőoktatási koncepciójában találhatóak.

4H. Az iskolák a magyar romák integrációjának terepét is jelentik; szükséges a dél-szlovákiai magyar romák kulturális in­tegrációját megcélzó tananyag-komponensek kifejlesztése és beiktatása a magyar iskolák tantervébe. A gyakran integrációs gondokkal küzdő roma gyermekek jelenléte a magyar iskolarendszerben olyan tényező, amelyre sok intézmény és tanár nincs felkészülve. Ez egy hatékonyabb módszertani felkészüléssel és őszintébb, stratégiai szintű integrációs szándékkal tompítható lenne.

4I. Elengedhetetlen a nemzetiségi iskolák korszerű tankönyvekkel való ellátása. Ennek útjai a tankönyvpiac liberalizálásán, és/vagy a szlovákiai magyar iskolaügy módszertani megújulásán, autonómiáján keresztül vezetnek.

4J. Támogatjuk a dél-szlovákiai magyar iskolák versenyképessé­gét célzó eszközök újragondolását, a régió szlovák tannyelvű iskoláival való együttműködés szakmai és intézményi kereteinek a kialakítását, iskolahálózatok létrehozását. Ugyanakkor szorgalmazzuk a magyarországi és külföldi oktatási intézményekkel való szakmai kapcsolatok elmélyítését és rendszeressé tételét is.

4K. A kisebbségi oktatás számára rendelkezésre álló források köre hatékony cselekvéssel bővíthető. Ebben a kisebbségi iskolák pályá­zati és projektmegvalósítási képességének javítása hozhat előrelépést, különös tekintettel az európai uniós pályázati források ismeretére. A dél-szlovákiai iskolák töredéke vesz részt Európai Unió által finanszírozott programokban, stratégiai partnerségekben. Az ezekben való részvétel megsokszorozása céljából projektgeneráló tevékenység, külső szakértői szakmai támogatás biztosítása nélkülözhetetlen. Hangsúlyt kell fordítani az iskolák közötti regionális pályázati együttműködések szorgalmazására is. Azonos céllal szükségesnek tartjuk a pályázati eredmények megvalósítása és fenntarthatósága érdekében történő szakszerű mérések, értékelések (szakmai külső monitoring) támogatását.

4L. A dél-szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák szakmai együttműködésének támogatása, a magyar iskolahálózatnak a valódi hálózati tanulás eszközévé tétele – akár havi rendszerességű szakmai fórumok, rendszeres hospitálási lehetőségek, áttanítások, esetmegbeszélő szakmai workshopok szervezésével – nagyban hozzájárulna a rendszerszinten egységes minőségű pedagógiai szolgáltatást nyújtó intézményrendszer kiépítéséhez. Szisztematikus, a horizontális tanulást lehetővé tevő tudástranszfer nélkül nem beszélhetünk szlovákiai magyar iskolahálózatról, csupán önálló intézmények laza hálózatáról.

4M. Az oktatás-nevelés szakmai háttere hatékonyságának növelése érdekében elengedhetetlennek tartjuk, hogy a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó törvénnyel összhangban sor kerüljön a kisebbségi nyelvet nevelési és oktatási nyelvként használó iskolák pedagógiai dokumentációjának vezetéséről szóló törvény elfogadására.

5. Nyelvi jogok

Amennyiben elfogadjuk, hogy a nemzetpolitika fókuszává a nyelv közegszerű megmaradása kell, hogy váljon, úgy még jobban felértékelődik a nyelvhasználati jogok eddig is központi szerepet betöltő témája. A mai helyzet aszimmetriáját a nyelvtörvénynek és a kisebbségi nyelvtörvénynek a Radičová-kormány idején kidolgozott formái is csak részben tudták enyhíteni, és összességében kimondható, hogy a magyar nyelvet sokszor a magyar többségű községekben sem használják úgy, ahogy azt a rendelkezésre álló keretek lehetővé tennék. A jogi szabályozás ma áttekinthetetlen, pontatlan és sokszor következetlen.

Úgy gondoljuk, hogy a szlovák államnak tudatosítania kell, hogy az ország többnyelvű, és ennek tükröződnie kell a jogszabályokban is. A távlati cél az, hogy a magyar nyelv stabil teret kapjon Dél-Szlovákia magyarlakta részeinek közterein, intézményeiben és hivatalos ügyintézésében, és hogy kialakuljon a szimmetria az ország államnyelve és a minden tizedik lakosa által beszélt, őshonos magyar nyelv között. Ez részben az önkormányzatiságon, részben törvénymódosításokon, részben pedig tudatos állampolgári magatartáson keresztül érhető el.

5A. A legfontosabb távlati cél a nyelvi szabályozás terén a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvként való elismertetése Dél-Szlovákiá­ban. Ez lehetővé tenné a jelenlegi aszimmetrikus állapot felszámolását, amelyben egy kisebbségi nyelv néz szembe egy hozzá képest explicit módon preferált államnyelvvel.

5B. További távlati cél a jelenlegi szabályozás szellemiségének megváltoztatása: az „azt lehet, ami nem tilos” hozzáállástól az „ami nem köte­lező, azt is lehet” elv irányába. Másképpen fogalmazva: míg a jelenlegi nyelvhasználati szabályozás azt írja le, hogy milyen körülmények között lehetséges a magyar nyelv használata, implicit módon kizárva minden más esetet, miközben az esetek viszonylag kis részében téve kötelezővé azt, egy optimális szabályozás minden lehetséges teret nyitva hagyna a potenciális kisebbségi nyelvhasználat előtt, miközben annak kötelező területeit jelölné ki. Ilyen kötelező terület lehet például a hivatalos feliratok teljes köre a kisebbségek által lakott településeken.

5C. Elsődleges fontosságú feladat annak elérése, hogy a lakosság éljen a törvények adta jogaivalEnnek két fő eleme van: egyrészt a jogtudatosság megnövelése tájékoztató és informáló kampányokkal, kiadványokkal, másrészt pedig a jogi szabályozás létező áttekinthetetlenségének, pontatlanságának és inkonzisztenciáinak felszámolásával. A jó nyelvi szabályozás kiszámítható, áttekinthető és közérthető kell, hogy legyen, és minden formában el kell, hogy kerülje az öncenzúrára való implicit nyomásgyakorlást.

5D. Fontos célkitűzés emellett a létező jogok érvényesülésének elősegítése, amely egyes ösztönzőknek a rendszerbe való belekomponálásával lehetséges. Ilyen ösztönző lehet többek között a hiányzó kétnyelvű dokumentumok és terminológia pótlása, a kétnyelvűségből adódó pluszköltségek részleges állami átvállalása, vagy éppen a két nyelven beszélő hivatalnokok preferálása a helyi államigazgatásban. A tapasztalat azt mutatja, hogy komolyabb ösztönzés nélkül a létező jogok kihasználása is a rendszer és az apparátus ellenállásába ütközik.

5E. A továbbiakban is törekedni fogunk a vizu­ális és írásos kétnyelvűség elősegítésére, különös tekintettel a közúti és vasúti táblákra, a magyarlakta települések önkormányzatainak munkájára és hivatalos kommunikációjára, az ezeken a településeken lévő hivatalos feliratok teljes körére, valamint a kétnyelvű információs anyagokra. Ezen a területen hathatós tér nyílik az együttműködésre a helyi és parlamenti politika, valamint a civil aktivizmus között.

5F. Fontosnak tartjuk egy, a szlovákiai magyar nyelvhasználatot segítő kormányzati háttérintézmény megalapítását, amelynek elsődleges célja az admi­nisztrációs nyelv egységesítése lenne. A már létező források (törvények fordításai, szlovák-magyar jogi szótár) jelenleg nem kommunikálnak egymással, és a nyilvánosság számára nem elérhető egy egységes jogi-adminisztratív magyar nyelvhasználat. Az új intézmény feladatát a jogszabály-fordítások, a szakterminológia tisztázása, az általánosan kötelező dokumentumok lefordítása, valamint tájékoztató és információs anyagok készítése jelentenék, munkájának eredményei pedig egy közös, nyilvános weboldalon lennének elérhetőek.

Mélyszegénységi- és romapolitika

A gazdasági válság egyik legkellemetlenebb kísérőjelensége a lakosság további elszegényedése, amely a legtöbb fejlett országot – így Szlovákiát is – érinti. Ezzel párhuzamosan a radikális csoportok megerősödésével előtérbe kerül a marginalizált roma csoportok helyzetének kérdése, ami közvetlenül és erősen összefügg a mélyszegénység problémájával.

A következőkben a fentieket figyelembe vevő, de egyben hatékony állami cselekvést lehetővé tevő mélyszegénységi politika körvonalait szeretnénk felrajzolni. A Híd prioritásának tartja azt, hogy a szlovák állam ne vesztegessen el további évtizedeket felemás intézkedésekre, csak nevükben létező programokra és értelmetlen projektekre. Átfogó és hosszú távú szemléletet képviselő lépéseket javasolunk, amelyek együtt képesek lehetnek a jelenlegi kedvezőtlen tendenciák megfordítására.

Fontos megértenünk azt is, hogy ezen problémák kezelése Szlovákia minden állampolgárának közös érdeke. Minden olyan pénzügyi és emberi erőforrás, amit a szóban forgó problémák megoldására használunk, össztársadalmi szinten fejti ki hatását. Ehhez egyszerre van szükség jól beállított jogrendre és hatékony helyi végrehajtásra is. Más szóval, olyan általános megoldásokra van szükség, amelyek azután helyben alkalmazhatóak a konkrét körülményekhez. A javasolt megoldások akkor vezethetnek el sikerekhez, ha érvényesülni tud a hosszú távú szemlélet, amely független a kormányváltásoktól és felelős személyek cseréjétől. Ebben a szellemben ez az anyag maga is épít az előző kormányok szakpolitikáinak azon elemeire, amelyeket eredményesnek és hasznosnak tartunk.

Romapolitika vagy szegénypolitika?

Nehéz kérdés, hogy az államnak szüksége van-e különálló romapolitikára, vagy pedig a szociálpolitika keretein belül kell kezelnie a leszakadó romák kérdését. Erre a dilemmára már többfajta válasz született, de egyik sem bizonyult igazán hatásosnak. Az eddigi állami intézkedések zöme „színvak” volt, azaz formálisan nem kifejezetten a romákat célozta. Ennek egyik fő oka, hogy nincs „roma népszámlálás”, etnikai adatok, az állam formálisan nem tudja, hogy ki a roma. Ez azonban nemcsak nehézségeket okoz, hanem több szempontból előnyös is: ha nincs roma névsor, nem is lehet visszaélni vele bármely radikálisnak; illetve nem kell „színt vallaniuk” a többes identitással rendelkezőknek.

Másrészt pedig a romák problémái sokszor ténylegesen azonosak a környezetükben élő nem-romákéval. Még a romatelepeken sem csak romák élnek. Talán ennél is fontosabb tudatosítani azt, hogy a romák egy jelentős része nem szorul állami segítségre, a közép- és felsőbb osztálybeli romák semmilyen formában nem kell, hogy szociálpolitika vagy megkülönböztetett bánásmód alanyai legyenek.

Emellett azonban az is lényeges tény, hogy valóban léteznek a romák szegénységének etnikai aspektusai. Az egyes roma kultúrák eltérő sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek nem száz százalékban kompatibilisek a modern szlovák nemzetállam elvárásaival. De kulturális problémának tekinthető a saját közegéből az elmúlt évszázad során kikerülő vagy kikergetett személyek gyökértelensége is. A roma kultúrák jó szolgálatot tesznek képviselőiknek, amennyiben segítenek a túlélésben a legnehezebb körülmények között is, emellett azonban gyakran egyben a szegénység reprodukcióját is elősegítik.

A fentiekből következik, hogy a romakérdés egyrészt szociális kérdés, másrészt etnikai kérdés is, és a kettő szoros összefüggésben van. Vannak tipikusan romapolitikát igénylő problémák (iskolaügy, diszkrimináció), vannak tipikusan szociális és szegénypolitikát igénylő ügyek (regionális különbségek, paneltengerek, telepek), és vannak hibrid problémák is. Ez a kettős természet szo­katlan kihívás elé állítja az államot, amelynek rendszeresen nem tud megfelelni.

A középutat annak belátása jelöli ki, hogy a mély­szegénységben élők zöme ma roma. Éppen ezért a helyes megoldás a mélyszegénységet érintő szociálpolitikát a romákra „hangszerelni” úgy, hogy közben abból a nem-roma szegények se legyenek kizárva. Egy, a roma kultúrák, illetve a gyökértelenség hatásait is kompenzálni próbáló szociálpolitika adja a legjobb lehetőséget az államnak a romák problémáit jellemző kettős természet feldolgozására.

Romák Szlovákiában

Szlovákiában ma – a pontatlan, önbevallásra épülő népszámlálási adatokat jelentősen meghaladva – legalább 400 ezer, más becslések szerint több, mint 440 ezer roma él (8%). Az iskoláskorú gyermekek körében arányuk 2001-ben 8,3% volt, ma ennél is magasabb lehet. Ezek alapján kijelenthető, hogy részarányuk a teljes lakosságon belül legkésőbb 2025 tájékán átlépheti a 10%-ot. Kevéssé ismert tény azonban, hogy legalább mintegy felük integráltan él a nem-romák között, miközben a leginkább marginális, szegregált telepeken kevesebb, mint ötödük. A romaügyi kormánybiztos 2013-as Atlasza 804 telepet térképezett fel – beleértve a településeken belülieket is , ahol több mint 200 ezer roma élhet, sok esetben az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés nélkül. A legtöbbjük családi házban lakik, de nagyjából minden ötödik panelben, ugyanennyi pedig improvizált kunyhókban és bódékban. Területi eloszlásuk nagyon egyenlőtlen: miközben az északi-északkeleti járásokban arányuk általában a 0,5%-ot sem éri el, a két keleti megyében (Eperjes és Kassa), valamint Gömörben, a Szepességben és a déli járásokban úgy általában arányuk sokkal nagyobb, helyenként a teljes járás lakosságának 25%-át is kitéve.

A roma népesség 44%-a 25 év alatti, de csupán 6%-uk 60 év feletti. Ez jelentősen eltér az ország átlagától, és leginkább a XX. század elejének közép-európai tendenciáira hasonlít. (A tendenciák viszont a gyermekek csökkenő számának irányába mutatnak a romák körében is.) Iskolázottságuk alacsony, kétharmaduk csak alapfokú oktatásban vett részt, a fennmaradó népesség jelentős része szakiskolákba járt. Érettségije csupán mintegy két százalékuknak van; a roma nők körében ezek az adatok még rosszabbak. A munkaképes roma lakosság mintegy 75%-a munkanélküli, és minden ötödik roma krónikus betegségekben szenved. A foglalkoztatási arány körükben mindössze 10-15% körüli a becslések alapján.

A Szlovákiában élő roma népesség a hivatalos szóhasználattal ellentétben a gyakorlatban nem alkot egyetlen nemzetiséget, különálló és egymástól jelentősen eltérő csoportokból áll. Legfontosabb csoportjaikat az évszázadok óta itt élő romungrók és kárpáti romák, valamint a 19. században, Romániából bevándorló oláhok jelentik. Ez a megoszlás átszeli a nyelvi határt is: a szlovákiai romák anyanyelvei között a szlovákot, magyart, ruszint és a roma nyelv dialektusait egyaránt megtaláljuk. A szlovákiai romák mintegy harmadának anyanyelve a roma nyelv valamely dialektusa, több mint hatoduk a magyart, a többiek a szlovákot beszélik ezen a szinten. Emellett eltérőek az általuk önbevallott nemzetiségek is: a népszámlálás során a román kívül a szlovák, magyar és ismeretlen kategóriákba is nagyobb mennyiségű roma származású személy sorolja be magát rendszeresen. De az eltérések nem csak a származás, a bevallott nemzetiség és az anyanyelv kapcsán erősek: jelentős eltérések vannak asszimiláltak, integráltak és szegregáltak, valamint a hagyományos roma kultúrák valamelyikét megtartók és az azokat elhagyók között.

1. Szociálpolitika

Az állami szociálpolitika kiindulópontja nem lehet más, mint hogy az államnak mindenkor kötelessége a túléléshez szükséges létminimumot biztosítani minden állampolgára számára. Ez nem csak a segélyezetteknek, de a segélyezőknek is érdeke, hiszen a szolidaritás az európai kultúra egyik legfontosabb értéke. A fenti elv azonban nem jelenti azt, hogy az államnak a szociális szolidaritásra fordított állami és európai pénzeket pazarolva, gondatlanul kellene elosztania a forrásokat, anélkül, hogy ügyelne a lehető legtöbb állampolgár értékteremtő folyamatokba való bekapcsolásának céljára. A szociális programoknak egyszerre kell szolgálniuk a célszerűséget, a hatékonyságot és a fenntarthatóságot.

Elképzelésünk szerint jól célzott, és egyben stabil szociálpolitikára van szükségünk, amely egyben az előítéletekkel is szakít. Hosszú évek kutatásai, mintaprojektjei és elemzései után a kormány immár ezek alkalmazására kell, hogy koncentráljon, azaz a valós megoldásokra. Úgy gondoljuk, hogy a megvalósuló projektekben azoknak kell a főszerepet játszaniuk, akik ismerik a helyi közeget. Itt az idő, hogy minden állampolgár megbizonyosodhasson arról, hogy van értelme annak, amit csinálunk, hogy ráfordításaink nem feleslegesek. Úgy gondoljuk, hogy közép- és hosszútávon pedig egy jobb szociális integráció eredményeit mindenki megérezné.

1A. Igazságos elvárás, hogy a dolgozó népesség munkáját jelentősen jobban díjazzák, mint a segélyezetteknek járó létminimum. Éppen ezért szükségesnek látszik a maximális segély és a minimálbér közötti eltérés megnövelése és fenntartása. Azokban az esetekben, ahol egy család tagjai egyaránt segélyezettek és közülük az egyik legális munkához jut, fontos hogy a család többi tagja ezért ne essen el a szociális segélytől.

1B. Támogatandó, hogy a szociális segélyek egy része kötődjön a közmunkához. Az abban résztvevők bónuszhoz jutnának (néhány százaléknyi pluszról van szó), ami motivációt jelenthetne a segélyezettek közmunkavállalása szempontjából. Fontos azonban kitérni arra is, hogy egy ilyen bónuszrendszer önmagában nem elég a feketemunka elleni fellépésre. Annak visszaszorítása a fenti javaslattal egyidejűleg megoldandó szakpolitikai feladat.

1C. Semmilyen körülmények között nem támogatható az, hogy a segély a „porta tisztaságához”, vagy „rendezett életmódhoz” kötődjön. Ezek ugyanis relatív fogalmak, és a nemzetközi tapasztalatok szerint a hivatalnokok élnek és visszaélnek a rájuk ruházott hatalommal (korrupció, diszkrimináció). A hasonló, nem számosítható paraméterek helyett inkább a környezetvédelmi kihágások körét kellene pontosítani. Ezek kialakításánál a cél a mérhetőség, az objektivitás és az általános érvényesség.

1D. A segélyek helyett használt e-pay kártya – a jogvédelmi aggályok és elvi problémák mellett – a tapasztalatok szerint a korrupció melegágyát jelenti, amennyiben bevezetésekor létrejön a beszállítóknak egy olyan hálózata, akik monopolhelyzetbe kerülnek a szociálisan leginkább sebezhető személyekkel szemben, és akár irreális árképzést is alkalmazhatnak. Éppen ezért bevezetése egyedül akkor javasolható, ha az ilyen kártyák az üzletek lehető legszélesebb körében használhatóvá válnak.

1E. Elképzelhető viszont az, hogy gyermekvédelmi indokokból lehetségessé váljon a hatóságok számára kiemelkedően problémás esetekben, illetve a házastárs kérésére a segély egy részé­nek „kuponosítása” (élelmiszer stb.). Annak ellenére, hogy az ilyen rendszerek nem teljesen levédhetőek a visszaélésekkel szemben, mégis akadályt gördítenek az állam által adott források elherdálása elé, csökkentve a jelenség kiterjedtségét.

1F. Fontos lépés lenne a szociális terepmunkások hálózatának a már ma létező kezdeményezések mintájára történő kiépítése minimum a nagyobb romatelepeken. A szociális munkások segítséget nyújtanak a szociális (egészségügyi, családi, munkaügyi, pénzkezelési) problémákban és hivatali ügyekben (írástudatlanság, értelmezési nehézségek, ügyintézés) egyaránt.

1G. Itt érdemes kitérni az uzsorarendszerre is, amely számos családtól veszi el minden pénzét már a segélyek kifizetésekor (becslések szerint a romák legalább fele lehet érintett uzsora-ügyben). Az uzsora komplex téma, hiszen egyéb pénzforrás híján maguk a telepeken élők tartják fent a rendszert, és akár meg is védik az érintetteket. Ettől függetlenül a belügyminisztérium (a könnyen azonosítható, mindenki által ismert) uzsorások elleni kompromisszumok nélküli fellépésére van szükség.

1H. A romatelepek pénzforrásbeli hiányát könnyen elérhető, a szociális munkások által kiértékelt és kiközvetített mikrohitelrendszerrel lehetne orvosolni. Ezen kamat nélküli mikrohitelekért a kérvényező környezetében élő, adóssággal nem rendelkező személyek csoportja kezeskedne. E téren megfontolandó a más kontextusban már sikeresnek bizonyuló „szegények bankja” mo­dell bevezetése és alkalmazása.

1I. Megváltoztatásra szorul a magáncsődről szóló jogszabály, amely jelenlegi formájában működésképtelen, és így nem nyújt igazi lehetőséget az adósságcsapdából való kikerülésre. Maga az intézmény második esélyt kell, hogy adjon egy jobb életre azoknak, akik nagy adósságokba keveredtek.

1J. Ezzel párhuzamosan megfontolandó a fo­gyasztási termékekre felvehető, kis összegű gyorshitelek kritériumrendszerének központi szigorítása. Ezek a hitelek mindenki számára csábítóak, de különösen igaz ez a megtakarítás normáját kulturálisan kevésbé természetesen kezelő roma közösségekre.

1K. Az az elképzelés, hogy a romák a gyermekek után járó segélyek miatt vállalnak gyerekeket, nem csak téves, de előítéletes is. A Világbank adatai szerint Szlovákiában a szociális segélyben részesülőknek csupán három százaléka él nagy, legalább négy gyermekes családokban. A gyerekvállalást hosszú távon elsősorban közegészségügyi és információs programokkal, helyi jelenléttel és aktív felvilágosítással lehet befolyásolni. Az ilyen programok hatékonyságát nagyban segíti a helyi aktivisták képzése és támogatása.

2. Munkaerőpiac

A mélyszegénységben élők körében tapasztalható kiugróan magas munkanélküliséget számos különböző tényező táplálja: ezek az alacsony iskolázottság, a foglalkoztatási instabilitás (a szezonális és perifériális munkák dominálnak), a regionális munkaerőpiaci tendenciák (eleve olyan helyen élnek, ahol nincs elég munka), és a romák esetében a munkahelyi diszkrimináció (először a nem-roma jut munkához) is. Ezek alapján a jelen tartós munkanélkülijeiből, és különösen a marginalizált romák többségéből aligha lesz valaha piacképes munkaerő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy le kell róluk mondani: miközben gyermekeik generációjának az oktatáspolitikán keresztül kell biztosítani az utat az érvényesüléshez, a ma felnőttjeit a lehető legnagyobb mértékben kell bevonni a munka világába.

Nem szabad eltekinteni a feketemunka hatalmas szerepétől: egyes becslések szerint a mélyszegénységben élő háztartások jövedelmének kétharmada származik informális forrásokból. A romák nagy része dolgozik, csak nem hivatalosan. A feketemunka elsősorban a kettős bevétel (segély, munka) problémáját veti fel, amely a legálisan dolgozók jogos felháborodását váltja ki. Mindamellett a feketemunka jelentős része nem éppen titkos, csak éppen a hatóságnak nincs elég „szeme” a folyamatos lekövetésre.

2A. A munkaadókat motiválni kell arra, hogy re­gisztrált munkanélkülieket foglakoztassanak. Többek között úgy is, hogy a munkanélküli segély összegét annak teljes folyósítási idejében a munkanélkülieket alkalmazóknak juttatjuk, de ezért cserébe a munkahely fenntartását követeljük meg a vonatkozó időszak hosszának kétszereséig. A munkaerőpiaci sikeresség szempontjából az oda kerülés utáni első hónapok a legfontosabbak. A fenti módszerrel lehetőség nyílna azon személyek munkavállalásának támogatására, akik munkájukat a közelmúltban veszítették el. Így elkerülhetővé válna, hogy ezek a személyek a munkanélküliségi segélyre jogosultság megszűnése után szegénységi csapdába kerüljenek, és megszűnjön a munka világához való kötődésük.

2B. A munkaadókat arra is motiválni kell, hogy olyan regisztrált munkanélkülieket foglakoztassanak, akik már legalább három éve szociális segélyben részesülnek. Ennek formája a bérjárulékok utáni állami támogatás, valamint az adóalap megnövelése a munkanélkülinek a vonatkozó időszakban járó szociális segély összegével. Ez az intézkedés lehetőséget ad a munkaerőpiaci szempontból legnehezebben helyzetbe hozható munkanélkülieknek a munka világába való újraintegrálására, és egyben a tartósan regisztrált munkanélküliek számának csökkentésére is.

2CKiterjedt közmunkaprogramok beindítása járhat haszonnal, de csak bizonyos feltételek teljesülése esetén. Értelmes, értékteremtő munkalehetőségeket kell létrehozni. Ilyen program volt például a Radičová-kormány árvízvédelmi közmunkaprogramja, amelynek újraindítása ajánlott. A közmunka esetében kiemelten fontos az érintettek (úgy a község, mint a munkások) folyamatos állami ellenőrzése a potenciális visszaélések kiküszöbölésére.

2D. Megfontolandó a szakképzés további tá­mogatása azokban a szakmákban, ahol mérhető munkaerőhiány van. Emellett lehetséges megoldás a munkahely-orientált szakképzés támogatása, azaz az olyan szakképzéseké, amelyek a kiképzett munkaerő középtávú foglalkoztatását is elvállalják.

2E. A mélyszegénységben élők munkanélkülisége nem csupán saját hibájuk: zömük olyan régiókban él, amelyekben eleve magas a munkanélküliség (Szepesség, Gömör stb.). Anélkül, hogy átfogó, gondosan megtervezett, regionális felzárkóztatási programok indulnának meg, amelyek a munkahelyteremtést céloznák meg, aligha csökken majd érdemben a tartós munkanélküliség, minden képzés és közmunka ellenére.

2F. Itt érdemes elgondolkozni a romák munkahelyi diszkriminációján: állásinterjúknál a munkaadók zöme azonos kvalifikáltság esetén a nem-romát választja ki a munkára. Ez olyan régiókban, ahol a munkanélküliség hatalmas, és minden munkahelyért közelharc folyik, végzetes hátrány.

2G. Megfontolandó javaslat az, hogy a feketemunkával kapcsolatos tettenérés esetén a „munkáltatóra” kirótt bírság megfeleltethető lenne a „munkavállalók” által felvett segéllyel: azaz például 12 hónapig a fekete munkaadó kényszerül­ne a szociális segély kifizetésére az illetőnek az állam helyett. Ez elriasztóan hathatna a fekete foglalkoztatásra, amelyet soha nem a munkavállaló oldalán érdemes büntetni.

2H. Mindamellett szükségesnek tűnik az intenzí­vebb hatósági (ellenőri) jelenlét a telepeken a pontos foglalkoztatási minták megfigyelésére és a szürke- és feketegazdaság visszaszorítására.

2I. A mélyszegénységben élők számára fontos bevételi forrást jelent a gyűjtögetés. Társadalmilag hasznos intézkedés lenne a nyersanyaggyűjtés újrafókuszálása újrahasznosítható hulladékra (PET-palackok stb.): ez ökológiailag hasznos megoldás lenne, miközben nem ösztönözne a lopásra. Ehhez ki kell építeni az újrafelhasználható hulladék begyűjtésének rendszerét. Mindeközben elkerülhetetlen a színesfémgyűjtő állomások próbavásárlásos tesztje és a lopott tárgyakat elfogadók kiütése a szakmából.

3. Oktatásügy

Az oktatásügy jelenti a mélyszegénységben élő, és különösen a marginalizált romák kitörési lehetőségét: az iskolarendszerből a jövőben kikerülőket jobban fel kell készítenünk a jelen kihívásaira, mint szüleiket. A romák iskolaügyi lemaradása a legelején kezdődik el: mivel a nem asszimilált romák gyermekeinek a többségi társadalomtól jelentősen eltérő kompetenciákat adnak át, azok nem képesek a feladatok és fókuszpontok helyes értelmezésére, és korán „megtanulják” a helyüket. Ez az állapot korai beavatkozást igényel. A cél nem a diplomásképzés, hanem az alapiskolát elvégzők, illetve a középiskolába bekerülők számának növelése kell, hogy legyen.

3A. Szükséges az iskola előtti ellátás és a közösségi központok hálózatának további kiépítése azokban a régiókban, ahol a legtöbb hátrányos helyzetű család él, illetve ezek népszerűsítése is a családok körében. Ez lehetőséget adna a gyermekeknek arra, hogy korán elkezdjék a felzárkózást. Hosszú távon megfontolandó a kötelező óvodai látogatás bevezetésének lehetősége is, ez azonban csak átfogó társadalmi támogatás esetén lehetséges.

3BElfogadhatatlan, hogy a roma gyermekeket néhány éves korukban elválasszák szüleiktől, akár kényszerrel, akár anyagi „zsarolással”: ez egyrészt ellentétes a demokratikus normákkal, másrészt pedig a roma társadalomszerveződés alapjaival is, és robbanásveszélyes környezetet hoz létre.

3C. Azok, akik nem fogyatékosok, de nem rendelkeznek a többségi társadalom számára természetes kompetenciákkal, nulladik évfolyamba kerülhetnének, ahol ezeket elsajátíthatnák, majd a normális tanterv szerint folytathatnák tanulmányaikat. Fontos, hogy a szülő igény esetén kérhesse gyermeke besorolásának felülvizsgálatát.

3D. Elfogadhatatlan tendencia az, hogy a roma tanulók jelentős részét különböző okokból speciális képzésre sorolják át (gyakran a szülők egyetértésével). A speciális iskolák nem látják el funkciójukat, csupán a nyomor átörökítésére alkalmasak. Éppen ezért az iskolai belépő tesztek megváltoztatására van szükség. Elérhetővé kell tenni olyat is, amely a roma gyerekek által elsajátított kompetenciákat teszteli, igény esetén, roma nyelven. Optimális esetben az ellenőrzéseket az iskola saját kijelölt pszichológusa végezné, aki hosszú távú kapcsolatot alakíthatna ki a gyerekekkel és megbízhatóbban tudná felmérni azok valós állapotát.

3E. A roma tanársegédek rendszerének stabilizálására, megerősítésére és kiterjesztésére, valamint hosszú távú pénzügyi megalapozására van szükség, mert ők hasznos közvetítői szerepet töltenek be a gyermekek és az intézmény között. A roma asszisztensek az általuk segített gyermekekkel egy közegből kerülhetnének ki, ami a munkanélküliség csökkentése mellett pozitív viselkedésmintát is adna a gyerekeknek.

3F. A tanítói és tanári képzés során hangsúlyt kell fordítani azokra a kompetenciákra, amelyek segítenek a tanerőnek későbbi munkájában együtt dolgozni mélyszegénységből érkező, kulturálisan eltérő háttérrel rendelkező gyermekekkel.

3G. Szükségesnek tűnik olyan elemek integrálása az oktatásügybe, amelyek a gyermekek aspirációira próbálnak hatni: „merj sikeres lenni romaként is!”. Kívánatos egyfajta identitásképző-aspiráci­ós kör felvétele az iskolák tantervébe, amely választható tárgyként jelenne meg, és amelyre a civil szférában már vannak pozitív példák.

3H. Azokon a településeken, ahol a roma közösség zömének anyanyelve a roma nyelv valamely dialektusa, a felzárkóztatás hatékony eszköze lenne a roma oktatási nyelv fokozatos beve­zetése az érintett alapiskolákban. Ez fontos szerepet játszhatna a gyermekek tudásának elmélyítésében és a hatékonyabb identitásformálásban is. Az intézkedés megvalósulásának konkrét formája kontextus-függő kell, hogy legyen: az oktatási nyelv formális bevezetésének lehetséges alternatívái a körök, a közösségi központok programjai és egyebek.

3I. Külön odafigyelést igényelnek a gyermekotthonokban, hivatalos nevelőszülőknél és pótcsaládokban felnövő gyermekek, akiknek – különösen a felnőtté válásuk idején – megfelelő támogatásra van szüksége a családalapításhoz és pályakezdéshez. Ebben megfelelően képzett szakemberek segítsége szükséges.

3J. A gyermekek számára elérhető, iskola utáni tevékenységek körének kiszélesítése (például a szakképző körök technikai lehetőségeinek biztosításával) fontos integrációs cél. Ez jó terep az egyházak pasztorációs tevékenységére is, amelynek koordinációjában az állam is szerepet vállalhat. Javasoljuk olyan, alacsony költségvetésű sportklubok kiépítését is, amelyekben a mélyszegénységben élő gyerekek is részt vehetnének.

4. Lakhatás

A rászoruló romák lakhatását érintő kérdéseket nem az érdemesség, hanem a fenntarthatóság szempontjából érdemes és lehetséges elemezni. Az a hozzáállás, amely számukra fenntarthatatlan lakásokhoz juttatta – eseteként ilyenekbe kényszerítette – az egyébként nagyon rossz körülmények között élő roma családok egy részét, nem vezetett sikerre, sőt, erős társadalmi ellenállást is kiváltott. Csak egy, a probléma komplexitását felismerő, a fenntarthatóságra törekvő modellben lehetséges gondolkoznunk, minden más feleslegesen elpazarolt erőforrásokat jelent. Ennek okán lakókörnyezetenként eltérő intézkedésekre van szükség a lakhatási helyzet tartós rendezéséhez.

4AA szocialista panellakások alkalmatlannak bizonyultak a közösségi életmódot és közösségi tulajdont preferáló romák számára. A panellakások „leélése” ennek megfelelően a jövőben is folytatódni fog, minden ellentétes szándék ellenére. A jövőben el kell kerülni, hogy további roma családok kényszerüljenek olyan lakásokba, amelyek életformájuknak nem megfelelőek. Ez sem nekik, sem a környezetüknek nem tesz jót. A mára lakhatatlanná váló panelházak (Luník IX) eltakarítása megkerülhetetlen, a kiköltöztetett lakosok azonban közüzemi tartozásaik ellenére sem kerülhetnek az utcára, mert az senkinek nem érdeke. Mivel a közüzemi tartozások elsősorban a fenntarthatatlan lakások kényszerbérléséből adódnak, ezt elkerülendő a fentiek szerint vázolt alapelvek mentén kialakított lakóterületek kialakítása tűnik az egyetlen járható útnak. Ezek kiépítése során szükséges az érintett személyek bevonása a munkálatokba.

4B. A jövő szociális lakásainak két feltételt kell teljesíteniük. Egyrészt, lehetővé kell tenniük a romák által preferált közösségi életmód folytatását, egymásba forduló, flexibilis, tágas közösségi terekkel. (Mindamellett meg kell hagyni a jelenlegi típusú lakások igénybe vételének lehetőségét.)

4C. Másrészt, elsődlegesen a fenntarthatóságra kell törekedniük. A tervezés során – figyelembe véve a nemzetközi tapasztalatokat – szükségesnek tűnik az érintettek bevonása: olyan szolgáltatások és térelemek beépítésére kell korlátozódni, amelyeket a lakó fenntarthatónak ítél meg. (A hatóság ne döntse el, hogy milyen felszerelést tud megengedni magának a lakó: tegye meg inkább a lakó maga.) Ennek ellenoldalaként az új típusú lakások leélésének a jelenleginél súlyosabb büntetésére van szükség, beleértve a leélt lakások tulajdonosai kiköltöztetése lehetőségének újraértelmezését is. Ha a lakással kapcsolatos fizetési elmaradások meghaladják a három hónapot, a tartozások azonnal levonhatóvá válnának a szociális segély összegéből.

4D. A romatelepek esetében elkerülhetetlennek tűnik az illegális épületek alatti telkek státuszának rendezése. Ennek módja a tulajdonosok piaci áron történő kártalanítása, valamint a telkeknek a jelenlegi lakók általi szimbolikus áron történő felvásárlása lehetne. A kártalanításban az állam tevékeny részt vállalhatna, többek között az Állami Földalaphoz tartozó területek pótföldként való kiutalásával. A telepek alatti földterület pedig állami tulajdonban maradna. Mindez azonban csak egy egyszeri „ablak” idején történhetne meg: a továbbiakban a fekete építkezésekkel szemben tarthatatlan a jelenlegi tolerancia. Az államnak segítenie kell legális lakóépületek önerőből való kiépítését, méghozzá a tervezésnél, az építési engedélyek megszerzésénél, esetleg az építőanyagok beszerzésére adott kölcsönnel.

4E. Szükségesnek látszik a nagyobb méretű telepeknek a településeken belüli közigazgatási egységekké való szervezése, amely egységek élén választott, a polgármesternek alárendelt helyi elöljárók állnának. Egy ilyen rendszer a településeken belüli önálló választókörzetek kialakításával létesíthető. A megválasztott hivatalos személyek büntetőjogi felelősséget viselnének többek között a saját területükön történő fekete építkezésekért, egyébként fizetésüket az állam finanszírozná.

4F. Az alapvető szolgáltatások (elsősorban az ivóvíz, csatornázás és áram) bevezetése legalább a nagyobb telepekre az állam kötelessége, a szociális szolidaritás jegyében. Fizetésképtelenség esetén azonban ezek a szolgáltatások felmondhatóak. Annak is érvényesülnie kell, hogy ha az egyéni fizetésképtelenség meghaladja a három hónapnyi időt, a tartozások összege levonásra kerüljön a szociális segélyből. Mindamellett és éppen ezért minden eszközzel meg kell aka­dályozni az új telepek kialakulását.

5. Együttélés

Az államnak nem csak a mélyszegénységben élő romák irányában vannak kötelességei, hanem a velük együtt élő nem-romák (és integrált ro­mák) irányában is. A kihívást itt a szociális igazságosság fenntartása és a közbiztonság kérdése jelenti. Az együttélés sarokpontjainak meghatározása azért is fontos, mert a rossz szomszédi viszonyok az etnikai gyűlölet és a nacionalizmus legjobb táptalaját jelentik. Mindenki számára az a legfontosabb, hogy környezete nyugodt és élhető legyen: ennek megvalósulásáért az állam is tehet a saját eszközeivel.

5A. Elkerülhetetlennek látszik az, hogy azok a települések, ahol a romatelep hasonló vagy nagyobb méretarányú, mint a település fennmaradó része, és a két rész egymástól fizikailag elválasztható, megkapják az osztódás lehetőségét. Az ilyen településeknek nincsen közös jövője, a szituáció kordában tartása pedig felesleges költségeket ró az államra és a helyiekre egyaránt. Az osztódást azonban a létrejövő települések jövőjének szoros utánkövetése kell, hogy kiegészítse.

5B. Felül kell vizsgálni az aszociális lakók rend­reutasításával kapcsolatban szóba jövő eszközöket, és egyértelművé kell tenni, hogy az aggódó helyi lakosok milyen csatornákon keresztül hallathatják a hangjukat. A helyi hatóságoknak energikusan kell reagálniuk az érkező, konkrét bejelentésekre; ott, ahol a tapasztalatok cselekvésképtelenséget mutatnak, felmerül a vonatkozó jogszabályok módosításának igénye is. Ennek ellenoldalaként azonban, ha az bizonyosodik be, hogy a bejelentés megalapozatlan és rosszindulatú, akkor a bejelentő számíthasson eljárásra saját maga ellen.

5C. A kiugróan magas bűnözéssel rendelkező települések és városrészek – a roma lakosság részarányától függetlenül – kapjanak állandó rendőri jelenlétet, mely jelenlét utcai járőrözésben nyilvánuljon meg. Azokon a településeken, ahol számottevő roma közösség él, a rendőröket közvetlenül is támogathatnák roma asszisztensek, esetleg ún. roma polgárőrök.

5D. A magas kriminalitás által sújtott területeken nem elsősorban a bűnüldözés jelenti a kiutat a kialakult helyzetből, hanem a bűnmegelőzés. A hatékony bűnmegelőzési modellek a szociális intézmények, az önkormányzat, a jelen lévő civil szervezetek és a rendőrség közös, koordinált munkáját igénylik.

5E. A közmédiák kapjanak szerkesztői utasítást arra, hogy programjaikban a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében ne csak a negatív hírek esetében kerüljön bejelentésre az érintettek nemzetisége. Az affirmative action jegyében a közmédiák kifejezetten keressék a lehetőséget arra, hogy – akár a romákkal foglalkozó civil szervezetek bevonásával – pozitív roma példákat jelenítsenek meg, amely mind a többségi társadalom, mind a romák szempontjából nagyon fontos lenne. A javaslat gyakorlati megvalósításához szükséges lépés a közmédia alkalmazottjainak beiskolázása azzal kapcsolatban, mikor és hogyan releváns az érintettek nemzetisége az egyes hírek esetében, és hogyan lehet arról tájékoztatni a lakosságot.

5F. A rendőrség megfontolhatná egy ösztöndíj­-program indítását mélyszegénységben élők számára, etnikumtól függetlenül. A program a felzárkózás lehetőségét biztosítaná a rendőrség kötelékéhez, iskolázottságtól függetlenül. A roma körzeti biztosok számának növekedése számos üdvös hatással járna a romák által lakott települések minden lakosa számára.

5G. A hatóságoknak a zéró tolerancia elvét kell meghirdetniük az etnikai alapú uszítás­sal szemben. A rendőrségnek a továbbiakban is hathatósan fel kell lépnie a szélsőségesek erődemonstrációival szemben. A szélsőjobb nem kaphat teret a politikában, mivel annak következményei az egész politikai rendszer szempontjából negatívak.

6. Kultúra

Bár az egyes roma közösségeket és a roma származású személyeket egyénenként is más-más minőségű és erősségű szálak fűzik a tradicionális roma kultúrához, sokak számára éppen a kultúra az a terep, ahol pozitív módon tudnak viszo­nyulni származásukhoz és identitásukhoz. Éppen ezért a roma kultúra állami támogatása nem csak kulturális, de egyben integrációs kérdés is. Az állam számára hasznos, ha polgárai büszkék tudnak lenni saját identitásukra, hiszen ez növeli motiváltságukat és integráltságukat; a másik oldalon pedig a roma tradíciók olyan értéket jelentenek, ami Szlovákia kulturális gazdaságságát és örökségét növeli.

6A. A roma gyermekek identitásának megerősítését és az együttélés minőségének javítását egyaránt elősegítené az, ha minimum az etnikailag vegyes régiókban az iskolai nevelés részét képezné egy központilag kidolgozott tananyag a roma kultúráról és a régió roma történetéről. A megvalósítás különböző lehetséges formái közül elsősorban a tananyagnak a polgári nevelésbe és a honismeretbe való beillesztése megfontolandó.

6B. Fontos cél a szlovákiai romák ma is működő legfontosabb intézményeinek stabilizálása, további munkájuk hátterének biztosítása. Ezek között szerepel egyebek mellett a kassai Romathan színház és az eperjesi Romano Nevo Ľil folyóirat is, melyek működése ma átmeneti és nem kielégítő keretek között zajlik. Ezek a kiemelt intézmények bemutatásra és listázásra kerülhetnének egy közös weboldalon is.

6C. A roma tradíciók továbbélésének szempontjából előnyös lenne a művészeti iskolák háló­zatának megerősítése a romák által nagy számban lakott vidékeken. A roma művészet nem csak egy közismert és közkedvelt brand, de egyben egy hagyományos integrációs csatorna is a romák számára.

6D. A roma közösségnek elemi érdeke, hogy a szlovák állam a nyelvi jogokat a nyelvhasználat, és ne a nemzetiségi arányok alapján határozza meg. Ez sokat javítana a mai zavaros viszonyokon a roma népesség nyelvhasználati jogait illetően: ott, ahol nagyszámú roma nemzetiségű, de nem roma nyelven beszélő közösség él, nem kerülnének kiosztásra a teljesen irreleváns nyelvi jogok; ott viszont, ahol a helyiek nem vallják magukat romának, de a nyelvhasználat mást tükröz, igen.

6E. Emellett kezdeményezzük, hogy a népszámlálás – számos nyugati ország gyakorlatát figyelembe véve – tegye lehetővé a többes nemzetiségi identitások bevallását. A romák jelentős részének nem csupán egyetlen etnikai viszonyulása van. Az államnak nem érdeke, de nem is feladata az, hogy döntésre kényszerítse saját polgárait azzal kapcsolatban, hogy mely csoporthoz akarnak a leginkább tartozni.

7. A Purt-modell

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt is egyértelművé tették, hogy az igazán hatékony cselekvés csakis egy jó, átfogó stratégia és egy erős helyi jelenlét együttállása esetén lehetséges. Éppen ezért a Híd kiemelkedően fontosnak tartja a helyi kezdeményezések tevőleges támogatását, amennyiben azok összhangban vannak a párt irányvonalával és értékeivel. Számos olyan helyi kezdeményezés van – gyakran a harmadik szektorból –, amelyek érdemesek a támogatásra és a szélesebb stratégiákba való beépítésbe. Ilyen például a ránki (Rankovce) ETP projekt. Olyan innovatív eljárásról van szó, amely segít a mélyszegénységben élők lakhatásának önerőből történő megoldásában. A résztvevők megtanulnak gondoskodni a saját jövőjükről, és a projekt az államkasszát sem terheli. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a projekt segíthet a Szlovákiában élők életminőségének hosszú távú javításában. Szükségesnek látszik az is, hogy a projektet további településekre, potenciálisan akár országos szintre is kiterjesszük.

A párt 2012 óta partnere a gömöri Purt kezdeményezésnek, amely figyelemre méltó modellt jelent a helyi közösségekkel való kapcsolattartásban. A Purt-modell lényege, hogy egy helyi civil szervezet aktivistahálózatot hoz létre egy adott régió romák által is lakott településein. Ezeken a településeken olyan személyeket keresnek, akik képviselni tudják az adott település és roma közösség érdekeit és problémáit – legyen szó helyi politikusokról, civil aktivistákról vagy egyszerű aggódó polgárokról. A Purt rendszeres közgyűlésein ezek a képviselők találkoznak egymással, és közösen megbeszélik azokat az apró, de a helyiek számára komoly bosszúságot jelentő problémákat, amiket saját erőből nem tudnak megoldani. Egy konstruktív beszélgetés végén a Purt tagjai egy listát állítanak össze, amelyen azok a problémák és javasolt megoldások szerepelnek, amelyek az adott közgyűlés szerint a leginkább fontosak, és amelyek közvetlenül megoldhatóak.

A listán szereplő tételekben – hiányzó iskolapadok, focipálya gyerekeknek, úthibák, hiányzó járdák, gyomosodás, hiányzó ruhák, részleges házfelújítás – az a közös, hogy hosszú távon megoldatlanok, annak ellenére, hogy kis ráfordítással megoldhatóak lennének. A Purt ezt a listát megismerteti partnereivel – közöttük a Híddal –, akik különböző módokon támogatni tudják megvalósulásukat. Az erőforrások megszerzése után a Purt aktivistái helyben, helyi munkaerő, helyi cégek, az önkormányzatok és a lakosok bevonásával megvalósítja a projektet, majd pedig erről be is számol tagjainak és partnereinek.

A Purt az elmúlt év során próbaüzemmódban működött Gömörben, ahol csaknem húsz településre sikerült kiterjeszteni a szervezet tevékenységét. A munka hatása minden irányban pozitív: a helyiek számára valós és megoldatlan problémák kerülnek elhárításra, a résztvevő aktivisták lehetőségei megsokszorozódnak, a Purt partnerei pedig a lehető leghatékonyabb módon tudnak számukra értékes helyi kezdeményezéseket támogatni.

Ruszin nemzetpolitikai stratégia

A Szlovákia területén élő ruszin nemzetiség az ország lakosságának autochton része, olyan kisebbség, amely a 20. század második felének kényszerű tiltásai ellenére, az 1989-es társadalmi változásokat követően dinamikusan fejlődik. Bizonyítják ezt a 2011-es népszámlálási adatok is, melyek alapján 33.482 állampolgár vallotta magát ruszin nemzetiségűnek, ami a 2001-es adatokhoz képest 38%-os, az 1991-es adatokhoz viszonyítva 96%-os növekedést mutatott a magukat ruszin nemzetiségűnek valló polgárok körében. Azt, hogy a ruszinok létszáma Szlovákiában ennél lényegesen magasabb, az a tény is igazolja, hogy a ruszint két, egymást követő népszámlálás során (2001, 2011) 55 ezren vallották anyanyelvüknek. A népszámlálás előtti kampányával a Híd is hozzájárult ehhez az eredményhez, és a továbbiakban is érdeke pártunknak a főként az Eperjesi kerületben élő ruszin nemzetiség sokoldalú fejlődése. A párt megteszi a szükséges lépéseket az egész régió fejlesztése érdekében, a hangsúlyt a nemzetiségi politika, a ruszin nemzetiségi kultúra és iskolaügy támogatására helyezve.

Ruszinok Szlovákia mai területén

A ruszinok évszázadok óta változatlanul főként Kelet-Szlovákia területén élnek. A történelmi Magyarország területén élő ruszinok, mint szláv nép, más szláv nemzetek képviselőivel – a szlovákokkal, ill. a horvátokkal együtt törekedtek jogaik megszerzésére. Számukat tekintve a ruszinok a szlovákok kisebb „testvérei“ voltak – az akkori Felső-Magyarország szláv nyelvű lakosságának megközelítőleg negyedét alkották. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után, az első világháborút követő 1918-as európai átrendeződés következményeként, a ruszinok megosztva, négy államban éltek tovább – Csehszlovákiában, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában. A ruszinok önmeghatározásának addigi nemzeti folyamata az utódállamok politikájához kezdett igazodni. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után, 1919-ben az ország része lett Kárpátalja is, mint olyan terület, ahol a ruszinok és a velük élő egyéb nemzetiségi közösségek saját politikai képviselettel rendelkeztek.

Az 1919 és 1939 között saját területtel rendelkező ruszin nemzeti közösség sorsát a második világháború, majd ezt követően Kárpátalja 1946-os, a Szovjetunióhoz való csatolása mélyen befolyásolta. A Szlovákia területén élő ruszinokat elszakították az egykor kompakt, az Ung és Tisza közötti területen élő nagy ruszin közösségtől, a Csehszlovák Köztársaság kis létszámú nemzetisége lettek, és fokozatosan megszakadtak kapcsolataik az Ukrajnához csatolt ruszin területekkel. A görög-katolikus egyház 1950-es megszüntetését követően, az egyház képviselői tevékenységének ellehetetlenítésével, az egyházi iskolák rendszerének felszámolásával megszakadt a ruszin nemzetiségi és kulturális élet folytonossága. A 20. század ötvenes éveitől kezdve sor került az ukrán nyelv bevezetésére az iskolákban, a közösségi élet elemeinek felszámolására, a ruszin képviselet munkájának megbénítására. Ennek következménye, hogy „kiesett“ két generáció, amely a ruszin nemzeti tudat hordozója lehetett volna. Ezt csak a népszokások és a folklór őrizték. Hiányzott a nemzeti öntudat, az iskolaügy elvesztette közösségformáló jellegét, hiányoztak a politikai képviselők és főként: az egyházi hierarchia. Ez a téma 1968-ban, az ún. prágai tavasz társadalmi változásait követően sem került az érdeklődés központjába, de némi kompenzációt jelentett, hogy újra engedélyezték Csehszlovákiában a görög-katolikus egyház működését. A következő időszak azonban ismét elhallgattatta a sérelmek orvoslását kívánó törekvéseket, és az ún. „ruszinkérdés“ megoldása 1989 novemberéig váratott magára.

1989 után, a Ruszin Megújulás (Rusínska obroda) megalakulásával (1990 március, Mezőlaborc) feléledt a ruszin nemzeti tudat. A megújulás időszakának legfontosabb eseménye a ruszin nyelv kodifikálása, amely folyamat betetőzése az 1995. január 27-i, pozsonyi ünnepi aktus volt. A ruszin nyelv kodifikálása, mint a nyelvnek az adott területen való használatának alapvető normája, megnyitotta az utat a további célok felé. A Ruszin Megújulás első képviselete 12 prioritást fogalmazott meg: a ruszinok önálló nemzetiségként való elismerése, a kisebbségnek járó, az alkotmányban rögzített valamennyi joggal; a ruszin nyelv kodifikálása; a ruszin nyelv oktatási nyelvként való bevezetése a ruszinok lakta területek iskoláiban; a ruszin nyelv és kultúra tanszékének létrehozása, ahol a jövő ruszintanárait képeznék; a Szlovák Rádió önálló ruszin szerkesztőségének létrehozása Eperjesen; a Szlovák Televízió rendszeres ruszin adásának bevezetése; az eperjesi Alexander Duchnovič Színház előadásai kizárólag ruszin nyelvűek legyenek; az időszaki és egyéb sajtótermékek kiadását biztosító szerkesztőség létrehozása; a ruszin folklór, kultúra és művészeti alkotások népszerűsítése; kapcsolatok felvétele a határon túli ruszin szervezetekkel, a Ruszinok Világkongresszusának megalakítása; kapcsolatok felvétele az európai kisebbségi szervezetekkel és ezek struktúráiban való részvétel, valamint a felsővízközi (Svidník) székhelyű Ukrán Kultúra Múzeumának a Ruszin Kultúra Múzeumává történő átalakítása.

Az 1990-ben kitűzött célok elérése után a Kárpátalján élő ruszinoktól eltérően fejlődő szlovákiai ruszin közösségnek új impulzusokra van szüksége.

A 2011-es népszámlálás is azt igazolta, hogy a ruszin mozgalom jó úton jár. Annak ellenére, hogy az 1910-es és 1930-as népszámlálási adatok alapján akkor 80 ezren vallották magukat ruszinnak, annak tükrében, amit a ruszinok átéltek, kisebbfajta csodának tekinthetőek az 1991-es, 2001-es, 2011-es eredmények, a ruszin lakosság saját gyökereihez való visszatalálása.

A Szlovákia területén élő és dolgozó ruszin értelmiség túlnyomó része nem kívánja a saját terület kijelölését, de kulturális alapon meghatározottnak kívánja látni saját terét. Fontos tényező a középkorúak, de főleg a városban élő ruszinok legfiatalabb generációjának öntudatra ébredése, akik megszabadulva a múltban gyökerező, családtagjaik egykori, huszadik századi üldöztetéséből fakadó félelmeiktől, ráébredtek a népszámlálás során is deklarált egyediségükre.

A szlovákiai ruszinokat a jövőben sok kihívás várja, mert a saját állam nélküli nemzetekre nehezedő nyomás túl nagy ahhoz, hogy létük szervezeti hátterének biztosítása hiányában túlélhessenek anélkül, hogy népességük száma és kulturális, közösségi életük színvonala csökkenne. A ruszinok egyik fő feladata ezért az elhanyagolt iskolaügy újraindítása (iskolahálózat kialakítása), kereskedelmi rádió és televízió létrehozása, a polgármesterek munkájának összehangolása, a helyi önkormányzatok tevékenységét összehangoló intézmény létrehozása, valamint a görög-katolikus és pravoszláv ortodox egyház elöljáróival együttműködve a ruszin nyelv egyházi életben való használata optimális modelljének kialakítása.

A Híd támogatni fogja a meglévő ruszin nyelvű óvodák és kisiskolák fenntartását, új iskolák alapítását a ruszinul beszélő gyerekek számára az Eperjesi kerületben és más, ruszinok lakta nagyobb városokban (Kassa, Pozsony, stb.); a szakmai intézmények együttműködését – televíziós és rádiós szerkesztőségek, színház, múzeum, egyetemi oktatóhely, táncegyüttes; a nemzetiség képviseletét a nemzetiségi politika kérdéseinek megoldásában; a ruszin és magyar kultúra kölcsönös megismerésére irányuló törekvéseket közös kulturális, közösségi programok és rendezvények keretében; a ruszin vizuális kétnyelvűségnek a mindennapi életbe való implementálását; a ruszin nemzetiség képviselőinek bekerülését a párt regionális vezetőinek sorába; a ruszinok lakta települések polgármestereinek együttműködését és a ruszin nyelvnek a görög-katolikus és pravoszláv ortodox egyházi életben való használatát.

1. Iskolaügy és nyelvi jogok

Az anyanyelv elsajátítását biztosító ruszin iskolákat és oktatási tervezeteket prioritásnak kell tekinteni. A nyelvileg rokon szlovák közeg asszimilációs hatása annyira erős, hogy a ruszinok csupán az otthoni, családi körben beszélt nyelvváltozat és a kulturális sajátosságok (folklór, ének, tánc) alapján élik meg önazonosságukat. A ruszinok lakta régiókban nem hozzáférhető a ruszin nyelv és kultúra oktatása, és a szlovák tanítási nyelvű iskolák, ahová a ruszin gyerekek járnak, nem biztosítják fejlődésüket saját nemzeti közösségük attribútumai vonatkozásában. A jelenlegi iskolarendszer nem nyújt lehetőséget a ruszin szülők gyerekei számára, hogy a kodifikált ruszin nyelvet sajátíthassák el, annak írott és beszélt formájában.

A ruszin nyelv kodifikációjára csak nemrég, 1995. január 27-én került sor, és még nem fejeződött be teljesen a gyakorlatba való átültetés folyamata, a ruszin nemzetiség életének néhány területén még várat magára. Míg az anyanyelv élőnyelvi kommunikációs eszközként való használata sikeresnek mondható a fiatalok körében is, az írott forma használata a nyilvános érintkezésben, az iskolákban, a kultúra területén, az üzleti szférában vagy az idegenforgalmi propagandában szinte teljesen hiányzik.

1A. Első lépésként szükség van a ruszin nyelv, elsősorban annak írott formája „megújulása“ érdekében ingyenes nyelvtanfolyamokkal segíteni a középkorúakat és időseket. Ennek alapja az a tény, hogy a ruszin nyelv, amely az orosz, ukrán, fehérorosz mellett a negyedik keleti szláv nyelv, grafikai megjelenítése az „azbuka“. A Szlovák Köztársaság érdeke, hogy megőrizze ezt az egyedülálló kultúrát. A tervezet koordinátora állami szerv lenne, melynek hatáskörébe tartoznak a kisebbségi politika területei, végrehajtói azon települések helyi önkormányzatai, ahol a lakosok több mint 15%-a vallotta magát ruszin nemzetiségűnek a 2011-es népszámlálás során.

1B. A szlovák oktatásügyi minisztériummal együttműködve szükség van a ruszin iskolaügy fejlesztési koncepciójának kidolgozására, amely az Eperjesi kerület ruszinok lakta járásaira, és ha igény mutatkozna rá, akkor Pozsonyra és Kassára fókuszálna. Ezzel kapcsolatban el kell érni, hogy az iskolaügyi minisztérium a ruszin iskolaügyre specializálódott szakemberrel rendelkezzen. Nem utolsó sorban meg kell határozni a tankönyvpolitika elveit és a szükséges tankönyvek minél gyorsabb biztosításának rendszerét az olyan szlovák tanítási nyelvű iskolák számára, amelyekben bevezetik a ruszin nyelv tanítását.

1C. Néhány kivételtől eltekintve nincs ruszin nyelven nevelő óvodahálózat. A Híd támogatja a hálózat kiépítését mindazon régiókban, ahol jelentős számú ruszin él, beleértve Pozsonyt és Kassát is. A terv megvalósítása érdekében az óvodáskorúak ruszin nyelven történő neveléséhez biztosítani kell a készségfejlesztő eszközöket, könyveket és a nemzetiség nyelvén nevelő óvodák nevelési tervét.

1D. A szlovák tanítási nyelvű alapiskolák jelenlegi hálózata nem teszi lehetővé, még akkor sem, ha lenne rá érdeklődés, hogy a gyerekek elsajátíthassák az anyanyelvhez kötődő alapkészségeket és a kelet-szlovákiai ruszinok történelmével, kultúrájával és hagyományaival kapcsolatos ismeretek birtokába kerüljenek. Ezek a régiók (iskolai körzetek) valamennyi olyan intézkedés alapját jelentik majd, melyek célja a szinte teljesen hiányzó ruszin tanítási nyelvű iskolahálózat újraindítása.

1E. A regionális nevelés tantárgyi keretein belül szükség van a Ruszin nyelv és kultúra c. tankönyvre, amelyet valamennyi olyan szlovák tanítási nyelvű iskolába el kell juttatni, ahol a ruszin reáliákra irányuló oktatás a ruszin nyelv, kultúra és hagyományok iránti érdeklődés megújulásának eszköze lehetne, nemcsak a ruszin gyerekek és szülők, hanem a többség képviselői számára is.

1F. A ruszin alapiskolák hálózatának szélesítésével kapcsolatban aktuálissá válik a ruszin nyelv és kultúra megnevezésű tantárgy bevezetése feltételeinek megteremtése az Eperjesi kerület valamennyi középiskolájában (az állami, magán és egyházi iskolákban egyaránt). A folyamat védnöke az Eperjesi Önkormányzati Kerület – annak iskolaügyi osztálya, amely a megye középiskoláinak fenntartója.

1GA kisiskolák megszüntetéséről jelenleg folyó viták nyugtalanítóak, a ruszin régiók esetében hosszantartóan negatív következményei vannak az ott élő gyerekek és fiatalok identitástudata szempontjából. A Mezőlaborci járásban lévő Alsócsebényben (Čabiny), a Kisszebeni járásban lévő Bajorvágáson (Bajerovce) és a Szinnai járásban lévő Kálnarosztokán (Kalná Roztoka) az óvodákkal közös kisiskolák példái a ruszin nemzeti szellemben való nevelésnek, a szlovák és a ruszin tanítási nyelv együttes használatának.

1H. A ruszin nyelv és kultúra egyetemi/főiskolai szintű oktatásának biztosítása érdekében az Eperjesi Egyetemen működő Ruszin Nyelv és Kultúra Intézete a személyi állomány és hatáskör, a technikai felszereltség fejlesztésének támogatását igényli, a ruszinisztika Szlovákiában egyetlen, specializált szakmai központjaként. Ebben az összefüggésben nélkülözhetetlen az intézet sokoldalú támogatása, magas tudományos szintre való fejlesztése, hogy mint ilyen, európai központként láthassa el feladatait. Elengedhetetlen a modern igényeket kielégítő könyvtár továbbfejlesztése, a ruszinisztika audiovizuális adatállományának megőrzése és digitalizációja.

2. Kultúra és önkormányzatiság

A ruszin nemzetiségnek az önkormányzáshoz való joga ma korlátozott. A hiányzó járási, kerületi és országos önkormányzat nem teszi lehetővé, hogy a szlovákiai ruszin kisebbség megfelelően fejlődjön. A ruszin kulturális és társadalmi szervezetek ezért kísérik nagy figyelemmel a szerbiai, magyarországi és román kisebbségi önkormányzatok egyes modelljeinek működését és saját szervezeteik egyes szintjein fokozatosan irányítják rá a figyelmet erre a területre.

2A. A Híd kisebbségi politikájának stratégiai céljai közé tartozik a szlovákiai magyarok kulturális és iskolaügyi önrendelkezése. Az egységes jogalkotás keretén belül az országos önkormányzatok rendszerének kialakítása a ruszin kisebbségi önkormányzat megvalósulását is jelentené. A ruszinok fő célja ezen a területen a kulturális önkormányzat megvalósítása, amely a jelenlegi helyzetben egyedüli biztosítéka a Szlovákia területén élő ruszinok nemzeti identitása megfelelő fejlődésének. Az önkormányzat feltételeit a ruszin nemzetiség által megválasztott kisebbségi tanács biztosítaná. A tanácsot négy évre választanák.

2B. Az önkormányzati rendszer kialakításának és a kisebbségi kultúra finanszírozásának biztosítéka a nemzeti kisebbségekről és finanszírozásukról szóló törvény elfogadása és gyakorlati alkalmazása. A törvénynek tartalmaznia kell a nemzetiség jogállásának pontos meghatározását, alapvető jogaikat, ezek kereteit meghaladó lehetőségeiket, az önkormányzás formáit és szerveit, a kisebbségi kultúrák hosszú távú finanszírozásának kereteit, valamint az egyes kisebbségek hivatalos szimbólumait és ünnepeit. Egy ilyen törvény megteremtené a kiszámítható, stratégiai célú tervezés feltételeit és az említett önkormányzati szervek létrehozásának és működésének alapja lenne.

2C. A kisebbségi önkormányzatok létrehozásának szakaszában javasolt a Szlovák Köztársaság önálló Nemzeti Kisebbségi Hivatalának lét­rehozása, amelyben a ruszin nemzetiségnek legalább 1 képviselője lenne.

2D. Szükség van a ruszin falvak és városok polgármesterei önálló társulásának létreho­zására, amely később a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának védnöksége alatt állhatna. A társulás feladata lenne, hogy javaslatokat fogalmazzon meg az egyes ruszin települések konkrét együttműködését, a ruszin iskolaügy fejlesztésének lehetőségeit, valamint a régiók legégetőbb gondjait illetően (közlekedés, környezet, kultúra, stb.). A szervezetnek saját szabályzata és meghatározott időre választott vezetősége lenne.

2E. Mivel szinte nem léteznek ruszin tanítási nyelvű alap- és középiskolák, nem várható el, hogy igény legyen a nyelvi jogoknak a közéletben való érvényesítésére. Megoldást jelentene, ha a jövőben sor kerülne a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát érintő törvény módosítására, amely rendelkezne arról, hol kötelező a kisebbségi nyelvek használata. Vonatkozna ez pl. arra a kötelességre is, hogy a hivatalos feliratokat a nemzeti kisebbség nyelvén is feltüntessék, tehát ott is, ahol ruszinok élnek (pl. utak, vasútállomások és megállók, üzletek, stb.).

2F. Azokon a településeken, ahol a lakosság több mint 15%-a ruszin nemzetiségű, támogatni fogjuk a vizuális kétnyelvűséget, kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezését a települések bejáratánál és a községi hivatalok épületén. A vizuális kétnyelvűség kiemelten fontos szerepet játszik a ruszin lakosság identitástudatának megerősítésében és a ruszin nyelv államnyelvvel való egyenjogúságának tudatosításában különösen a legfiatalabb generáció tagjainak szemében.

2G. Javasoljuk, hogy változzon meg a Szlovákia területén működő egyetlen hivatásos ruszin művészeti együttes, a PUĽS (Duklaalji Ukrán Népművészeti Együttes) és a DAD (Alexander Duchnovič Színház) fenntartója, és az Eperjesi Önkormányzati Kerület helyett a Szlovák Köztárság Kulturális Minisztériumának irányítása alá tartozzanak. Egyebek mellett ez a ruszin kultúra regionális szerepet meghaladó, országos jelentőségének igazolása lenne.

2H. A Szlovákia északkeleti részén található fatemplomok az ország sokszínű kulturális örökségének részei, és a bennük rejlő turisztikai potenciált a lehető legnagyobb mértékben ki kellene aknázni. Javasoljuk egy Lengyelországgal közös, határon átnyúló, átfogó együttműködési terv kidolgozását, melynek célja a szakrális építészet a határ mindkét oldalán megtalálható eme sajátos példáinak népszerűsítése.

3. Egyházi élet

A Szlovákiában élő ruszin közösséget jellemzően két egyházhoz való tartozás jellemzi – a szlovákiai görög-katolikus egyház (székhelye Eperjes) és a Cseh Földek és Szlovákia Ortodox Egyháza, melynek székhelye Prága, a szlovák érsekség székhelye Eperjes. A legutóbbi népszámlálási adatok alapján a görög-katolikusok száma 206.000, a pravoszlávoké 50.000.

A görög-katolikus egyház a múltban jelentős szerepet játszott a nemzeti megújulási mozgalmakban, a fiatalok nevelésének és oktatásának mozgató ereje volt. A ruszin kisebbség sokoldalú fejlődésének biztosítása és hagyományai megőrzése érdekében szükség van arra, hogy a görög-katolikus és a pravoszláv ortodox egyház is tiszteletben tartsa a ruszinul beszélő hívők jogait, biztosított legyen a papnövendékek ruszin szellemiségű nevelése, hogy a ruszin egyházközségekbe ruszin papokat helyezzenek, akik ruszin nyelven szolgáltatnák ki a szentségeket és ruszin nyelvű istentiszteletet tartanának, a liturgikus szövegek ruszin nyelvű fordításait használnák és az iskolákban ruszin nyelven tanítanák a hittant, ruszinoknak írt katekizmust és tankönyveket használva.

3A. A cirilli-metódi hagyományok ápolása érdekében Szlovákiában biztosítani kell a szláv litur­gikus nyelv (staroslovienčina) Szlovákia kultúrkincseként való megőrzését és a liturgia e nyelven történő gyakori praktizálásával átadni a hagyományt a fiatal generációnak is.

3B. A ruszinok lakta településeken kívül a ruszin szellemiséget képviselő lelkipásztori tevékenységre a nagyobb városok görög-katolikus és pravoszláv ortodox egyházközsége­iben is szükség van (Felsővízköz, Homonna, Eperjes, Kassa, Pozsony). Ez csak akkor valósítható meg, ha a papnövendékek soraiban büszke ruszinok, és az egyházi hierarchia képviselői között öntudatos, nemzetileg elkötelezett egyházi személyek lesznek.

3C. Kezdeményezni kell, hogy az állami felsőoktatási intézmények, ebben az esetben az Eperjesi Egyetem Pravoszláv Hittudományi Kara bevezesse a ruszin nyelv és kultúra oktatását, az egyházi pályára készülő hallgatók és a vallási nevelés leendő tanárai számára. Ezáltal biztosítva lesz, hogy az egyház képviselői, akik ruszin hívők körében teljesítenek majd szolgálatot, ismerik a kodifikált nyelvváltozatot.

3D. Az eperjesi görög-katolikus főegyházmegye etnikai összetételére való tekintettel (szlovák, ruszin, ukrán, roma, magyar hívők), támogatni kell az ún. ruszin pasztorációs gyakorlat terjedését, a ruszin nyelven tartott istentiszteletek gyakorlatát, a II. vatikáni zsinat tanítása értelmében. Ebben a szellemben támogatni fogjuk az egyházi irodalom kodifikált ruszin nyelven történő kiadását.

Oktatáspolitika
Egészségügy
Kül- és biztonságpolitika
Ifjúságpolitika

Oktatáspolitika

Az oktatás fejlesztése a leginkább megtérülő társadalmi befektetések egyike. A korunkra jellemző nemzetközi gazdasági versenyben csak azok az államok lehetnek sikeresek, amelyek az oktatásügyet kiemelt befektetésként kezelik. Másfelől a Híd az interetnikus együttműködés polgári pártjaként azt az alapelvet is szem előtt tartja, hogy a közös hagyományainkért, kultúránkért való kiállás felül kell, hogy írja a puszta, számszerűsíthető gazdasági hatékonyság elvét. A fenti két alapelvből csak akkor következik egy járható út, ha a közös értékek továbbadásban kulcsszerepet játszó iskola emellett korszerű, versenyképes tudást – jó minőségű szolgáltatást – tud nyújtani.

A Híd az esélyegyenlőséget és a méltá­nyosságot tűzte zászlajára. Az oktatásban ezért segíteni kívánja azokat a törekvéseket, amelyek a bármilyen hátránnyal indulók esélynövelését, hátránykompenzációját eredményezi. A Polgári Vízió mélyszegénységi és romastratégiája részletezi azokat az elemeket, melyek segítségével az iskolai szegregáció megszüntetése és az inkluzív nevelés térnyerése kiutat mutathat a jelenlegi helyzetből, különösen a roma és sajátos nevelési igényű tanulók számára. A Vízió magyar és ruszin nemzetpolitikai stratégiái pedig az ezen kisebbségek számára fontos intézkedésekről számolnak be, külön alfejezetekben.

1. A 21. század iskolája

A jelen koncepció a 21. század iskolájának híve, egy olyan nyitott, befogadó iskoláé, amely a minőség, hatékonyság, eredményesség jegyében nemcsak a lexikális tudásfelhalmozást és -átadást tűzi ki céljául, hanem a tanulói kulcskompetenciák fejlesztését is. Ez a koncepció nem a radikális átalakítást, hanem a már létező és rendelkezésre álló intézményrendszer továbbfejlesztését tekinti a követendő iránynak. A cél egy végeredmény-orientált, a kortárs tapasztalatokat figyelembe vevő és azokra építeni tudó, a diákokat iskolai életútjuk elejétől a végéig egyforma szinten kiszolgáló iskolarendszer létrehozása, amely Szlovákia polgárainak tudását versenyképessé teheti minimum regionális, de akár globális szinten is.

A kulcskompetenciák elsajátításának lényeges feltétele az oktatás minőségének folyamatos javítása. Az oktatás akkor tekinthető minőséginek, ha a tanulók képességeikhez mérten optimálisan fejlődnek, korszerű tudásra tesznek szert, ha jól érzik magukat az intézményben, ha a pedagógusok nem alkalmazottai, hanem aktív közreműködői az intézmény életének, ha az iskolahasználók, különösképpen a szülők, elégedettek, s egyre növelik igényeiket a részvételre az iskola életében.

1A. A jelen koncepció egyformán fontosnak tartja az oktatás minden egyes szintjének fejlesztését, az óvodai nevelését, az alapfokú oktatásét, a középfok minden egyes területét (gimnázium, szakközépiskola, szakiskola) a felsőfokú oktatásét és a felnőttképzését is. Eredményes tanulói útvonalak létrehozása ugyanis csak akkor lehetséges, ha minden egyes oktatási szint esetében biztosított a minőségi oktatáshoz való egyenlő hozzáférés. A minőségi oktatás záloga, elsősorban nem új infrastruktúra létrehozása, hanem a meglévő intézmények tartalmi fejlesztése. A minőségi oktatáshoz való egyenlő hozzáférés esetében hangsúlyozott kívánalom, sőt, az oktatási rendszer működtetőinek felelőssége és kötelessége annak biztosítása, hogy iskolamérettől és az adott intézmény országon belüli földrajzi elhelyezke­désétől függetlenül a tanulók megfelelő minőségű oktatásban részesüljenek.

1B. A kompetenciafejlesztés terén különösen fontos a szövegértés fejlesztése, hiszen a szövegértési és szövegalkotási képesség mindenfajta tanulás és társadalmi szerepvállalás elemi feltétele. A funkcionális írás-olvasás, illetve önkifejezés képességszintjére azonban nem jut el a tanulók teljes köre. Az alapiskolákból kilépő tanulók ötöde, egyes vizsgálatok szerint a harmada, nem sajátítja el az értő olvasás képességét, funkcionális analfabétává válik. Ezért lényeges, hogy e kompetenciaterület tervszerű fejlesztése folytatódjon a felsőbb évfolyamokban is. Fontos lenne, hogy ne csupán olvasókönyvek készüljenek a kisiskolások számára, hanem a korszerű oktatási módszerek alkalmazását támogató programcsomagok is. Ezek kidolgozásában segíthet a környező országokban kidolgozott, az ún. kompetencia-alapú oktatásra alkalmas programcsomagok bizonyos elemeinek átvétele, a helyi tantervi követelményekhez való adaptálása.

1C. A minőség és a tudás korszerűsége érdekében figyelembe kell vennünk három fontos szempontot: a pedagógusok szakmai, pedagógiai-módszertani felkészültségének a javítását, a szakmai érdekcsoportok együttműködését és az iskolák vezetésének felkészültségét. A szükséges minőség elérésének záloga pedig a minőségbiztosító rendszerek kiépítése.

1D. Az oktatási intézmények fejlesztési erőfeszítéseinek megfelelő, külső szakmai támogatása elengedhetetlen. A célok teljesülésének folyamatos mérésére-értékelésére és eredményeinek az intézményekhez és az intézmények partnereihez való visszacsatolására egy minőségértékelési rendszer létrehozása és működtetése szükséges. Szűkebb értelemben a minőségbiztosításon a pedagógiai munka eredményességének a mérését, értékelését szokták érteni. Figyelembe véve azonban, hogy a közoktatás szakmai teljesítményének mérése és értékelése nem választható el az egyes feladatellátási szintek működésétől, a minőségbiztosításnak legtágabb értelemben garantálnia kell, hogy a közoktatással összefüggő döntések meghozatalakor, végrehajtásakor és a végrehajtás ellenőrzésekor érvényesüljenek a jogszabályok, a szakmai elvárások és szokások. A minőségbiztosítás az irányítás része, szervesen kapcsolódik az irányítás és a feladatellátás egyes szintjeihez és eszközeihez.

1E. A kialakítandó mérési-értékelési rendszer eredményeire a következő feladatok ellátása épülhet: a szülők és az oktatás eredményességében érdekelt más csoportok informálása; a tartalmi szabályozás eszközeinek felülvizsgálata (tantervek, standardok és vizsgakövetelmények); az intézményi önfejlesztés (iskolafejlesztés) ösztönzése és támogatása; a pedagógusok és az oktatásirányítás szereplői szakmai fejlődésének a támogatása; valamint az oktatási ráfordítások és az eredményesség közötti kapcsolat megteremtése.

1F. A minőségfejlesztés érdekében szorgalmazni kell a többségi és a nemzetiségi iskolákban dolgozó pedagógusok továbbképzésének kiemelt támogatását, a hazai iskolák korszerű tankönyvekkel és a digitális oktatáshoz szükséges taneszközökkel való ellátását. Máig tartó probléma, hogy a 2008-as pedagógiai reform megvalósításához elengedhetetlenül szükséges tankönyvek, tankönyvcsomagok, tanári útmutatók és segédanyagok tantárgyi és évfolyami lefedettsége nem biztosított. A Híd szorgalmazza a tankönyvek elkészítésének felgyorsítását, hozzáférhetővé tételüknek megkönnyítését, akár e-book formában is. Ugyanez a probléma érvényes bizonyos országos kísérleti programok (pl. egész napos iskola-program) vonatkozásában is. A programok kipróbálása rendelkezésre álló taneszközök nélkül kidobott pénz és energia.

1G. Kiemelt jelentőséggel bír a tankönyvpiac liberalizálása. Hol biztosított az iskolai pedagógia programok szabadsága egységes tankönyvek mellett? Elemi fontosságú a tankönyvpiac szabaddá tétele, az iskolák, sőt a pedagógusok tankönyvválasztási joga.

1H. Szorgalmazzuk az autonóm önfejlesztést ösztönző és támogató szabályozási környe­zet kialakítását. E tekintetben az erős állami szabályozottság jellemző, az intézményi autonómia keretei ugyan elvileg adottak, de az állami oktatási program (Štátny vzdelávací program) erősen csorbítja az önállóságot (a nemzetiségi iskolák esetében még nagyobb mértékben). Szlovákiában hiány van pedagógiai programkészítő szakemberekből, tanácsadókból.

1I. A társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése ugyan nem elsősorban oktatási, hanem inkább társadalompolitikai feladat, ennek ellenére a közoktatás a társadalmi integráció egyik alapvető színtere. A tanulók iskolai eredményessége nagymértékben múlik a családok és a pedagógusok közötti együttműködésen, a nélkül eleve kudarcra ítélt. A helyi iskola felszámolása, a gyerekek utaztatása, a család és az iskola közötti térbeli távolság növelése megnehezíti ezt az együttműködést. Az integráció érdekét az szolgálja, ha az első kilenc évfolyamot minden gyermek a saját lakóhelyén, anyanyelvén végezheti el, természetesen biztosítva a minőségi oktatáshoz való hozzáférését. Amennyiben a saját lakóhelyen történő oktatás egyes településeken kivitelezhetetlen marad, úgy az egyedüli javasolt megoldás az iskolabuszok hálózatának kiépítése.

1J. A leszakadó régiók iskoláinak sajátos rendeltetése van nem csak a tudásátadás, de a szocializáció és a közösségfejlesztés terén is. Éppen ezért ideális esetben az oktatási szerepük mellett a kulturális központok funkcióját is betöltik. Az ennek megfelelő pedagógiai program kialakítása és a tanárok erre való szakmai felkészítése megkülönböztetett figyelmet igényel.

1K. Megfelelő közoktatás nem tud működni megfelelő óvodai előkészítés nélkül. Főként a leszakadó kistérségekben elengedhetetlenül szükséges a leendő iskolások koragyermek­-kortól kezdődő támogatása. A 0-6 évig terjedő korosztály családi bevonása, a gyermekekkel otthon maradó édesanyák és a kisgyermekek számára szervezett közösségi programok hatékonyan segítik a gyermekek fejlesztését, az ún. szülőség-támogató (parenting) programok pedig a tudatos szülővé válást. Az Európai Unió több tagállamában működő Gyermekház-program (Biztos Kezdet, Sure Start, stb.) bevezetése nagyszerű alkalmat termet a helyi közösségek tagjainak együttműködésére, szakértői támogatás nyújtására, illetve a későbbi iskolaválasztás előkészítésének is hatékony terepe.

1L. Indokolt a sport iskolákban betöltött szerepének és egyúttal módszertanának újraértékelése. Célunk, hogy az oktatási rendszer, különösen az alapiskolák szintjén, pozitív viszonyulást hozzon létre a tanulók és a sport között. Ezzel nem elsősorban az elitképzés, hanem az egészségesebb, aktív életforma minél szélesebb körben való elterjesztése a cél.

2. A szakképzés jövője

A Híd a szakmunkásképzést kiemelt fontosságú, ám stratégiai távlatban is elhanyagolt területként értékeli, éppen ezért a jelen Vízióban külön alfejezetben foglalkozik ezen oktatási rendszer jövőbeli perspektívájával. Úgy gondoljuk: vissza kell adni a szakképzés megbecsülését! A társadalmi szükségleteknek megfelelő szakmunkásképzés hálózatának a revitalizálása elengedhetetlen: a jövő – azaz a jelen – szakképzése a jelenlegi szakiskolai keretek között elképzelhetetlen. A jó szakképzés növelné a szlovákiai munkaerő rugalmasságát, csökkentené a munkanélküliséget és versenyképesebbé tenné a nemzetgazdaságot.

2A. A Híd különös hangsúlyt fektet a hátrányos helyzetű régiók iskoláira, az eddig inkább a leszakadók által látogatott szakmunkáskép­ző intézmények versenyképessé tételére, a társadalmi szükségletekre reagáló, a munkaerőpiacon értékkel bíró szakmák oktatását felvállaló, állami és nemzetiségi szakmunkásképző hálózat újjászervezésére. Ez illeszkedik a Híd regionális fejlesztési, valamint mélyszegénységi stratégiáiba is (lásd a vonatkozó fejezeteket).

2B. A jelenlegi szakképző rendszerben tanuló gyermekek képzése nem elégséges. Kétharmaduk funkcionális analfabéta, egyszerűbb matematikai műveletek elvégzésére pedig még ennél is többen bizonyultak képtelennek a felmérések során. A szakközépiskolai követelményeknek az egyes szakmák igényeihez, illetve a tanulók adottságaihoz kellene alkalmazkodniuk. A kötelező 12 év oktatás egységes követelményrendszerrel puszta illúzió, amelyet csak csalással, illetve a követelményszint folyamatos csökkentésével – tehát a közoktatás tönkretételével – lehet fenntartani. A szakiskoláknak és szakközépiskoláknak eltérő követelményrendszerre, tananyagra és pedagógiai módszertanra van szükségük, természetesen a két intézménytípus közötti átjárhatóság biztosításával.

2C. A szakiskolai szakképzés jelenleg a leszakadó rétegek iskolája. Itt a ráfordítások azonnal és többszörösen megtérülnének: egyrészt a társadalmi integráció egyedüli útját kínálják a hátrányos helyzetű fiataloknak, másrészt csökkentik a szakképzett munkaerő hiányát, ami ma már jelentős akadálya a gazdasági kibontakozásnak. Megfelelő szakképzés azonban csak a rövid, a közép- és hosszú távú piaci igények szakszerű felmérésén alapuló gazdaság­ fejlesztési stratégia jegyében lehetséges.

2D. A gazdasági koncepció megalkotásán kívül fontos feladat a szakoktatók hiányának csökkentése. Ezt korszerű képzéssel és piaci bérek nyújtásával lehetne elérni.

2E. A szakképző iskolák központosítását, semmiféle szakmai logika nem támasztja alá. A lakó- vagy munkahelyek közelében kialakított kisebb intézmények inkább képesek rugalmasan alkalmazkodni az igényekhez. Ezzel szemben a központosítás kialakítása tömérdek pénzt von el az oktatástól, amit azután építkezésre, infrastruktúrára, utaztatásra fordítanak, minden haszon nélkül.

2F. A szakképzési hozzájárulás címén a vállalatoktól befolyó összeg, amennyiben ezt elkülönítetten kezelnék és valóban a szakképzés megújítására fordítanák, fedezné a szakképzés reformjának valamennyi költségét, anélkül, hogy az állam költségvetését terhelné. Javasoljuk, hogy a fejlesztési források többségét a jövőben az iskoláknak juttassák, hogy azok megrendelőkként léphessenek fel a munkájukat segítő szakmai szolgáltatókkal szemben.

2G. Az anyanyelven folyó szakiskolai képzés akkor nem zsákutca, ha az egyes szakmacsoportok képzési kínálata a helyi igényekre épül. A szakiskolák képzési kínálatának alakításába be kell vonni az adott térségben működő kis- és középvállalatokat, feltérképezni az ő igényeiket, s erre építve olyan szakembereket képezni, akik helyi szinten, akár azonnal a képzésből kilépve munkába tudnak állni. A képzés során már tanulószerződések megkötésével biztosítani lehetne a végzős tanulók elhelyezkedését.

2H. Megfontolandó az ún. mesterlevelek rendszerének újjáélesztése. A mesterlevél személyes garancia a szaktudás generációk közötti, személyközi továbbadására, hiszen a mesterlevelet szignáló szakember saját személyes megítélésével szavatolja tanítványa munkájának minőségét. Ez a rendszer lehetővé tenné a potenciális munkaadók számára a jobb tájékozódást a frissen képzett szakmunkások között.

2I. A szakképzés minőségének és hatékonyságának biztosítása érdekében szakonként és régiónként javasoljuk olyan szak­képző-központok létrehozását, amelyek azután segíthetnék a szakiskolák munkáját mind szakmai, mind kommunikációs téren. A központok létrehozandó hálózata az érintett oktatási intézmények mellett a munkáltatókkal, belföldi és külföldi befektetőkkel szoros együttműködésben szervezné a piacképes szakképzést. A központok kiemelten foglalkoznának azzal, hogy a szakképzés olyan anyagi-technikai körülmények között folyhasson, hogy az a diákoknak piacképes tudást adhasson át.

3. Felsőoktatási koncepció

A szlovákiai felsőoktatás akut gondjai közismertek. Miközben általánosságban növekedett a főiskolai férőhelyek elérhetősége, és minden korábbinál többen szereznek felsőfokú diplomát, súlyos kételyek merülnek fel a létező intézményrendszer minőségével, a nyújtott szolgáltatás – nemzetközi összehasonlításban értelmezendő – színvonalával kapcsolatban. A Polgári Vízió felsőoktatási koncepciója ezen kettősség felismerésére épít, és a jelenlegi rendszer legjobb elemeinek megtartása mellett, annak főbb hibáit szeretné kiküszöbölni. Az anyag kitér a nemzetiségi felsőoktatás jövőjének kérdésére is.

3A. Az oktatáspolitikai koncepciónk egyik alapját jelentő minőségellenőrzés elvének a felsőoktatásban is – sőt, ott talán még inkább – érvényesülnie kell. Olyan rendszer kiépítésére van szükség, amely összhangban a nemzetközi tapasztalatokkal az iskolákat, a jövendőbeli diákokat és a felsőoktatási intézmények partnereit – beleértve az államot – egyaránt értesítik az adott intézmény erős és gyenge pontjairól. Az intézmények és partnereik számára ez a hibák kiküszöbölését, a diákok számára pedig a jobb döntést teszi lehetővé. Utóbbi, azaz a diákok jobb informáltsága, lépéskényszerbe hozza az intézményeket is.

3B. A fentiekkel összhangban kezdeményezzük a jelenlegi akkreditációs rendszer teljes felülvizsgálatát, mivel egyértelműnek tűnik, hogy a jelenlegi formájában nem képes ellátni valós feladatát, a minőségi szűrést. A rossz minőségű intézmények összhatása akár rosszabb is lehet, mint ha egyáltalán nem is léteznének.

3C. Az iskolaügy egyéb szegmenseihez hasonlóan a felsőoktatásra is igaz, hogy a minőségi javulás eléréséhez az oktatók jobb bérezésé­re van szükség. A potenciális főiskolai és egyetemi oktatók előtt álló egyéb karrierlehetőségek sok esetben többszörösen jobb fizetések elérését teszik lehetővé, mint amit az iskolarendszer adni képes. Ha a legjobbak számára nem csábító a professzori pálya – ellentétben például Nyugat-Európával –, az a felsőoktatási intézmények színvonalán egyértelműen meglátszik.

3D. A Híd támogatja a szlovákiai, magyar nyelven is oktató felsőoktatási intézmények fejlesztését, szorosabb koordinációját és együttműködését. A Híd célja, hogy a főiskolai végzettségű magyar nemzetiségűek számaránya növekedjen, természetesen szem előtt tartva, hogy a hallgatók a tanult szakok szempontjából heterogén csoportot alkossanak és a PhD. fokozatot szerzett szlovákiai magyar fiatalok érvényesülni tudjanak hazájukban. Ennek érdekében szükséges a jelenlegi képzési kínálat bővítése, de azokra a tudományterületekre összpontosítva, ahol minőségi képzés biztosítása garantálható és a társadalmi igény is megvan. Ezért kiemelkedően fontosnak tartjuk a magyar nyelven oktató felsőoktatási intézményeink szakmai, infrastrukturális hátterének megerősítését, figyelembe véve a komplex akkreditáció feltételrendszerét is.

3E. A továbbiakban is támogatni fogjuk az egyetemek és főiskolák mellett működő kisebbségi nyelvi és kulturális intézetek helyzetének megerősítését, jó munkakörülményeik garantálását. Ezek az intézetek nagy szerepet játszanak az itt élő kisebbségek nyelve és kultúrája vitalitásának megtartásában.

3F. Kiemelten fontos a komáromi Selye János Egyetem szakmai megerősítése, különös tekintettel a szlovákiai, s azon belül a dél-szlovákiai munkaerőpiaci szempontokat figyelembe vevő, új tanulmányi programok, szakok indítására, illetve annak a törekvésnek a támogatása, hogy a Selye Egyetem 2009. évi eredményes akkreditációja alapján az intézmény az egész dél-szlovákiai régió kiemelten fontos oktatási és tudományos központjává váljon. Kutatásra, fejlesztésre és az innováció támogatására van szükség, az egyetem ezzel kitörhetne a szürkeségből és egyedi tudományos teljesítményekre lehetne képes. Támogatjuk azt, hogy a Selye egységes kampuszt kapjon Komárom városában, ahol az egyes karok és intézmények fizikailag egymás mellett helyezkedjenek el. Ez segítene az egyetemi élet felpezsdítésében, az egyetem identitásának kialakításában, és végső soron Komáromot is vonzóbb hellyé tenné.

3G. Fontosnak tartjuk, hogy a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-Európai Tanulmá­nyok Karán folyó magyar tannyelvű okta­tás tovább erősödjék. Megkerülhetetlennek tartjuk, hogy a Kar és a komáromi Selye János Egyetem folyamatosan egyeztesse elképzeléseit, hogy így elejét lehessen venni a felesleges átfedéseknek és rivalizálásnak. A két intézmény, valamint a jelenleg legrégebbi, magyar tannyelvű szlovákiai magyar felsőoktatási egység, a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudmányi Karán működő Magyar Irodalom és Nyelvészeti Tanszék a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarológiai Tanszékével együtt fontos szakmai bázisa a magyar, illetve hungarológiai nyelvészeti és irodalomtudományi képzésnek és kutatásoknak. Együttműködésük garanciát jelenthet arra, hogy Dél-Szlovákia felsőoktatási és tudományos deficitjét rövid időn belül fel tudjuk számolni.

3H. A 21. század eleji korszerű felsőoktatási céloknak csak akkor lehet megfelelni, ha a magyar tannyelvű felsőoktatási intézményeink egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a természettudo­mányi és informatikai képzésre. Ezért fontos lenne támogatni a komáromi és a nyitrai egyetem ilyen irányú törekvéseit, és szorgalmazni az állam fokozott támogatását annak érdekében, hogy mind Komáromban, mind pedig Nyitrán magyar tannyelven is beinduljanak olyan fontos tanulmányi programok, mint pl. a gazdasági informatika, a szociális munka, a régiófejlesztés, idegenforgalom vagy a környezetvédelem.

3I. A magyar nyelvű tanárképzésben részt vevő hallgatók gyakorlati képzését minél több helyszínen, különféle nagyságú és hátterű oktatási intézményekben kell megvalósítani, annak érdekében, hogy az egyetemi tanulmányaik befejezésének időszakára a leendő pályakezdők átfogó képet nyerjenek a rájuk váró feladatok komplexitásáról.

Egészségügy

Az egészségügy olyan ágazat, amely nagy kihívást jelent az állam közpolitikája számára. A fő cél a lakosság egészségi állapotának javítása, a polgárok egészségügyi ellátással való elégedettségének és az egészségügyi ellátás stabil anyagi hátterének biztosítása. Alkalmazkodnunk kell a demográfiai helyzethez és a lakosság elöregedését kísérő betegségek sajátságaihoz. A lakosság jó egészségügyi állapota a tartósan fenntartható gazdasági növekedés alapja. A lakosság egészsége védelmének érdekében ezért elengedhetetlen az egyes betegségek és rizikófaktoraik folyamatos figyelemmel kísérése, hogy az állam intervenciós, egészségügyi, szociális, társadalmi intézkedései hatékonyak lehessenek. Egyes betegségcsoportok tömeges előfordulása a lakosság körében, illetve a krónikus betegek ellátása jelentős pénzügyi ráfordításokat igényel. Világméretű jelenség, hogy az emberek egészségi állapota tekintetében az egyre növekvő kiadások mértéke nincs arányban az eredményességgel, ezért jogos követelmény az egészségvédelem megelőző jellegének felerősítése.

Támogatjuk a WHO célkitűzéseit, amelyeket a tagállamok az Egészség 2020 keretprogramon belül fogadtak el. Fő céljai a népesség egészségi állapotának és jólétének jelentős javítása, az egészségügyi egyenlőtlenségek megszüntetése, a közegészségügy megerősítése, valamint annak biztosítása, hogy az egészségügyi rendszerek univerzálisak, fenntarthatóak, igazságosak és magas színvonalúak legyenek. Összességében legfontosabb célunk egy tisztességes és hatékony egészségügyi ellátás kialakítása úgy, hogy az a lehető legkisebb anyagi hozzájárulást igényelje a polgároktól.

1. Az egészségügyi ellátás színvonala a Szlovák Köztársaságban

Az OECD tagállamokkal összevetve polgáraink egészségi állapota egyike a legrosszabbaknak. Az egészségben megélt átlagéletkor nálunk 52,2 év, ami 10 évvel alacsonyabb az EU-átlagnál. A polgárok egészségi állapotára a környezet, valamint az egyének és a népesség életmódja is hatással van. E téren a prioritások közé tartozik, hogy hozzáférhető módszerek és megfelelő eszközök segítségével biztosítható legyen a lakosság jó egészségi állapota, olyan környezeti feltételek kialakításával, amelyek a negatív környezeti hatások okozta megbetegedések megelőzését szolgálják. Ide tartozik az ivóvíz minősége, az üdülési célokat szolgáló vízfelületek vizének minősége, a környezeti zaj, a kültéri és beltéri légszennyezettség, a mikroklíma paraméterei, az UV-sugárzás, az elektromágneses sugárzás.

Kiemelten fontos, hogy olyan módon valósuljon meg az egészségtámogatás, amely lehetőséget ad a polgároknak, közösségeknek arra, hogy felelősséget vállaljanak saját egészségükért. Az egészség támogatására irányuló tevékenységek olyan területeket érintenek, mint pl. az egészségi állapot mutatóinak, a polgárok egészségtudatosságának, a rizikófaktorok, az egészség meghatározói és a népesség egészsége kapcsolatának figyelemmel kísérése, a hátrányos helyzetű közösségek, a szeniorok egészségének támogatása, a túlzott alkoholfogyasztás megelőzése, a dohányzás és a függőséget okozó szerek egészségkárosító következményeinek enyhítése, az egészség védelmét szolgáló nemzeti programok előkészítése, koordinálása, megvalósítása és kiértékelése.

Érdekünkben áll, hogy a fiatalok tudatosítsák, hogy felelősek saját egészségükért és megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek az egészségük védelméről. A fiatalok életmódjának megváltoztatásával elérhető, hogy fokozottabb legyen az aktív életmód, a testmozgás, a sport, a tudatosan és tartalmasan eltöltött szabadidő iránti érdeklődés.

Az egészségügyi ellátás minőségét a gazdaság teljesítőképessége befolyásolja, ettől függ a rendelkezésre álló források mennyisége, az egészségügyi ellátás szolgáltatóinak technológiai felszereltsége, eszközellátása. Az ellátás minősége az orvosképzés minőségétől és a rendszeren belül alkalmazott motivációs eszközöktől is függ. Az egészségbiztosítási rendszer kérdésében az egyenlőség elvét támogatjuk, ti. hogy az egyes társadalmi csoportoknak az ellátáshoz való hozzáférése társadalmi helyzetükre, jövedelmükre való tekintet nélkül azonos legyen.

1A. Rendszeres időközökben, minőségi mutatók alapján kellene mérni és értékelni az egészségügyi ellátórendszer szolgáltatói által nyújtott szolgáltatások minőségét, a betegeknek az egészségügyi ellátással és a járulékos szolgáltatásokkal való elégedettségét. A Szlovák Köztársaság Egészségügyi Minisztériuma jelenlegi minőségi mutatóinak sem a minősége, sem a szerkezete nem kielégítő.

1B. Az egészségügyi ellátás minőségének és hatékonyságának növelése érdekében a nyilvánosság számára hozzáférhető, valós és érthető információkra van szükség. Az egészségügyi ellátás eredményeit tartalmazó adatokhoz való hozzáférés biztosítása és az adatok körének fokozatos bővítése lehetővé teszi, hogy a beteg információk birtokában döntsön arról, melyik szolgáltatót fogja választani. Az ellátás eredményeinek összehasonlítása az újítások széleskörű elterjedését támogatja, hiszen minden szolgáltató érdekelt lesz abban, hogy összemérhető vagy jobb eredményt mutasson fel.

1CAz egészségügyi ellátás szolgáltatóinak jutalmazásakor az egészségbiztosí­tóknak figyelembe kellene venniük a minőségértékelés eredményeit. A szolgáltatók és az egészségbiztosítók közötti szerződéses kapcsolatnak a minőségi mutatók értékelésére alapozva átláthatónak kell lennie. Az egészségügyi ellátás szolgáltatóinak finanszírozását az elért eredmények határozzák meg úgy, hogy az a szolgáltató, akit az eredményei alapján választanak a betegek, ne kényszerüljön arra, hogy várakoztatja, elutasítja, más ellátóhoz küldi a beteget az egészségbiztosítók részéről történő elégtelen finanszírozás miatt.

1D. Az Egészségügyi Felügyeleti Hivatal feladata a standard diagnosztikai és terápiás eljárások kidolgozása. A hivatal hatáskörébe tartozik annak kivizsgálása és megítélése, megfelelő volt-e a szolgáltató által nyújtott egészségügyi ellátás. A hivatal megállapításai precedensértékűek, s mint ilyenek, a standard eljárások meghatározásának alapját kell, hogy képezzék. A kidolgozott ajánlások, a módszertani, klinikai, diagnosztikai és terápiás standardok eredménye a hatékonyabb és gazdaságosabb diagnosztika, gyógyítás, betegmenedzselés. A standard eljárások protokolljának kidolgozása elsősorban a leggyakoribb és legdrágább betegségek esetében, valamint azokon a területeken fontos, ahol a leggyakrabban fordulnak elő súlyos hiányosságok. Az ismeretek és az orvostechnológia fejlődésével összhangban biztosítani kell az adott területek dinamikus fejlesztését. Az egyértelmű, gyakorlatban alkalmazható, standard eljárások hiánya az orvosok tevékenységének jelentős eltéréseihez vezet. Ezek a különbségek ugyanazon betegség gyógyításának eltérő költségeiben mutatkoznak meg.

1E. Biztosítani kell az egészségügyi tech­nológiák és eljárások hatékonyságát elbíráló intézményi háttér fejlesztését, az EU-államokban elért eredmények legszélesebb körű felhasználásával, az egészségügyi ellátórendszer átláthatósága és a betegek biztonságos gyógyítása érdekében. A magasan specializált egészségügyi ellátás és eljárások kizárólag specializált egészségügyi központokban folynának. A magasan specializált egészségügyi ellátás, az alapkutatás, a klinikai kutatómunka és az újítások bevezetése az egyetemi kórházak vagy a specializált nemzeti egészségügyi központok feladata lenne. Az egyetemi kórházak többségi állami tulajdonú részvénytársaságként működnének.

1F. Az OECD tagállamokhoz viszonyítva a Szlovák Köztársaság gyógyszerekre fordított közkiadásai és a lakosság gyógyszerfogyasztása egyaránt magas. A gyógyszerárak referenciaárazási rendszerének bevezetése, amelyet a jobboldali kormány készített elő, a gyógyszerköltségek területén megtakarítást eredményezett, annak köszönhetően, hogy a Szlovákiában forgalmazott gyógyszer ára az EU országaiban alkalmazott második legalacsonyabb gyógyszerárnál nem lehet magasabb. A gyógyszerfelírások és a gyógyászati segédeszköz-ellátás elektronikus ellenőrzésének bevezetésével megtakarítás érhető el. Folytatni kell az egészségügy elektronizáció­ja, az e-Health bevezetésére irányuló munkát, az egészségügyi ellátórendszer szolgáltatói közötti gyors és hatékony információátvitel érdekében, amely a beteg biztonságos és hatékony ellátását szolgálja. Az elektronikus egészségügy fej­lődése a páciensek számára nemcsak az egészségügyi ellátás rendszeréhez való szélesebb körű hozzáférést, hanem a rendszerben való jobb tájékozódást is biztosítja.

1GBiztosítani kell a páciensek számára az egészségbiztosító és az egészségügyi ellátás szolgáltatójának szabad megválasz­tását. A közegészségügy egészségbiztosítási rendszerének a pácienseket motiváló sémákat kell tartalmaznia. E téren a lakosság egészséges életmódját támogató aktív közegészségügyi stratégiák szerepe lehet jelentős.

1H. Meg kell erősíteni a betegszervezetek kompetenciáit, és be kell vonni őket a vonatkozó szakpolitikák kialakításába, A betegszervezetek gyakori jellemzője, hogy aktivitásuk intenzitása változó, mivel működésük sokszor csupán néhány lelkes egyén szerepvállalásától függ, és a rendelkezésükre álló anyagi források sem stabilan adottak. A sikeres érdekképviselet akadálya, hogy a vonatkozó kompetenciák két ágazat, az egészségügy és a szociális szféra között oszlanak meg. A páciensek az egészségügy döntéshozatali folyamataiban csak nagyon korlátozott mértékben vehetnek részt. Jogaik formálisan az egészségügy jogi normáinak részét képezik, de érvényesítésük számos akadályba ütközik. Felvilágosításra, nagyobb fokú tudatosság kialakítására van szükség, annak pontos törvényi meghatározására, mire jogosít az egészségügyi ellátásban az egészségbiztosítás, valamint a páciensek jogainak hatékony érdekképviseletére. Az egészségügyi ombudsman intézményének létrehozása, valamint a betegek jogainak és kötelességeinek megismertetése érdekében végzett felvilágosító munka a páciensek státuszának megerősítését eredményezheti.

1I. Támogatjuk a soron kívüli kivizsgálás lehetőségének visszaállítását, mindazok számára, akik igényt tartanak rá. A kivizsgálás és kezelés legális és átlátható eszköze ez mindazok számára, akik időhiánnyal küzdenek. Úgy véljük, hogy az állam feladata annak meghatározása, mely egészségügyi szolgáltatások legyenek térítéskötelesek. Az elsőbbségi kivizsgálási díjak átlátható rendszere hatékonyan járulna hozzá a hosszas várakozási idő felszámolásához, elsősorban azon polgárok esetében, akiket ez munkavégzésükben akadályoz.

1J. A páciens költségrészének optimalizálása a kereslet szabályozásának és a páciens saját egészsége iránti felelősségének eszköze is. A probléma megoldása érdekében az állam több lehetőség közül választhat. Ezek hatásait az egészségügy jogszabályi hátterének stratégiáját tervezve, alapos vizsgálat tárgyává kell tenni.

2. Az egészségügy fenntartható finanszírozásának biztosítása

Az OECD és a Nemzetközi Valutaalap a Szlovák Köztársaságot az alacsony hatásfokkal működő európai országok közé sorolja. Az egészségügy hatékonyságának növelése azt jelenti, hogy a polgárok ugyanazért az összegért jobb egészségügyi ellátásban részesülnek. A finanszírozás fenntarthatóságát és a páciensek elégedettségét szolgálná az alapellátás terjedelmének pontos meghatározása, amely az így megadott terjedelemben egyértelműen igényelhető és megkövetelhető lenne, és erre épülne a kiegészítő biztosítások rendszere is.

A jelenlegi finanszírozási mechanizmusok az egészségügyi ellátás szolgáltatóját a kimutatott ellátási tevékenységért jutalmazzák. Ugyanakkor ezen mechanizmusok feladata a minőség, a gyógyítás eredményeinek és optimális megszervezésének jutalmazása lenne. Új finanszírozási mechanizmusok kialakításával kellene az egészségügyi ellátás szolgáltatóit kiemelkedő diagnosztikai háttér és terápiás eredmények elérésére és a közforrások hatékonyabb kihasználására ösztönözni.

Régóta komoly gond a szlovák egészségügy eladósodása is. Az egészségügyi intézmények eladósodása a rendszer bevételei és kiadásai közötti rés következménye. A kórházak adósságállománya hatással van az államháztartás stabilitására is, és a páciensek számára alacsonyabb színvonalú ellátást jelent, pl. hosszabb várólisták, a kórházak épületeinek és technikai felszereltségének hiányosságai.

2A. Az állam feladata az egészségügyi ellátás és az egészségbiztosítási rendszer jogsza­bályi környezetének stabilizálása. A hatékonyság növelésének biztosítása érdekében az egészségügyi ellátások terén szükséges a versenypiaci közeg kialakítása. Az egészségügyi ellátórendszer szolgáltatói közötti verseny következménye az ellátás minőségének javulása és a nagyobb költséghatékonyság.

2BAz egészségbiztosításnak több-biztosí­tós rendszerben kell működnie, ahol az egyes egészségügyi biztosítók egymás konkurensei. A szabad választás és a verseny a magasabb minőség és az ügyfélorientált szemléletmód biztosítéka a páciens számára. Az egészségbiztosítási rendszer pluralitásából fakadó előny a szabad biztosítóválasztás, a biztosítók érdekeltsége a szolgáltatások színvonalának emelése terén, a szolgáltatók szerződéskötési feltételeinek javulása, a biztosítási díjak beszedésének hatékonyabbá válása. Az egészségügyi rendszer résztvevői érdekeltek az egészségügyi ellátás költséghatékonyságának növelésében. Jelenleg valós versenyről nem beszélhetünk, mert az egészségbiztosításban három egészségbiztosító vesz rész, melyek közül az egyikben az államnak 60 százalékos piaci részesedése van. Így az állam többszörösen is érdekellentétbe kerül – mint a jogszabályi környezet megalkotója, a páciensek jogainak védelmezője, a legnagyobb egészségbiztosító tulajdonosa és mint a legnagyobb állami kórházak tulajdonosa.

2C. A DRG rendszerű (Diagnostic Related Groups) finanszírozás bevezetése biztosíthatja a kórházak számára az általuk nyújtott egészségügyi ellátás igazságos és átlátható jutalmazását, valamint a pácienseknek nyújtott egészségügyi ellátás feltételeinek és minőségének javulását, növelheti a hatékonyságot és jobb feltételeket biztosíthat az egyes kórházi osztályok, ill. az egyes kórházak összehasonlításához. A DRG bevezetése megkönnyíti az egészségügyi ellátás adataihoz való hozzáférést, és a pénzügyi háttér az elért eredmények függvényeként alakul. Az egészségügyi ellátás szolgáltatói és az egészségbiztosítók közötti szerződések esetében lehetőség legyen a nem DRG alapján történő jutalmazás szabad választására.

2D. Javasoljuk, hogy jogszabályok garantálják az egészségügyi ellátás szolgáltatóinak egyenrangúságát, gazdálkodási formájukra és tulajdonosukra való tekintet nélkül. Meg kell határozni az intézményi egészségügyi ellátás szolgáltatói számára legmegfelelőbb jogi formát, amely garantálná a gazdálkodás és a pályázati eljárások átláthatóságát, a könyvelés áttekinthetőségét, az auditot. Be kell fejezni az állami kórházak transzformációját.

2E. A szabályozás a felelősségteljes irányítás, a kiszámíthatóság, és nem a versenyelőnyök megszerzésének eszköze. Az egészségügyi ágazat szabályozásának kulcsfontosságú szereplője az Egészségfelügyeleti Hivatal, melynek függetlenségét meg kell erősíteni.

2FA fogyasztó (a páciens) védelme az állam aktív szerepvállalását követeli a társfinanszírozásban, a standard egészségügyi eljárások létrehozásában és ellenőrzésében, az egészségügyi alapellátás meghatározásában. Az állam feladata főként a kötelező szolidaritás megvalósulásának szabályozása, a gyógyszerpolitika irányelveinek meghatározása, az egészségügyi ellátás színvonalának biztosítása az orvosok és az egészségügyi személyzet megfelelő színvonalú oktatási rendszerének garantálásával, az egészségbiztosítók tevékenységének felügyelete, a közegészség védelmének biztosítása.

2G. Törekedni kell az egészségügyi dolgozók társadalmi megbecsültségének helyreállítására. Az egészségügyi dolgozók jutalmazásának kérdése a jövő egyik prioritása. Az OECD adatai alapján az egészségügyi nővérek keresetének átlaga a szlovákiai átlagbér 80%-a, és így az OECD tagállamokon belül a legalacsonyabbak közé tartozik. Az egészségügyön belül támogatni kell a kis- és középvállalkozásokat annak érdekében, hogy biztosítsa a kreatív egészségügyi dolgozók helyzetét és növelje az egészségügy kínálta munkahelyek vonzerejét, különösen a létszámhiányra és az egészségügyi alkalmazottak átlagéletkorára való tekintettel.

3. Az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségének biztosítása

Az általános orvosok és szakorvosok látogatottsága az OECD tagországok közül a harmadik legmagasabb, egy páciens kb. 11 alkalommal látogat el szakorvoshoz egy év alatt, míg az OECD átlaga kb. 7. Az általános orvosok Szlovákiában kiemelkedően nagy számban küldik a pácienseket további kezelés céljából szakorvosokhoz. Az általános orvosok rendelőinek területi eloszlása egyenletesnek tekinthető, az ellátás elérhetősége nagyon jó. Az egészségügyi ellátás infrastruktúrájának regionális eltérései jelentősek. Ezek a különbségek az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférhetőségre és igénybevételének lehetőségeire is hatással vannak. A kórházi ágyak száma Szlovákiában az OECD átlagánál magasabb, különösen az akut ellátást biztosító kórházi ágyak esetében. Ugyanakkor hiányoznak a krónikus és hosszú lefolyású betegségekben szenvedők ellátását biztosító kórházi helyek.

3A. Minden régióban garantálni kell, hogy a bejelentésétől számított 15 percen belül megérkező mentőszolgálat biztosíthassa a sürgősségi betegellátást. Valamennyi régióban biztosítani kell a kórházi sürgősségi ellátás feltételeit, a bejelentést követő legfeljebb 60 percen belül. A sürgősségi ellátás költségeit teljes egé­szében az egészségbiztosítás fedezi.

3BA tervezett kivizsgálások, beavatkozások várakozási ideje az orvosi javallatot követően a gyerekek esetében nem haladhatja meg a 3 hónapot, a felnőttek diagnosztikai vizsgálatai esetében a 6 hónapot, egészségügyi beavatkozások esetében a 12 hónapot. A rövidebb várakozási idő enyhít a páciens szenvedésein és általában javítja a gyógyulás esélyeit.

3C. Szükség van a krónikus betegek, a mozgásképtelen betegek és a geriátriai páciensek hosszantartó egészségügyi ellátása és ápolása feltételeinek és finanszírozásának kidolgozására. A szociális szolgáltatások terén a nyugati országokhoz viszonyítva Szlovákia lemaradása jelentős, a szolgáltatások színvonala hanyatló. A szeniorok és az ápolásra szoruló polgárok számának növekedése ellenére a szociális szolgáltatások hozzáférhetősége nem megfelelő. Ennek oka abban kereshető, hogy a szociális szolgáltatások finanszírozása valójában nem szolidaritás-elvű. Támogatjuk szociális szolgáltatásokat nyújtó intézmények ápolási feladatai szolidaritás-elvű, kötelező érvényű finanszírozási rendszerének bevezetését, amely biztosítja, hogy az egészségbiztosítók minden ellátandó feladat költségeit megtérítik. Legfőbb ideje, hogy Szlovákia végre törvényben rendezze a hosszantartó gondozásban szerepet vállaló egészségügyi szolgáltatók és szociális szolgáltatók kőtelezettségeit.

Kül- és biztonságpolitika

Szlovákia külpolitikája és biztonságpolitikája két alappilléren nyugszik. Az első pillért az értékek jelentik, úgymint demokrácia, emberi jogok, jogállamiság, a másodikat pedig az érdekek, mint a stabil, biztonságos nemzetközi környezet, a kiszámítható és megbízható szövetségi rendszerek és a folyamatos gazdasági és társadalmi fejlődés. Egyik pillér sem hanyagolható el, vagy szorítható háttérbe a másik rovására, a politikai gyakorlatnak a stratégia tervezés során figyelembe kell vennie az egyes országok, régiók sajátosságait. Szlovákia abban érdekelt, hogy az első, azaz az értékeken nyugvó alappillér a lehető legtöbb esetben érvényesüljön. Ennek érdekében támogatnia kell a demokratikus átalakulásokat, nemcsak szűkebben vett környezetében, hanem a globális szinten is. Ezzel szorosan összefügg, hogy amennyiben lehetséges és helyi igény is van rá, felajánljuk segítségünket és a saját, politikai átmenetekkel kapcsolatos tapasztalatainkat a partner-országoknak Kelet- és Délkelet-Európában, valamint a dél-kaukázusi államoknak. A következőkben felvázoljuk, hogyan érhető el az összhang értékek és érdekek között Szlovákia kül- és biztonságpolitikai stratégiájában, és hogy hogyan tehetünk a fent vázolt célok előmozdításáért a legfontosabb külpolitikai dimenziókban.

1. Szomszédságpolitika

Szlovákia külpolitikájának első és legközelebbi szintje Közép-Európa, ezen belül is a Visegrádi Négyek (V4). Támogatjuk a V4-ek kül- és biztonságpolitikáinak szorosabb összehangolását, elsősorban a stratégiai fontosságú kérdésekben, mint Ukrajna jövője, az EU-n és a NATO-n belül elfoglalt pozíció, energiabiztonság. A V4-ek összehangolt fellépését kulcsfontosságúnak tekintjük az ország EU-n, NATO-n belül elfoglalt helye, illetve régiónk biztonsága szempontjából. Szlovákia, de Magyarország és Csehország, sőt Lengyelország sem képes önmagában elegendő befolyást generálni az EU és/vagy a NATO szintjén, ezért a Visegrádi együttműködésre, mint a saját befolyásunk egyfajta megsokszorozójaként tekintünk, mindamellett, hogy ez a négy állam történelmileg, kulturálisan és gazdaságilag is egy közös térséget alkot.

1A. Figyelembe véve a V4-ek stratégiai fontosságát, a négy állam közös együttműködése által kínált lehetőségeket, bármilyen, a V4-ek szolidaritását, közös biztonságpolitikai és külpolitikai együttműködését megbontó lépést károsnak ítélünk az ország és régiónk jövője, biztonsága és stabilitása szempontjából. Különösen veszélyes precedensnek tekintjük, ha ez olyan kérdések esetében történik meg, amelyek kulcsfontosságúak régiónk biztonsági és stratégiai függetlensége szempontjából. Ilyen például Ukrajna NATO- és EU-csatlakozása, amelynek a miniszterelnök általi megkérdőjelezése szöges ellentétben állt az ország és régiónk alapvető stratégiai érdekeivel. Amennyiben ez a politika hosszabb távon is folytatódik majd, ez a Visegrádi Csoport stratégiai marginalizálódásához vezet majd, ráadásul a legbefolyásosabb tagország, Lengyelország más regionális kontextusban (például balti vagy weimari) fogja realizálni legfontosabb stratégiai érdekeit.

1B. A V4-et a jelenlegi formájában fenntarthatónak és fejleszthetőnek ítéljük, ezért nem támogatjuk az országcsoport esetleges bővítését sem Ausztriával, sem Szlovéniával, sem bármilyen más országgal. Támogatjuk viszont az intézményesülés elmélyítését, és a már jelenleg is meglévő struktúrák (pl. Visegrádi Alap) fejlesztését. Az intézményesülés viszont nem vezethet túlbürokratizált struktúrák létrehozásához. Ehelyett egy kis létszámú, de konkrét feladatokkal megbízott titkárság létrehozása a cél, amely összehangolná a V4-ek külpolitikai és biztonságpolitikai agendáját, illetve újabb témákat vetne fel az együttműködés elmélyítésére.

1C. Kiemelten kezeljük a Lengyelországgal fenntartott kapcsolatokat. Varsó régiónk természetes vezetője, a lengyel külpolitika és biztonságpolitika Szlovákia számára is stratégiai irányadóként szerepel. Ez nem jelenti azt, hogy minden esetben egyet kell értenünk a varsói kormányzattal, de stratégiai jelentőségű kérdésekben nem foglalhatunk el egymással ellentétes pozíciót, illetve minimálisan konzultációk útján értesíteni kell a lengyel partnereket eltérő érdekeinkről.

1DMagyarországgal kiegyensúlyozott, sokrétű kapcsolatokra törekszünk, amelyek figyelembe veszik a magyar kisebbség helyzetét, igényeit, valamint a határ menti együttműködés és régiófejlesztés követelményeit. A határ menti együttműködés lehetséges formáival a Fenntartható Vidék fejezet foglalkozik.

1E. A Csehországgal fenntartott kapcsolatok a két ország közös történelméből fakadó örökségen túl a jövő kihívásaira kell, hogy összpontosítsanak. A gazdasági, kulturális, politikai együttműködés mellett lehetőséget látunk az infrastrukturális beruházásokban és a mélyebb védelmi együttműködésben is.

1FA Visegrádi négyek organikus „brandjének“ (márkajelének) megőrzésére törekszünk, és ha lehetséges, annak megerősítésére is. Támogatjuk a V4+ formátumú együttműködéseket, például V4+Ausztria, V4+Szlovénia, V4+Ukrajna, V4+Balti Közgyűlés+Északi Tanács tagállamai (ez utóbbi formátum főként az orosz lépések, Oroszország magatartása miatt kialakult biztonsági helyzet kapcsán vált fontossá), mint a Visegrádi Csoport kiszélesítésének alternatíváit. Az említett országokkal hosszú távú, stratégiai partnerséget képzelünk el.

1G. Szlovákia továbbra is kell, hogy támogassa a nyugat-balkáni országok integrációs folyamatait az Európai Unióba és a NATO-ba, természetesen a tagsági feltételek teljesítése mellett. Továbbra is fontosnak tartjuk az integrációs tapasztalatok átadását, gazdasági és politikai területeken.

1H. Támogatjuk a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd intenzívebbé tételét, a köztük fennálló vitás kérdések békés és konstruktív rendezésének reményében. Figyelembe véve a politikai realitásokat, valamint szövetségeseink döntő többségének álláspontját, beleértve szomszédainkat és a nagyobb országokat is, támogatjuk Koszovó függetlenségének haladéktalan elismerését.

2. Ukrajna jövője

2013 végén a háború váratlanul visszatért Európa és rögtön Szlovákia közvetlen szomszédságába. Éppen ezért Ukrajnát most érdemes tüzetesebben is szemügyre vennünk, és a megszokott szomszédságpolitikai megfontolások helyett koncentráltan odafigyelnünk arra, mit tehetünk az ország stabilitásáért és európai jövőjéért. Országunk számára ugyanis kiemelten fontos, hogyan alakulnak a dolgok Kijevben: az ukrán-szlovák határ Szlovákia egyetlen külső határa (mármint az EU vonatkozásában, mivel ez a határ egyben a schengeni térség határa is), és nem mindegy, hogy ez a határ a jövőben még jobban kinyílik, vagy pedig inkább bezárul. Érdekünk egyértelműen az előbbi, de értékeink is azt kell, hogy mondassák velünk: minden nemzet megérdemli, hogy maga döntsön sorsáról.

2AUkrajna és Közép-Európa biztonsága elválaszthatatlan egymástól. Bármilyen, Ukrajnát érintő fejlemény közvetlenül befolyásolja régiónk jövőjét. Szlovákia stabil, egységes, kül- és biztonságpolitikájában kiszámítható Ukrajnában érdekelt. Alapvető stratégiai érdekünk, hogy keleti szomszédunk ugyanazokban a politikai, katonai és gazdasági szervezetekben nyerjen tagságot, amelyeknek a V4-ek tagjai. Ezért támogatjuk Kijev európai uniós és NATO-tagságát, természetesen a tagság feltételeinek teljesítését követően. Szlovákia minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítse Ukrajna felzárkózását és a tagság feltételeinek elérését, mind szlovákiai (fejlesztési segély, politikai támogatás, gázexport), mind V4-es, európai uniós és NATO-szinten. Szorgalmazzuk, hogy addig is, míg Kijev nem lesz e két integrációs szervezet tagja, stratégiai partnerségre lépjen a közép- európai országokkal.

2B. Minden lehetséges politikai és szakértői fórumon hangsúlyoznunk kell Ukrajna területi egységének sérthetetlenségét, beleértve a Krím-félsziget státuszát is, amelynek Ukrajnához tartozását megkérdőjelezhetetlennek tartjuk. Elítélünk bármilyen, ennek ellentétére irányuló kijelentést vagy sugalmazást.

2C. Fontos, hogy Ukrajna visszanyerje képességét saját határainak és területi egységének megvédésére, ezért úgy gondoljuk, hogy állami szinten, és a civil szektor szintjén is részt kell vállalnunk az ukrán biztonsági szektor reformjában. Emellett az EU és a NATO szintjén támogatjuk a fegyverszállításokról szóló vita megindítását.

2D. Támogatjuk az EU Keleti Partnerség országainak (Ukrajna, Grúzia, Moldova) integrációját az Európai Unióba és a NATO-ba, és felajánljuk politikai támogatásunkat az EU-n és a NATO-n belül ezeknek az országoknak. Grúzia kulcsfontosságú a Dél-Kaukázus jövője szempontjából, ezért Tbiliszit kiemelten kezeljük. Minden lehetséges fórumon elítéljük a grúz területek (Abházia és Dél-Oszétia) orosz megszállását, és a grúz függetlenség és területi sérthetetlenség feltételek nélküli támogatását hangsúlyozzuk. Ugyanez érvényes Moldova Oroszország által megszállt transznyisztriai régiója vonatkozásában is.

2E. A NATO-n belül kezdeményezzük egy „Ukrajna Barátai“ informális csoport létrehozását, amely Kijev integrációjának motorjaként szolgálna. Szlovákiának a NATO-n és az EU-n belül is ezen szövetségek elmúlt években akadozó bővítésének motorjává kell válnia.

3. Szlovákia Európában

Az ország európai politikájának alappillére: elmozdulás a perifériáról a központ felé. A 2004-es európai uniós csatlakozást nem egy folyamat betetőzésének, hanem kezdetének tartjuk. Szlovákia és az egész közép-európai régió alapvető érdeke, hogy az integráció perifériájáról bekerüljünk a központba. Ennek két alapfeltétele van: az első, hogy gazdaságilag fokozatosan felzárkózzunk az EU legfejlettebb tagállamaihoz, politikailag és gazdaságilag stabil és fenntartható fejlődési pályára álljunk, kiszámítható politikát folytassunk partnereink felé. Ezen belül az eurozónába való tartozás nem csupán gazdasági kérdés, hanem civilizációs választás és szélesebb értelemben biztonságpolitikai is. A második alapfeltétel, hogy támogatjuk a körülöttünk fekvő, de még nem tag országok, elsősorban a Nyugat-Balkán és a Keleti Partnerség országainak hosszú távú integrációját. Mivel az ország hosszú távú stratégiai irányvonalának kérdéseiről van szó, ezen feltételek teljesítése a mindenkori kormány összetételétől független kell, hogy legyen.

3A. Szlovákia alapvető érdeke egy erős és cselekvőképes Európai Unió létrejötte és fennmaradása, a regionális és kulturális sajátosságok figyelembe vétele mellett. Éppen ezért fontos, hogy mindenkori kormányunk mind az Európai Tanács, mind az Európai Bizottság munkáját aktívan és partneri hozzáállással támogassa, ötleteivel és kezdeményezésével elősegítve Európa globális pozíciójának megerősítését, gazdasági versenyképességének javítását, biztonsági helyzetének megszilárdulását.

3BNémetország Szlovákia természetes partnere, Közép-Európa vezető gazdasági és politikai ereje. A Berlinnel kapcsolatos külpolitika kettős pilléren nyugszik: kül- és biztonságpolitikánk, valamint az Európai Unióval kapcsolatos kérdések koordinációja és régiónk érdekeinek hangsúlyozása, elsősorban a Keleti Partnerség országai felé. Figyelembe véve Németország súlyát és speciális helyzetét, bármilyen V4-es, a Keleti Partnerség országait érintő kérdést konzultálnunk kell Berlinnel, illetve amennyiben az ezzel kapcsolatos álláspontok különböznének egymástól, meg kell győznünk Németországot Ukrajna és a többi fent említett ország EU- és NATO-csatlakozásának szükségességéről.

3C. Franciaország az európai együttműködés egyik legnagyobb, és hagyományosan befolyásos tagállama, a Párizzsal fenntartott viszonyt szeretnénk elmélyíteni, a gazdasági együttműködéstől a politikai-biztonsági területig, beleértve az afrikai stabilizációs EU-műveleteket is. Ezzel kapcsolatban fel kell készülni, hogy a francia külpolitikai fókusznak megfelelően az EU a jövőben is nagyon aktív lesz Franciaország hagyományos befolyási övezetében, elsősorban a Száhel-térségben, ami katonai beavatkozásokat és stabilizációs hadműveleteket is magában foglal majd. Ez bizonyosan elvezet majd Párizs részéről olyan kérésekhez, amely a szlovák haderő afrikai bevetésével kapcsolatos. Ebben az esetben támogatjuk kisebb kontingensek kiküldését, elsősorban a szövetségesekkel való szolidaritás hangsúlyozása érdekében, de a Száhel nem lesz a Szlovák Köztársaság fegyveres erőinek egyik prioritása.

3DNagy-Britannia hagyományosan fontos partnerünk, elsősorban a biztonságpolitika területén, amelyet továbbra is fejleszteni kívánunk. Támogatjuk, hogy a brit haderő a NATO walesi csúcstalálkozóján elfogadott politikájával összhangban megerősítse közép-európai jelenlétét. Érdekünk, hogy London megtalálja az EU-n belüli helyét és az Unió tagja maradjon, ami az egész Unió számára stabilitást és súlyának megerősítését hozhatja el.

3E. Törökországot három régió (Közel- Kelet, Közép-Ázsia és Dél-Kaukázus, Balkán) egyidejűleg fontos hatalmi tényezőjének tartjuk. Törökország azonban jelenleg nem tesz eleget az EU-tagság több kulcsfontosságú feltételének. Taggá válásának lehetősége így inkább elméleti szintű. Állandó figyelemmel kell követnünk Törökország bel- és külpolitikáját. Az országban veszélyeztetett a szólásszabadság, a bíróságok és a média függetlensége, miközben ezek EU-tagsága megítélésének és a tagság esetleges támogatásának fontos tényezői. Ha az adott területeken a jelenlegi negatív tendenciák tovább folytatódnak, úgy felfüggesztjük Törökország EU-tagságának bárminemű támogatását.

3F. Kulcsfontosságúnak tartjuk, hogy Szlovákia a lehető legnagyobb mértékben fel legyen készülve a 2016-os EU-elnökségre, beleértve a személyi felkészültséget is. Ennek érdekében támogatjuk olyan szakemberek jelölését felelős posztokra, akik képesek nemzetközi környezetben és kontextusban dolgozni, akiknek elegendő tapasztalata és megfelelő felkészültsége van ahhoz, hogy helytálljanak az EU-elnökség terhelése alatt is.

3G. Az előzőekkel összhangban támogatjuk a francia nyelv oktatását Szlovákiában, különös tekintettel Szlovákia 2016-os EU-elnökségére, de azon túl is. A nyelv a szlovák szakértők brüsszeli helytállásának okán is fontos. A jelenleginél sokkal több, franciául beszélő szakértőre lenne szükség a közös európai politikák teljes spektrumában.

4. Globális dimenzió és biztonságpolitika

Szlovákia az EU és a NATO tagjaként aktív részese a globális politikai térnek is. Bár az ország nem tartozik a legjelentősebb nemzetközi szereplők körébe, ezen szervezetek résztvevőjeként lehetősége van azok külpolitikai irányának befolyásolására. Szlovákia jövője szorosan kapcsolódik Európa jövőjéhez, ezért fontos, hogy a mindenkori szlovák kormány pontos elképzelésekkel rendelkezzen arról, hogy mi az ország érdeke a globális színtéren. Szlovákiának és a V4-nek, valamint az egész Európai Uniónak meg kell találnia a választ az USA csendes-óceáni politikájának megerősödésére. Bár az orosz-ukrán konfliktus részben visszafordította az USA figyelmét Európa felé, a hosszú távú történelmi trendek egyértelműen azt vetítik előre, hogy az USA figyelme fokozatosan ismét a kelet-ázsiai, csendes-óceáni színtér felé fordul. Az USA a jövőben kevésbé lesz jelen az európai biztonságpolitikában, ezért Európának meg kell állítania stratégiai gyengülését. Ezen kívül képesnek kell lennie legalább részben válaszokat és megoldásokat kínálnia - az Egyesült Államokkal együttműködésben – ez Európát övező régiók (Közel-Kelet, Észak-Afrika, Dél-Kaukázus, Száhel-övezet) stabilitásának és biztonságának garantálására.

4A. Az Egyesült Államok Európa, ezen belül a V4-ek és Szlovákia stratégiai szövetségese, legfontosabb biztonságpolitikai partnere. Támogatjuk az USA európai politikai és katonai jelenlétének megerősítését. Európa nem lehet biztonságos az amerikai jelenlét nélkül. Ez azt is jelenti, hogy az orosz térnyerés ellensúlyozása érdekében támogatjuk az amerikai politikai és katonai jelenlét hangsúlyosabbá tételét közvetlen régiónkban, beleértve Szlovákiát is.

4BOroszország stratégiai partnerből stratégiai konkurenssé, sőt ellenféllé vált. Az elmúlt hónapokban felrúgta a második világháború óta fennálló nemzetközi rendszert, megsértette a nemzetközi jogot, Grúzia és Ukrajna szuverenitását és területi épségét. A Moszkvával fennálló viszony csak abban az esetben normalizálódhat, ha Oroszország visszaállítja a 2004 januári status quo-t, tiszteletben tartja szomszédjai területi épségét és függetlenségét. Szlovákia támogat minden olyan lépést, amely az agresszív orosz külpolitikára adott egységes, NATO- és EU-szintű politizáláshoz és közös, Oroszországgal szembeni stratégiai vízió kialakításához vezet. Kifejezetten ellenezzük, hogy az EU vagy/és a NATO visszatérjen a Krím annexiója előtti politikájához anélkül, hogy Moszkva megszüntetné a kelet-ukrajnai szeparatizmus bárminemű támogatását, beleértve a katonai jelenlétet is, valamint amíg megszállva tartja a Krím-félszigetet.

4C. Kína, Japán, India, Brazília, valamint a többi feltörekvő regionális hatalom fontos szereplői a nemzetközi rendnek. Szlovákia támogatja ezen országok békés felemelkedését és integrációját a meglévő nemzetközi rendszerbe, nem támogatjuk viszont bármilyen konkurens projektek létrehozását. Az emberi jogok kérdését a külpolitika fontos elemének tartja, amely, bár elismeri a gazdasági kapcsolatok fontosságát, megkerülhetetlen az érték-alapú diplomácia kialakításában és gyakorlásában. Kiemelten fontosnak tartjuk a kapcsolatot a globális politikai és gazdasági szféra egyik kulcsjátékosával, Kínával.

4D. A NATO Szlovákia, Közép-Európa, Európa és az egész transzatlanti térség biztonságának alappillére. Támogatjuk a Szövetség walesi csúcstalálkozóján vállaltak feltétlen teljesítését, beleértve a NATO közép-európai jelenlétének megerősítését. Szükség esetén készek vagyunk hozzájárulni a Szövetség térségbeli jelenlétének hangsúlyosabbá tételéhez, amelyet természetesnek tartunk a biztonság oszthatatlansága alapján, amely a NATO alappillére. Ezért szükség esetén támogatjuk nem csupán a lengyelországi, romániai vagy balti jelenlétet, hanem a szövetségesek szlovákiai jelenlétét is (amely egyébként már most is realitás, például a trencséni EOD Centre of Excellence esetében).

4E. Támogatjuk, hogy a NATO alapvető feladata, a tagállamok védelme a lehető legnagyobb hangsúlyt kapja a politikai és katonai tervezés folyamatában, illetve a jövőbeli stratégiai koncepció kialakítása során. A több mint egy évtizedes afganisztáni jelenlét után a Szövetségnek sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a tagországok területének védelmére. Ennek érdekében támogatjuk a közös katonai tervezés megújítását, közös projektek beindítását, a közép-európai szövetséges infrastruktúra kiépítését és a regionális katonai jelenlétet. A katonai szférán túl támogatjuk a NATO tagállamainak a titkosszolgálatok szintjén való szorosabb együttműködését, különösen a terrorelhárítás, a kibertámadások elleni védelem és az információcsere területén.

4F. Szlovákia támogatja a NATO bővítését, beleértve Montenegró és a többi balkáni ország, valamint Ukrajna és Grúzia tagságát. Ezen országok tagságának nélkülözhetetlen feltétele a tagsági feltételek 100 százalékos teljesítése, amelyhez felajánljuk tapasztalatainkat, rendelkezésre álló forrásainkat és szakértőink segítségét.

4G. A NATO partnerségi politikáját új alapokra kell helyezni, globális és regionális szinten egyaránt. A jelenlegi, Partnerség a Békéért koncepció a 90-es évek terméke, amely nem felel meg a mai kor realitásainak. Szlovákiának, együttműködve a V4-gyel, kezdeményeznie kell a partnerségi politika felülvizsgálatát, individuálissá tételét; - individuális szemléletmód alkalmazását a partneri és a tagságra aspiráló országok vonatkozásában is.

4HTámogatjuk az EU közös kül- és biztonságpolitikáját, amely viszont nem lehet konkurense az Atlanti Szövetségnek, hanem kölcsönösen ki kell, hogy egészítsék egymást, mind földrajzilag, mind a fenntartott képességek szempontjából is. Támogatjuk az EU válságkezelő hadműveleteit a Földközi-tenger térségében és Afrikában, tekintettel arra, hogy ezen térségek stabilitása az európai biztonság alapfeltétele.

5. Védelmi politika

Az ország védelmi politikájának alapelve három tényező, konkrétan az érdekek, a gazdasági lehetőségek és a katonai képességek egyensúlya. Bár Szlovákia védelmi politikája elsősorban szövetségi rendszerein belül valósul meg, az ország ezeken belüli szerepvállalásának minősége belpolitikai döntések során alapszik. A jövőben várhatóan nagyobb súly helyeződik majd az európai és atlanti szövetségekben résztvevő országok kormányaira: az elmúlt évtizedek alacsony védelmi kiadásainak az ukrajnai krízis tapasztalatai okán növekedniük kell. Éppen ezért szorgalmazzuk egy olyan haderőreform végrehajtását, amely visszaállítaná a fenti három pillér egyensúlyát és fenntartható, reális perspektívát nyújtana a haderőnek.

5A. A Híd párt egyetértve támogatja a NATO-csúcson tett, szakértők által is támogatott szlovákiai kötelezettségvállalást a védelmi kiadásokkal kapcsolatban: 2020-ra a nemzeti termék 1,6 százaléka költendő védelemre, ezen belül 20 százalék fordítandó a haderő modernizációjára. Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a 20 százalék nem csupán kozmetikai és statisztikai bűvészmutatványok eredménye kell, hogy legyen, hanem reális forrás-átcsoportosítást kell, hogy jelentsen a Védelmi Minisztérium költségvetésén belül.

5B. Támogatjuk az új biztonságpolitikai és stratégiai környezetben kulcsfontosságú képességek fejlesztését, és a feleslegessé vált, illetve hosszabb távon nem fenntartható képességek és infrastruktúra (beleértve a támaszpontokat is) megszüntetését. Azaz: Szlovákia fegyveres erőinek felkészítését a XXI. század valós kihívásaira.

5C. Támogatjuk a szlovák fegyveres erők modernizációját, de nem feltételek és koncepció nélkül. A modernizációnak, ahogy a védelmi tervezésnek is, figyelembe kell vennie a védelmi költségvetés lehetőségeit. Csak olyan modernizációs programok beindítását támogatjuk, amelyekre egyértelműen megvannak a források. Ebben a kontextusban különösen fontos a NATO-csúcson tett 1,6 százalékos kötelezettségvállalás. Fontos elem a szlovák hadsereg fegyverzeti rendszereinek diverzifikálása és az orosz hadiipartól való függőség felszámolása.

5D. Szlovákia védelmi kiadásai jelenleg nem rendszerszerűek, a költségvetési tételek tervezését a kiszámíthatóság hiánya jellemzi. A Híd párt szorgalmazni fogja, hogy a szlovák fegyveres erők modernizálásának anyagi háttere teljes mértékben átlátható és rendszerszerű legyen, hogy ezeket a jelentős költségvetési kiadásokat a lehető legnagyobb fokú hatékonyság jellemezze. Támogatjuk a nyitott és átlátható nemzetközi pályázatok alapján történő beszerzéseket és mindazon területeken, ahol ennek értelme van, a V4-es országok közös beszerzéseit is.

5E. Az előző pontokkal összhangban, tisztában kell lenni azzal, hogy a modernizáció során helyes prioritásokat kell felállítani. Azon képességek, fegyvernemek modernizációját, lecserélését támogatjuk, amelyek legszükségesebbek a jelenlegi biztonsági környezetben, továbbá több felhasználásúak (például multifunkciós helikopterek).

5F. Támogatjuk a regionális együttműködést a modernizációs folyamatok során, amelynek el kell jutnia a regionális, közép-európai közös katonai képességek kifejlesztéséhez. Az eddigi gyakorlattal ellentétben azonban Szlovákia nem követheti a „együttműködéssel spóroljunk“ hibás alapelvet, mert a tapasztalatok azt mutatják, ez diszkvalifikálja és hiteltelenné teszi az országot a partnerek szemében, akik „potyautasként“ tekintettek Szlovákiára.

5G. Támogatjuk a V4-ek közös védelmi-tervezési folyamatának létrehozását, valamint egy közös, V4-es biztonságpolitikai stratégia kialakítását. A közös katonai képességek mellett támogatjuk a közös V4-es katonai képzés kialakítását, a katonai akadémiák szorosabb együttműködését, tanrendjeik összehangolását.

5H. Támogatjuk az ún. V4-es EU-harccsoport (Battle Group) 2016-os kiépítését, amelyet azonban nem végső célnak, hanem csupán a kezdetnek tekintünk. A végső cél egy hosszabb távon is fenntartható, V4-es katonai egység létrehozása kell, hogy legyen.

5I. Fontosnak tartjuk, hogy a lehető legrövidebb időn belül megvalósuljon a stratégiai dokumentumok, elsősorban a 2005-ben elfogadott Biztonsági Stratégia frissítése, illetve egy új Stratégia megírása és kiadása. A jelenlegi idejétmúlt és nem aktuális, nem reflektálja a térségünkben megvalósult politikai, katonai és stratégiai változásokat.

Ifjúságpolitika

Az utóbbi években csökkenő érdeklődés tapasztalható az ifjúságpolitika témái iránt. A fiatalok képviselete és a politikai pártok ifjúsági szervezeteinek súlya napjainkban szinte a nullával egyenlő, részben az országban eluralkodó apátiának és politika-ellenességnek köszönhetően. Jelentősen elmaradunk a nyugati országok tendenciáihoz képest is. Az uniós tagállamokban változatos ifjúságpolitikai rendszerek alakultak ki, melyekre az ország társadalmi-gazdasági berendezkedése, a fiatalok előtt álló kihívások típusai, valamint az államigazgatási gyakorlat is hatással voltak. A szlovákiai ifjúságpolitikai intézményrendszer azonban egyaránt messze elmarad a svéd, a francia, az osztrák vagy akár a német példáktól. Az említett országok kiterjedt ifjúsági politikai szektorral rendelkeznek, amely magába foglalja az ifjúsági ügyekért felelős minisztériumot is.

A Polgári Vízió ifjúságpolitikai része a Híd ifjúsági szervezete, a IUVEN által felállított szakmai csoport szerkesztésében, külső szakértők bevonásával került létrehozásra. Válaszokat és megoldásokat kínál egy olyan témakör kérdéseire, amely (sajnos) az elmúlt huszonöt évben nem tartozott az ország legégetőbb problémái közé. Ennek negatív következményei ma már láthatóak. A gazdasági válság óta eltelt évek statisztikái alapján egyre több fiatal próbál megfelelő életkörülményeket teremteni magának már 20-21 éves korban, az érvényesüléshez azonban kénytelenek elhagyni az országot és külföldön letelepedni, ezzel is gyengítve a hazai munkaerőpiacot és a társadalom szövetét is. A szlovákiai kisebbségek tagjai között is szép számmal akadnak olyanok, akik inkább Magyarországot vagy Ausztriát választják Szlovákia helyett, a déli és az északkeleti járások helyzete ugyanis még egy fokkal rosszabb az országos átlagnál.

A Híd világnézete ötvözi a liberális elveket a konzervatív értékekkel. Ezt figyelembe véve készítettük el az Ifjúságpolitikai Polgári Víziót, amelyet európai országok ifjúsági szervezeteinek intézkedéseiből, valamint a Hídban és a IUVEN-ben politizáló fiatalok tapasztalataiból gyúrtunk össze. Mottónk: ki, ha nem a fiatalok?

1. Versenyképes iskolák, versenyképes fiatalok

A munkaerőpiacon való elhelyezkedés minden fiatal számára a legfontosabb kihívás. Tudatosítanunk kell azonban, hogy sikerüket az iskolapadokban kell megalapoznunk. Olyan iskolaügyre van szükség, amely egyrészt lehetővé teszi a fiatalok számára, anyagi helyzetüktől függetlenül, hogy eljussanak az általuk kívánt képzettségi szintre. Másrészt pedig arra is oda kell figyelnünk, hogy az iskolaügy reagáljon a munkaerőpiaci kihívásokra, és olyan munkaerőt képezzen, amelyik azután el tud helyezkedni. A következőkben ennek megfelelően olyan intézkedéseket javasolunk, amelyek az Oktatáspolitika fejezetben leírtakkal közösen elősegítenék azt, hogy Szlovákia a lehető legtöbbet tegyen azért, hogy biztosítsa a legfiatalabb generáció bejutását az iskolaügyből a munkaerőpiacra.

1A. Javasoljuk a közép- és főiskolás diákok részvételét az egyes szlovákiai főiskolák értékelésének folyamatában. A diákok véleménye döntő szerepet kell, hogy játsszon a főiskolák tantervének és módszereinek korrekciójában, megfelelő beállításában, illetve azok munkaerőpiaci érzékenységének megteremtésében. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk arra, hogy a diákok érdeklődést mutassanak ez iránt a folyamat iránt.

1B. Kezdeményezzük a szakközépiskolások és főiskolások szakmai gyakorlatának támogatását az ún. duális képzésen belül. Az adott képzési rendszer jellemzője, hogy az iskolai elméleti oktatáshoz szorosan kapcsolódik a cégekben történő gyakorlati oktatás. A diák így a gyakorlat során közvetlenül az adott cégben végezhet munkát, és a cég ezután a leginkább megfelelő végzősöket alkalmazhatja.

1C. A jogi főiskolák végzősei esetében, a praktizálni akaró ügyvédbojtárok kötelező gyakornoki éveinek számát ötről háromra kívánjuk csökkenteni, hogy ezzel is elkerülhető legyen a más ágazatokban dolgozó kortársaikhoz viszonyított lemaradásuk.

1D. Támogatjuk a szakközépiskolák és a karrier-tanácsadó központok népszerűsítését. Szlovákiai viszonylatban nagyon alacsony a mesterséget űző szakképzett munkaerő aránya, s ezáltal nemcsak kereslet jön létre, hanem a munkaerőpiaci kínálat tere is megnyílik. A szakképesítés megszerzése a végzősök munkanélküliségének alternatíváját jelenthetné, ugyanakkor felkészítené a fiatalokat arra, hogy rugalmasan reagáljanak a 21. századi munkaerőpiac elvárásaira.

1E. Javasoljuk az idősgondozói képzés fokozott támogatását. Olyan területről van szó, amelyen ma Szlovákia nem tud piacképes feltételeket biztosítani a fiatalok számára, ezért igény van az állam aktív beavatkozására.

1F. Javasoljuk az alap- és középiskolák délutáni foglalkozásai számának növelését a sport és a művészeti tevékenységek, valamint a gazdasági nevelés terén. A rendszer úgy működne, hogy valamennyi diák igénybe vehesse, anyagi hátterére való tekintet nélkül. A felsorolt aktivitások növelik a gyerekek motivációját és tanulmányi eredményeikre is kedvező hatással vannak.

1G. Az államnak segítenie kell abban, hogy a főiskolai, egyetemi képzés minden olyan fiatal számára hozzáférhető legyen, akinek ilyen irányú képességei és ambíciói vannak, anyagi hátterére való tekintet nélkül. Ennek érdekében azt javasoljuk, hogy minden tanulni vágyó fiatal kedvező feltételű diákhitelt igényelhessen. Egyben javasoljuk a főiskolák minősítési rendszerének szigorítását.

1H. Javasoljuk a hátrányos helyzetű családok gyermekei szociális ösztöndíjrendszerének bővítését, azaz a gyermekek utáni szociális juttatások mozgatása helyett inkább az iskolai ösztöndíjprogramokat támogatjuk. Ezzel megnő annak valószínűsége, hogy a szülők középiskolába fogják járatni gyermeküket.

1I. Javasoljuk a programozás és az informatika oktatásának erősítését, valamint a közgazdasági gondolkodás alapjai és a pénzügyi ismeretek oktatásának bevezetését az alapiskolákban. Olyan készségekről van szó, melyeknek egyre nagyobb szerepe van a munkaerőpiacon való érvényesülésben. Az említett kompetenciák oktatásának erősítése növeli a fiatalok sikeres startjának esélyeit, és csökkenti az ismerethiányból fakadó téves döntések számát.

1J. A IUVEN ifjúsági szervezet tehetségeket segítő programot indít. Ennek első lépéseként olyan fiatal sportolókat szeretne támogatni, akik esetében tehetségük fejlődésének egyedüli akadálya az anyagi támogatás hiánya. Szociálisan hátrányos helyzetű fiataloknak kínálunk utaztatási lehetőséget szlovákiai, magyarországi és ausztriai sportklubok válogatóira.

2. Belépés a munkaerőpiacra

A legtöbb fiatal számára a legfőbb kihívást a munkaerőpiacon az aktív polgárok közé való beilleszkedés jelenti. Éppen ezért sokan elsősorban gazdasági szempontok alapján döntenek mind rövid távú, mind hosszú távú céljaikról, ami későbbi életük alakulását döntő mértékben befolyásolja. A 2008-as gazdasági válság után Európa-szerte nőtt a fiatalok társadalmi kirekesztettsége, és ez egyaránt meglátszik politikai képviseletük minőségén és a legfiatalabb generációk munkanélküliségi mutatóin is. Sokan vannak, akik csak külföldön tudnak érvényesülni, otthon nem. Ez az alfejezet azzal az első lépéssel foglalkozik, ahol talán a legkönnyebb „elhasalni” is: a munkaerőpiacra való belépéssel.

2A. Javasoljuk egy ún. Munkahelyi Árnyék Program bevezetését, melynek keretén belül a pályaválasztás előtt álló fiatalok lehetőséget kapnának arra, hogy egy hétig egy aktív dolgozó mellé legyenek beosztva, hogy információkat szerezhessenek a választott munkáról, a munkahelyi pozícióval járó elvárásokról. Rövid távú gyakorlatról van szó, amely nem helyettesíti a szakmai gyakorlatot és kifejezetten a pályaválasztást segíti.

2B. Javasoljuk a nagyobb főiskolák mellett működő inkubátorház-hálózat kiépítésének támogatását, figyelembe véve az egyes iskolák lehetőségeit, a diáklétszámot és a diákok igényeit. Ezekben az inkubátorházakban az adott főiskolák diákjai lehetőséget kapnának arra, hogy kedvező feltételek mellett béreljenek termeket, biztosítva lenne számukra a pénzügyi tanácsadás és egyéb olyan eszköz és feltétel, amely vállalkozásukat segíti, a nem technikai jellegű ágazatokban is.

2C. Ehhez kapcsolódóan javasoljuk az innovatív, ún. start-up projektek erőteljesebb támogatását és népszerűsítését, hiszen a munka világába sok esetben ezek a kis, a piaci kihívásokra rugalmasan reagáló cégek jelenthetik az ugródeszkát a fiatal munkavállalók számára. Az ilyen vállalkozások támogatása nem rekedhet meg a szavak szintjén, az államnak olyan vállalkozói közeg kialakításában kell szerepet vállalnia, amely az ilyen projektek számára a megfelelőbb.

2D. Az alternatív finanszírozási módszerek közül a „crowdfunding” (tömeges finanszírozás) módszerét támogatjuk, amelynek alapja a vállalkozás megkezdését biztosító, alacsony összegű, tömeges adományok összegyűjtése.

2E. Figyelembe véve a szlovákiai viszonyokat, gyakori jelenség, hogy egy fiatal munkahelyváltásra kényszerül. Javasoljuk, hogy az új munkahelyen államilag támogatott átképzési program álljon a fiatal munkavállaló rendelkezésére, amely megkönnyítené a munkahelyváltó gyorsabb beilleszkedését az új munkahelyi környezetbe. Az állami támogatások elosztása ma szelektíven és nem átláthatóan működik, ezért kezdeményezzük a rendszer átláthatóvá tételét és az átképzési támogatások elérhetőségének biztosítását minden érdeklődő számára.

2F. Támogatunk minden kezdeményezést, amely arra irányul, hogy vonzóvá tegye a fiatal orvosok számára a régiókban való maradást. A cél elérése érdekében a fiatalok együttes fellépésére van szükség. A régiókban élő fiatal orvosok és egészségügyi nővérek jelentős fizetésemelése a jövőre való tekintettel elkerülhetetlen.

2H. A kreativitás fejlesztése, az érvényesülés és a karrierépítés érdekében támogatjuk a fiatalok nemzetközi mobilitását, de csak abban az esetben, ha nem „agyelszívásról” van szó. Éppen ezért - csökkentve a bürokráciát, ha valaki külföldön szeretne tanulni, vagy egy ideig ott dolgozni - olyan programokra van szükségünk, amelyek a visszatéréshez nyújtanak segítséget, elsősorban a munkahelyszerzésben (pl. a LEAF szervezet kezdeményezései).

3. Családalapítás és szociális politika

Az iskola befejezése után és a munkapiacon való elhelyezkedést követően a fiatalok életük egy következő fázisába lépnek. Azonban ebben az élethelyzetben is akadnak problémák. Saját tapasztalataink alapján egyre nehezebb családot alapítani és biztosítani a kellő anyagi hátteret. Ezeket a problémákat a jelenlegi ifjúságpolitikai rendszer csak részben tudja kezelni, a helyzet nem javul. Éppen ezért ebben a részben olyan intézkedéseket javasolunk a fiatal családok és anyák támogatására, amelyek segítséget nyújtanának a fiataloknak életük e kritikus szakaszában.

3A. A jelenlegi „fészekrakó” hitelek feltételei szerint minden fiatal, ill. fiatal házaspár ötvenezer euró magasságáig, öt év futamidő tartamára részesül 3%-os kamatcsökkentésben. Az infláció és a jelenlegi gazdasági helyzet következményeként ez az összeg jelentősen terhet jelent a fiatal párok, családok számára. Javasoljuk a futamidő meghosszabbítását tíz évre, a kamatláb magasságának stabilizálását, valamint a kedvezményes keretösszeg hetvenötezer euróra való emelését.

3B. Fontosnak tartjuk a fiatalok otthonteremtési támogatásának rendszerét, azaz főként a fiatal, gyermekes családok számára kialakított csökkentett bérleti díjú lakások állami kiépítését. Ezek a lakások lehetővé tennék a megfelelő lakhatási körülmények biztosítását a fiatal családok számára és tehermentesítenék életüknek azt a szakaszát, mikor a leginkább igényelik a segítséget, hogy a saját lábukra állhassanak.

3C. Mivel a családalapítás megemeli a fiatal párok, ill. házaspárok költségeit, javasoljuk a felvett ingatlankölcsön törlesztő-részletének feloldását három évre, ezalatt a fiatal pár, ill. házaspár csak a kamatokat fizetné. Ezzel természetesen három évvel meghosszabbodna a kölcsön időtartama, a feltételek azonban nem változnának.

3D. Motiválni szeretnénk a munkaadókat egy flexibilis és családbarát munkaidő-rendszer kiépítésében, ahol az előírt munkaidőt a szülő határozza meg, megfelelve a munkaidő heti óraszámaira vonatkozó feltételeknek. A munka törvénykönyvének módosításával elérhető lenne a rövidebb munkaidő (részmunkaidő) és a gyermekgondozási szabadság rugalmasabb feltételeinek támogatása.

3E. Szükségesnek tartjuk az ifjúságpolitikai kérdésekkel foglalkozó ombudsman intézményének létrehozását, ideális esetben a tervezett gyermekügyi ombudsman jogkörének kibővítésével, aki ingyenes pénzügyi és családalapítási tanácsadást biztosítana a fiatalok számára. Emellett létrehozna egy formanyomtatványokat tömörítő adatbázist, amellyel segíthetné a fiatalok elhelyezkedését és érvényesülését a társadalomban.

3F. Javasoljuk az alapiskolák felső tagozatán és a középiskolák első két évfolyamában a szexuális nevelés szakemberek által történő biztosítását. Nem az állam feladata erkölcsre tanítani a fiatalokat, a kulcsfontosságú, a helyes szexuális és párkapcsolati döntéshozatalt elősegítő információkat azonban át kell adni.

4. Egy felelősségteljes generáció

A méltó élet, az anyagi háttér és a személyes sikerek mellett fontos a kollektív felelősségvállalás és a környezetünk iránti tisztelet. Az egyes fiatal korosztályok közös fellépése egy ifjúságpolitikai vízióban kiemelt helyet kell, hogy elfoglaljon. A civil szektor, a non-profit szervezetek (NGOk) és az önkéntesség intézménye szerves részei egy jól működő társadalomnak, így egy jól működő politikai rendszernek is. Meggyőződésünk, hogy minél több generáció képviselteti magát akár a civil szférában, akár a közélet különböző szegmenseiben, annál átláthatóbb és igazságosabb a rendszer. Csökken a korrupció kiterjedtsége, a törvényszegésre hajlamos közéleti szereplők mozgástere pedig szűkül. Újra pozitív jelzést kell adnunk a politikának, hiszen az apolitikus hozzáállás a demokratikus rendszer jó működésének egyik jelentős akadálya.

Szlovákiában a környezetvédelem soha nem tartozott a fajsúlyos témák közé, ezzel is veszélyeztetve a megmaradt természeti kincsek, erdők, termőföldek és édesvízkészletek jövőjét. De elég, ha saját mikrokörnyezetünket, életvitelünket és egészségünket vesszük górcső alá. Tudatosítanunk kell, hogy ezt az országot minden természeti kincsével együtt csupán kölcsönkaptuk, és felelősséggel tartozunk azért, milyen állapotban adjuk tovább a következő generációknak. Az egészséges életmódot fiatal korban kell megalapozni, később már csak abból tudunk dolgozni, amit saját magunk „hoztunk létre”.

A fiatal generációk felelőssége a társadalmi szolidaritás szövetének megerősítése is. Bár társadalmaink egyértelműen a polgárok egyenjogúvá válása felé haladnak, bőven akad még tennivaló. El kell érnünk, hogy a sokszínűség olyan érték legyen, amiért érdemes küzdenünk, a negatív diszkrimináció pedig olyan eljárás, amelyet magunk mögött kell hagynunk. Kiemelt fontosságot tulajdonítunk a nők aktívabb közéleti részvételének. Csak ilyen felelős gondolkodással biztosítható az egyén szabadsága és a számunkra fontos közösségek továbbélése.

4A. Javasoljuk a középiskolás tanulók számára az önkéntesség fogalmának tanítását és kipróbálásának lehetőségét, civil szervezetek és politikai ifjúsági szervezetek közreműködésével. Javasoljuk továbbá az iskolákban az efféle tematikájú kirándulások, ill. különórák szervezését.

4B. Aktívan támogatjuk a politikai ifjúsági szervezetek és a civil kezdeményezések szoros együttműködését, közös rendezvények, szemináriumok és egyéb kurzusok szervezését annak érdekében, hogy közelebb hozzuk a politikát a fiatalokhoz. A sikerességhez szinergiára van szükség a két szféra között olyan fajsúlyos témákban, mint az oktatásügy, a kisebbségvédelem és a fiatalok munkanélküliségének problémája.

4C. Javasoljuk a politikát az iskolákban betiltó törvény újragondolását. A legtöbb nyugati országban a diákok már a középiskolákban találkoznak a politikai pártokkal, ill. a politikai ifjúsági szervezetek munkájával. Minél korábban kapnak teljes képet az ország működéséről és az egyes politikai pártok programjairól, annál könnyebben tudnak jobb döntéseket hozni a közéleti kérdésekben. Ezzel is el tudjuk kerülni a „ráparancsolós” módszert, azaz a fiatal választók szülők általi befolyásolását. Ez az intézkedés a kampányidőszakokra nem érvényes.

4D. Javasoljuk a háztartások szelektív hulladékgyűjtésének támogatását. Nemcsak a szelektív hulladékgyűjtő edények hiányoznak – ingyenes biztosításuk a szelektálásban résztvevő háztartások számára megfontolandó lenne –, hanem a hulladékhasznosítás biztosítása is, azaz ne kerülhessen sor arra, hogy a szelektíven gyűjtött hulladék a többi hulladékkal együtt egy közös szeméttelepre kerül. Kormányzati szinten kezelendő a hiányzó hulladékudvarok kérdése és a szelektív hulladékgyűjtés hiányosságai. A nyugati országokban már évek óta működik a szelektív hulladékgyűjtés rendszere, miért ne működhetne nálunk is?

4E. Támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely az állampolgárokat alacsonyabb energiafogyasztásra, energiatakarékosabb háztartások működtetésére ösztönzi. Az ehhez felhasznált eszközök tára változatos lehet, kezdve a figyelemfelhíváson és tájékoztatáson egészen az olyan projektekig, mint a közösségi energiatakarékossági versenyek az egyes utcák, települések között.

4F. Kezdeményezzük a politikai ifjúsági szervezetek és pártok együttes fellépését a diszkrimináció ellen. Szlovákia minden polgára számára védelmet kell biztosítani nemére, nyelvére, nemzetiségére, etnikai hovatartozására, szexuális orientációjára, egészségi állapotára és vallására való tekintet nélkül. Nemet kell mondanunk a gyűlöletkampányokra.

4G. A IUVEN – partnerei bevonásával - országos polgárjogi kampányt kezdeményez, amelynek célja az előítéletek leküzdése. A kampány alkotóelemei előadások, szórólapok, közös sajtótájékoztatók, polgári szalonok és lakossági fórumok lennének. A kampány arcai a politikai ifjúsági szervezetek képviselői lennének.

4H. Támogatjuk egy olyan versenykörnyezet kialakítását a párton belül, amely megteremti a fejlődés és a növekedés feltételeit a politikai pályán elhelyezkedni akaró nők és fiatalok számára. Ez az a pont, ahol fel lehet számolni a nők és a fiatalok alacsonyabb politikai részvételének ördögi körét (nem jelöljük őket, mert nincsenek – nincsenek, mert nem jelöljük őket), így a rendszer fokozatosan biztosítani tudja a megfelelő minőségű és számú női és ifjúsági jelöltet.

Vízió ABC

A, Á
Adórendszer egyszerűsége

Minél egyszerűbb adórendszerre van szükség. Kezdeményezni fogjuk az adórendszer egyszerűsítését: egykulcsos személyi jövedelemadó, egy adóalap-csökkentő tétel, és a gyerekek számától függő, progresszív jellegű adóbónusz (a bónusz minden további gyerek után fokozatosan egyre magasabb). Az adóadminisztrációnak is egyszerűsödnie kell. Támogatjuk az adó- és járulékbeszedés egységesítését, az egy adó- és járulékbevallást, az egy helyen történő (egyablakos) ügyintézést, az egy közös kivetési alapot, amelyben alacsonyabb a társadalombiztosítási járulékok kulcsa az egyéni vállalkozók és a megbízási szerződés alapján dolgozók számára.

További információ: 2.4.C, 2.4.D
Adórendszer stabilitása

A Híd kezdeményezni fogja az adórendszer stabilitásának alkotmányos rögzítését. Úgy gondoljuk, hogy az adókkal kapcsolatos jogszabályok túlzott gyakorisággal változnak, ami aláássa a rendszer stabilitását és kiszámíthatóságát, és ugyanakkor fölöslegesen növeli a vállalkozói szektor anyagi és adminisztratív terheit. A stabilabb adórendszer javítana a szlovák vállalkozói közeg helyzetén és növelné Szlovákia nemzetközi versenyképességét is.

További információ: 2.4.A
Alkotmány stabilitása

Az EU szinte valamennyi tagállamának gyakorlata azt mutatja (más fejlett demokráciáké is), hogy az alkotmányos rend stabilitásának az olyan mechanizmusok az alapjai, amelyek nem engedik, hogy pusztán minősített többséggel gyakorlatilag bármikor módosítani lehessen az alkotmány szövegét, ha ez a többség a rendelkezésre áll. A „többség diktatúrájának“ veszélyeire gyakorlatilag az összes alkotmányjogász és jogelméleti szakember is figyelmeztet. Az állandóság/ stabilitás biztosításához, valamint ahhoz, hogy a polgárok nagyobb mértékben vegyenek részt a társadalmi megegyezést kifejező alaptörvény szövegének megváltoztatásában, több út is vezet. Követelmény lehet az alkotmánymódosítás népszavazással történő jóváhagyása, vagy annak a kötelességnek a bevezetése, hogy az alkotmánymódosítás benyújtása és a módosításról való parlamenti szavazás között új választásokra kerüljön sor. Támogatjuk a kérdéssel kapcsolatos vita megnyitását, és minden olyan megoldást, amely nemcsak az alkotmány szövegének stabilitását, hanem a polgárok részvételének mértékét is növeli.

További információ: 5.4.C
állattenyésztés

Az állattenyésztés a mezőgazdasági termelés azon része, amely az év 365 napjában munkát igényel, de képes is biztosítani ezt a munkát. Munkahely-teremtési kapacitása leginkább akkor érvényesülhet, ha sikerül elegendően nagyszámú kisgazdaságot létrehoznunk. Meggyőződésünk, hogy azok a nagybefektetők, akik koncentrált, csúcstechnológiát és magas tőkebefektetést – de éppen ezért kevesebb emberi munkát – igénylő nagybirtokokat működtetnek, képesek saját tőkéből finanszírozni működésüket. Éppen ezért sokkal hasznosabb az extenzív tartástechnológiájú, az emberi munka szempontjából igényesebb kis- és középgazdaságok támogatása. Az állami beavatkozás elsősorban a kisgazdaságok, a háztáji tenyészetek fellendítésére lennének hivatottak.

További információ: 3.4.F
Autópálya 30 perc alatt

A Híd központi célkitűzései között szerepel, hogy a jövőben Szlovákia minden településéről 30 perc alatt elérhető legyen az autópálya-hálózat. Azok a lyukak, amelyek ma a közlekedési hálózatban tátongnak, általában éppen a leginkább vidékies jellegű régiókat érintik negatívan. A helyi gazdaság és a befektetések szempontjából központi szerepe van a vidék elérhetőségének.

További információ: 2.7.B
B
Big data a közigazgatásban

A vállalkozói környezet jobbá tétele érdekében felhasználjuk a legújabb elérhető technológiákat és a közigazgatást a „big data” korszakába léptetjük. Az intelligens szabályozások tervezete valamennyi törvény és norma következetes felülvizsgálatát jelenti. Ezt követően olyan intézkedéseket foganatosítunk, melyek eredményeként csak azok a szabályozások maradnak érvényben, amelyek pozitív hatással vannak a polgárok életére és az ország versenyképességére. Mindezek eredményeként elérhető az adminisztratív terhek radikális csökkentése, a felesleges elemek kiiktatása, a polgárok és vállalkozók mindennapjainak megkönnyítése.

További információ: 2.3.D
C
Családi bíróságok

A bíróságok szintjén javasoljuk az ún. „családi bíróságok“ ötletéhez való visszatérést, t.i. a bírák és bíróságok a családjog területén való szakosodását, oly módon, hogy egy bíró alá tartozzon minden olyan családjogi ügy, eljárás, amely egy konkrét családot érint. A szakosodást – különösen a kiskorúakra való tekintettel - továbbképzéssel és speciális tréningekkel kell támogatni, a döntéshozatalban és végrehajtásban részt vevők szakmai tudásának elmélyítése érdekében. Az eljárás gyorsaságát, amely ezekben az estekben különösen fontos, beleértve a végrehajtás hatékonyságát is, menedzseri hatáskörbe tartozó külön feltételek kialakításával kell támogatni.

További információ: 6.5.A
Csődvédelmi szabályozás

Véget kell vetni a csődvédelmi csalásoknak. A közbeszerzésben és a csődvédelem esetén a következő, az alvállalkozók és hitelezők érdekeit szolgáló elvek alkalmazását javasoljuk: a közbeszerzésből átmeneti jelleggel ki kell zárni azokat a vállalatokat, amelyek nem rendezték a beszállítóikkal szembeni – korábbi közbeszerzések során keletkezett – tartozásaikat. Az ún. offshore cégek nem vehetnek részt közbeszerzési pályázatokon, ezek csak az átlátható tulajdonosi szerkezetű cégek számára lesznek fenntartva. A csődvédelem (restrukturalizáció) esetén a nem biztosított kishitelezők is jogosultak lesznek követeléseik legalább 50%-os megtérítésére, maximum 2 éves határidővel. Át kell értékelni a hitelezői választmányok kialakításának feltételeit, oly módon, hogy a nem biztosított hitelezők is képviselve legyenek.

További információ: 2.3.F
D, Ď
Dél-szlovákia

A Híd javasolja a Szlovákiában élő magyar közösség által lakott terület nevének egységesítését. A túl tág Szlovákia és Felvidék kifejezések helyett javasoljuk a Dél- Szlovákia kifejezés konzisztens használatát. Dél-Szlovákiát azok a régiók alkotják, ahol a magyarság nagyobb számban él, határain belül azonban nem csak magyarok, hanem szlovákok és romák is nagyobb számban élnek. Dél- Szlovákia határai nem feltétlenül esnek egybe a jelenlegi közigazgatási beosztással. Ezzel összhangban javasoljuk a szlovákiai magyarok és dél-szlovákiai magyarok kifejezések használatát közösségünk leírására. Hasonló dinamikát szeretnénk kialakítani, mint Románia esetében: a romániai magyarok a teljes az országon belül élő magyarságot felölelő kategória (beleértve például Bukarestet és a Bánságot is), addig az erdélyi és székelyföldi magyarok kifejezések az ottani tömbökben élőkre vonatkozik. A felvidéki magyarok ebben a tekintetben a szlovákiai magyarok egyfajta szinonimájaként, de semmiképpen nem jövőbeli helyettesítőjeként értelmezendő.

További információ: 7.1.A, 7.1.B
Dél-szlovákiai kulturális kataszter

A magyarországi Julianus-programra építve javasoljuk a dél-szlovákiai magyar kulturális kataszter létrehozását, amely a közösségünk szempontjából fontos kulturális emlékeket listázná ki és tenné közszemlére. Ennek két része lehetne: egy – valószínűleg magyarországi segédlettel kialakított – információs tábla-rendszer a kataszter helyszínein háromnyelvű (magyar, szlovák, angol) tájékoztatással az adott helyszín mibenlétéről; illetve egy online adatbázis, amely szabadon hozzáférhető lenne, és amely bővebb információkat is tartalmazna ezen emlékekről. A kataszter helyszínein lévő táblák QR-kód segítségével azonnali online továbbolvasási lehetőséget is nyújthatnának. Kiemelt helyet kell, hogy elfoglaljon a kulturális kataszteren felül is a dél-szlovákiai magyarság legfontosabb ma is működő intézményeinek bemutatása és listázása egy közösen elérhető weboldalon. Ez az oldal kifelé a közösség életképességét, agilitását prezentálná, befelé pedig információkat adna az intézményrendszer kimeneteiről, az aktualitásokról.

További információ: 7.1.C, 7.1.D
Duális képzés

Kezdeményezzük a szakközépiskolások és főiskolások szakmai gyakorlatának támogatását az ún. duális képzésen belül. Az adott képzési rendszer jellemzője, hogy az iskolai elméleti oktatáshoz szorosan kapcsolódik a cégekben történő gyakorlati oktatás. A diák így a gyakorlat során közvetlenül az adott cégben végezhet munkát, és a cég ezután a leginkább megfelelő végzősöket alkalmazhatja.

További információ: 13.1.B
E, É
Egészségügy nyitottsága

Az egészségügyi ellátás minőségének és hatékonyságának növelése érdekében a nyilvánosság számára hozzáférhető, valós és érthető információkra van szükség. Az egészségügyi ellátás eredményeit tartalmazó adatokhoz való hozzáférés biztosítása és az adatok körének fokozatos bővítése lehetővé teszi, hogy a beteg információk birtokában döntsön arról, melyik szolgáltatót fogja választani. Az ellátás eredményeinek összehasonlítása az újítások széleskörű elterjedését támogatja, hiszen minden szolgáltató érdekelt lesz abban, hogy összemérhető vagy jobb eredményt mutasson fel.

További információ: 11.1.B
Egészségügyi biztosítók

Az egészségbiztosításnak több-biztosítós rendszerben kell működnie, ahol az egyes egészségügyi biztosítók egymás konkurensei. A szabad választás és a verseny a magasabb minőség és az ügyfélorientált szemléletmód biztosítéka a páciens számára. Az egészségbiztosítási rendszer pluralitásából fakadó előny a szabad biztosítóválasztás, a biztosítók érdekeltsége a szolgáltatások színvonalának emelése terén, a szolgáltatók szerződéskötési feltételeinek javulása, a biztosítási díjak beszedésének hatékonyabbá válása. Az egészségügyi rendszer résztvevői érdekeltek az egészségügyi ellátás költséghatékonyságának növelésében.

További információ: 11.2.B
Egészségügyi ellátás

Minden régióban garantálni kell, hogy a bejelentésétől számított 15 percen belül megérkező mentőszolgálat biztosíthassa a sürgősségi betegellátást. Valamennyi régióban biztosítani kell a kórházi sürgősségi ellátás feltételeit, a bejelentést követő legfeljebb 60 percen belül. A sürgősségi ellátás költségeit teljes egészében az egészségbiztosítás fedezi. A tervezett kivizsgálások, beavatkozások várakozási ideje az orvosi javallatot követően a gyerekek esetében nem haladhatja meg a 3 hónapot, a felnőttek diagnosztikai vizsgálatai esetében a 6 hónapot, egészségügyi beavatkozások esetében a 12 hónapot. A rövidebb várakozási idő enyhít a páciens szenvedésein és általában javítja a gyógyulás esélyeit.

További információ: 11.3.A, 11.3.B
Egyenlő elbánás

Az alapvető antidiszkriminációs kritériumokat a Szlovák Köztársaság Alkotmánya 12. cikkelyének 2. bekezdése rögzíti. Ennek értelmében a Szlovák Köztársaság területén az alapvető jogok és szabadságjogok mindenki számára garantáltak nemre, fajra, bőrszínre, nyelvre, hitre és vallásra, politikai vagy más gondolkodásmódra, nemzeti vagy szociális származásra, nemzetiségi vagy etnikai csoporthoz való tartozásra, vagyoni helyzetre, származásra vagy más hovatartozásra való tekintet nélkül. Senkit nem érhet ezen okok miatt kár, kivételes elbánás vagy hátrányos megkülönböztetés. Az adott alkotmányszöveg elfogadása óta több mint 23 év telt el. Ha a Szlovák Köztársaság Alkotmányának szövege tükrözni akarja a társadalmi fejlődés jelenlegi állapotát, és a polgárok konkrét csoportjai tételesen meghatározott jogainak egyre szélesedő körét, akkor elkerülhetetlen lesz az alkotmány szövegének kiegészítése, a szükséges minimum a fogyatékosság és a kor alapján történő megkülönböztetés tilalmának rögzítése.

További információ: 5.1.F
Emberi jogi biztos

Az emberi jogok védelmének és tiszteletben tartásának színvonala a demokrácia minőségének fokmérője. Ezért elvárjuk, hogy az emberi jogi biztos hivatala a mainál sokkal kedvezőbb feltételek mellett tudjon eleget tenni feladatainak. Hiábavaló az intézmény létrehozása, ha nem biztosítottak a teljes körű működés feltételei és a terület feladatainak több intézmény között történő elaprózása a vállalt nemzetközi kötelezettségeknek csak formális teljesítését jelenti, miközben a helyzetet a valós feltételek hiánya jellemzi. Javasoljuk, hogy a magán- és jogi személyek alapvető emberi jogainak védelmét érintő kérdések (az ügyészség büntetőjogi területen kívüli feladatainak egy része is) az emberi jogi biztos hivatalának hatáskörébe tartozzon (elengedhetetlen feltétele a személyi állomány fejlesztése).

További információ: 6.1.J
Eu-elnökség

Kulcsfontosságúnak tartjuk, hogy Szlovákia a lehető legnagyobb mértékben fel legyen készülve a 2016-os EU-elnökségre, beleértve a személyi felkészültséget is. Ennek érdekében támogatjuk olyan szakemberek jelölését felelős posztokra, akik képesek nemzetközi környezetben és kontextusban dolgozni, akiknek elegendő tapasztalata és megfelelő felkészültsége van ahhoz, hogy helytálljanak az EU-elnökség terhelése alatt is.

További információ: 12.3.F
Európa

A Híd európai párt, és hiszünk abban, hogy a közös polgári Európáé a jövő. Szlovákia csatlakozása az Európai Unióhoz és az eurozónához az ország újkori történelmének egyik legpozitívabb vívmánya. Részt szeretnénk venni közös európai értékeink védelmében és fejlesztésében, és szeretnénk hallatni a hangunkat az EU gazdasági integrációjának kapcsán is. A Híd egyben közép-európai párt is. Lehetőségeinkhez mérten dolgozni fogunk a térségi együttműködés előremozdításáért, a Visegrádi Négyek keretein belül és azt meghaladva egyaránt. Közös múltbeli tapasztalataink és jelen helyzetünk egyaránt természetes partnerré teszi a régió országait. Kiemelkedően fontosnak tartjuk a jó kapcsolatok ápolását és a konfliktusok kerülését Magyarországgal, amely nem Szlovákia történelmi ellensége, hanem természetes szövetségese kell, hogy legyen.

További információ: 1.3.A
Európai integráció

Szlovákia továbbra is kell, hogy támogassa a nyugat-balkáni országok integrációs folyamatait az Európai Unióba és a NATO-ba, természetesen a tagsági feltételek teljesítése mellett. Továbbra is fontosnak tartjuk az integrációs tapasztalatok átadását, gazdasági és politikai területeken. Támogatjuk az EU Keleti Partnerség országainak (Ukrajna, Grúzia, Moldova) integrációját az Európai Unióba és a NATOba és felajánljuk politikai támogatásunkat az EU-n és a NATO-n belül ezeknek az országoknak. Grúzia kulcsfontosságú a Dél-Kaukázus jövője szempontjából, ezért Tbiliszit kiemelten kezeljük. Minden lehetséges fórumon elítéljük a grúz területek (Abházia és Dél-Oszétia) orosz megszállását, és a grúz függetlenség és területi sérthetetlenség feltételek nélküli támogatását hangsúlyozzuk. Ugyanez érvényes Moldova Oroszország által megszállt transznyisztriai régiója vonatkozásában is.

További információ: 12.1.G, 12.2.D
Európai unió

Szlovákia alapvető érdeke egy erős és cselekvőképes Európai Unió létrejötte és fennmaradása, a regionális és kulturális sajátosságok figyelembe vétele mellett. Éppen ezért fontos, hogy mindenkori kormányunk mind az Európai Tanács, mind az Európai Bizottság munkáját aktívan és partneri hozzáállással támogassa, ötleteivel és kezdeményezésével elősegítve Európa globális pozíciójának megerősítését, gazdasági versenyképességének javítását, biztonsági helyzetének megszilárdulását.

További információ: 12.3.A
F
Feketemunka

Megfontolandó javaslat az, hogy a feketemunkával kapcsolatos tettenérés esetén a „munkáltatóra” kirótt bírság megfeleltethető lenne a „munkavállalók” által felvett segéllyel: azaz például 12 hónapig a fekete munkaadó kényszerülne a szociális segély kifizetésére az illetőnek az állam helyett. Ez elriasztóan hat- hatna a fekete foglalkoztatásra, amelyet soha nem a munkavállaló oldalán érdemes büntetni.

További információ: 8.2.G
Felesleges szabályok megszűntetése

Törekedni fogunk néhány felesleges törvény és szabályozás megszüntetésére, és az adminisztratív terhek csökkentésére. Számos előírás és szabály, minden reális haszon nélkül, csak nehezíti a vállalkozók életét, és hatásuk gyakran az elvárttal ellentétes. El akarjuk érni a munkahelyi egészségügyi szolgálatok megszüntetését (legalább a kisvállalkozások esetében) és néhány törvény eltörlését (pl. a kereskedelmi kapcsolatok indokolatlan feltételeire és a mezőgazdasági területek adásvételére vonatkozó szabályozást).

További információ: 2.3.C
Flexibilis foglalkoztatás

A szlovák gazdaság számára fontos a foglalkoztatás nagyobb mértékű flexibilitása. Támogatni fogjuk a flexibilis foglalkoztatási formákat, a részidős munkát, a rugalmas munkaidőt, az otthoni munkavégzést. Javasoljuk a határozott időre szóló munkaviszony, az ügynökségi foglakoztatás és a megbízási szerződések szabályozásának enyhítését. Egyben azonban az is fontos, hogy (különösen az ügynökségi foglalkoztatás esetében) megfelelő védelmet nyújtsunk a munkavállalóknak is, csökkentve azok kiszolgáltatottságát.

További információ: 2.2.D
Főiskolák értékelése

Javasoljuk a közép- és főiskolás diákok részvételét az egyes szlovákiai főiskolák értékelésének folyamatában. A diákok véleménye döntő szerepet kell, hogy játsszon a főiskolák tantervének és módszereinek korrekciójában, megfelelő beállításában, illetve azok munkaerőpiaci érzékenységének megteremtésében. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk arra, hogy a diákok érdeklődést mutassanak ez iránt a folyamat iránt.

További információ: 13.1.A
Főiskolák minősége

Az oktatáspolitikai koncepciónk egyik alapját jelentő minőségellenőrzés elvének a felsőoktatásban is – sőt, ott talán még inkább – érvényesülnie kell. Olyan rendszer kiépítésére van szükség, amely összhangban a nemzetközi tapasztalatokkal az iskolákat, a jövendőbeli diákokat és a felsőoktatási intézmények partnereit – beleértve az államot – egyaránt értesítik az adott intézmény erős és gyenge pontjairól. Az intézmények és partnereik számára ez a hibák kiküszöbölését, a diákok számára pedig a jobb döntést teszi lehetővé. Utóbbi, azaz a diákok jobb informáltsága, lépéskényszerbe hozza az intézményeket is.

További információ: 10.3.A
H
Határon átívelő együttműködés

Kiemelt fontosságot kell tulajdonítanunk a határon átívelő együttműködés megerősítésének, amely lehetőséget nyújt a határ menti régióknak arra, hogy helyzetükből előnyt kovácsoljanak. Ezen belül is fontos a hiányzó közlekedési infrastruktúra (hidak, autópálya bekötő utak) pótlása a jobb közlekedési integráció érdekében. Különösen fontos az együttműködés azokban a régiókban, ahol a határ túloldalán gazdaságilag virágzóbb térség található, amelynek vállalatai és fogyasztói potenciálisan megjelenhetnének a határ szlovákiai oldalán is.

További információ: 3.1.G
Háztáji termelés

A háztáji termelés fellendítését is fontosnak tartjuk, mivel ma nagyon sok kihasználatlan kert van a falvainkban. Ez elsősorban a jelentősen túlbürokratizált engedélyezési rendszer miatt alakult így. A falvakban a „háztájizás”, fóliázás már eltűnni látszik, mert a kertben megtermelt áru arra kevés, hogy a termelő vállalkozást építhessen rá. Azért, hogy a falusi gazdaságot fellendítsük, lehetővé kívánjuk tenni azt, hogy adó, engedély és felesleges bürokrácia nélkül piacra lehessen vinni azt az árut, amely egy maximum fél hektárnyi (5000 m2) területű kertben megtermelhető (3000 euro/év). Ez a könnyített értékesítési lehetőség a termények saját előállítási régióján belül lenne adott.

További információ: 3.4.K
Helyi kezdeményezések támogatása

Az állam az általa támogatott vidékfejlesztési projektekben hangsúlyt fektethetne arra is, hogy előnyben részesítse az érintett helyi közösségeket. Ilyen előnyök lehetnének többek között a helyiek számára nyújtandó egyezményes árkedvezmények kialkudása, a kiépülő helyi infrastruktúra (utak, járdák) általános elérhetőségének biztosítása, a nyitvatartási idők helyieknek megfelelő kialakítása is. Fontos szempont a versenyképes helyi kezdeményezések jelentősebb támogatása, legyen szó a vidéki turizmusról, a régió kulturális örökségének (építészet, művészet, hagyományok) bemutatásáról, a kortárs kulturális kezdeményezésekről vagy akár a jó minőségű, a régióban gyártott termékekről. Utóbbiak érvényesülése többek között olyan kampánnyal is elősegíthető, amely arra irányul, hogy növekedjen a regionális termékek aránya a szlovákiai boltok polcain.

További információ: 3.2.C, 3.2.D
Helyi népszavazások

A tapasztalatok alapján felül kell vizsgálni a helyi népszavazások rendszerét, hogy a települések és településrészek lakói saját maguk dönthessenek közösségük jövőjéről. Biztosítani kell, hogy a kormány ne tudja elszabotálni a lakosság döntéseit, legyen szó a települések össze- és szétkapcsolódásáról, illetve megnevezéséről. Természetesen az ilyen nagy hatású döntések esetében szigorú kritériumrendszer szabná meg a helyi közösségek mozgásterét, de egyúttal arra is lehetőséget teremt, hogy a jog adta kereteken belül a lakosság autonóm módon dönthessen.

További információ: 3.1.C
Hivatalok ügyfélközpontúsága

Támogatjuk az állami intézmények ügyfélközpontúságát, beleértve az ügyfélközpontok rendszerének továbbfejlesztését. Az a polgár, aki elégedetlen a hivatali gyakorlattal, panasztételre jogosult. Javasoljuk, hogy jogában álljon betekinteni a panasztételi jegyzőkönyvbe, jogában álljon megállapítani, ellenőrizni, hogyan járt el panaszával kapcsolatban az illetékes intézmény.

További információ: 6.1.G, 6.1.H
Hulladékgyűjtés

A mélyszegénységben élők számára fontos bevételi forrást jelent a gyűjtögetés. Társadalmilag hasznos intézkedés lenne a nyersanyaggyűjtés újrafókuszálása újrahasznosítható hulladékra (pet palackok stb.): ez ökológiailag hasznos megoldás lenne, miközben nem ösztönözne a lopásra. Ehhez ki kell építeni az újrafelhasználható hulladék begyűjtésének rendszerét. Mindeközben elkerülhetetlen a színesfémgyűjtő állomások próbavásárlásos tesztje és a lopott tárgyakat elfogadók kiütése a szakmából.

További információ: 8.2.I
I, Í
Igazságszolgáltatás elektronizációja

Az igazságszolgáltatás elektronizációjának meggyorsítása nemcsak a bíróságok munkájának hatékonyságát növeli, hanem a bíróság és az eljárás résztvevőinek kommunikációját is hatékonyabbá teszi (elektronikus bírósági akta). Javasoljuk az elektronikus nyilvántartások bevezetését is különösen a végrehajtói és fizetésképtelenségi eljárások on-line nyilvántartása esetében. A bírósági iratok és határozatok kézbesítésére szolgáló, a vélelmezett kézbesítés elvét alapnak tekintő elektronikus postafiókok kiiktatják a különösen a vállalati jogi ügyekre jellemző hosszadalmas eljárásokat, amelyeket a bírósági küldemények kézbesíthetetlensége okoz.

További információ: 6.3.L
Illegális épületek

A romatelepek esetében elkerülhetetlennek tűnik az illegális épületek alatti telkek státuszának rendezése. Ennek módja a tulajdonosok piaci áron történő kártalanítása, valamint a telkek a jelenlegi lakók általi szimbolikus áron történő felvásárlása lehetne. A kártalanításban az állam tevékeny részt vállalhatna, többek között az Állami Földalaphoz tartozó területek pótföldként való kiutalásával. A telepek alatti földterület pedig állami tulajdonban maradna. Mindez azonban csak egy egyszeri „ablak” idején történhetne meg: a továbbiakban a fekete építkezésekkel szemben tarthatatlan a jelenlegi tolerancia. Az államnak segítenie kell legális lakóépületek önerőből való kiépítését, méghozzá a tervezésnél, az építési engedélyek megszerzésénél, esetleg az építőanyagok be-szerzésére adott kölcsönnel.

További információ: 8.4.D
Informatika-oktatás

Javasoljuk a programozás és az informatika oktatásának erősítését, valamint a közgazdasági gondolkodás alapjai és a pénzügyi ismeretek oktatásának bevezetését az alapiskolákban. Olyan készségekről van szó, melyeknek egyre nagyobb szerepe van a munkaerőpiacon való érvényesülésben. Az említett kompetenciák oktatásának erősítése növeli a fiatalok sikeres startjának esélyeit, és csökkenti az ismerethiányból fakadó téves döntések számát.

További információ: 13.1.I
Innováció

Az állam innovatív kapacitásai jelenleg elaprózottak. Támogatjuk az egyes ágazatok és szektorok innovációs politikáinak koordinálását és egységesítését, a modern információközlési rendszerek és eljárások alkalmazását. Ennek érdekében létrehozunk egy operatív egységet, amely központilag koordinálja az egyes aktivitásokat és felügyeli az egyes szektorokban elért haladás mértékét. Szlovákia versenyképességének növelése érdekében támogatjuk a brain drain („agyelszívás”) programokat, annak érdekében, hogy minden területen biztosítva legyen a magasan képzett szakemberek jelenléte.

További információ: 2.6.G
Iskolai dolgozók bérezése

Az iskolaügy egyéb szegmenseihez hasonlóan a felsőoktatásra is igaz, hogy a minőségi javulás eléréséhez az oktatók jobb bérezésére van szükség. A potenciális főiskolai és egyetemi oktatók előtt álló egyéb karrierlehetőségek sok esetben többszörösen jobb fizetések elérését teszik lehetővé, mint amit az iskolarendszer adni képes. Ha a legjobbak számára nem csábító a professzori pálya – ellentétben például Nyugat-Európával –, az a felsőoktatási intézmények színvonalán egyértelműen meglátszik.

További információ: 10.3.C
J
Jó közigazgatáshoz való jog

Meggyőződésünk, hogy az alapvető emberi jogok és szabadságjogok a Szlovák Köztársaság Alkotmányában rögzített része kell, hogy legyen „a jó közigazgatáshoz” való jog. A jó közigazgatáshoz való joghoz tartozna például, hogy a közigazgatási szervek az ügyintézés során az emberi méltóságot tiszteletben tartva, pártatlanul, igazságosan és megadott határidőn belül járjanak el; hogy a közigazgatási szervek az eljárások résztvevőinek és mindazoknak, akiket az eljárás érint, segítséget és felvilágosítást nyújtsanak, hogy ezek a személyek a jogi normák ismeretének hiányában ne szenvedjenek kárt az eljárás során; hogy mindenki számára, aki érintett az eljárás során, biztosított legyen a meghallgatáshoz való jog, bármely olyan egyéni döntés meghozatala előtt, amelynek az egyén számára kedvezőtlen következményei lehetnének, hogy jogaikat és érdekeiket hatékonyan védelmezhessék az érintettek, hogy véleményt nyilváníthassanak a döntés/határozat alapját képező dokumentumokkal/iratokkal kapcsolatban, hogy érvényesíthessék javaslataikat; hogy az eljárás valamennyi résztvevőjének jogában álljon betekinteni a közigazgatási szerv vonatkozó eljárással kapcsolatos irataiba; hogy a közigazgatási szerv döntésének alapja a körültekintően rögzített és megindokolt tényállás legyen.

További információ: 5.1.D
Jogsegély

Az igazságszolgáltatás kérdéseivel kapcsolatban fontosnak tartjuk a térítésmentes, ill. részben az állam által támogatott jogsegélyhez való hozzáférés lehetőségét a szegénységben élők számára. A lakosság szociális helyzete Szlovákiában ma elvárhatóvá teszi a támogatásnak ezt a formáját, mert gyakran azok sem rendelkeznek a megfelelő jogi tanácsadás biztosításához szükséges anyagi eszközökkel, akik nem tartoznak az anyagi szükséghelyzetben lévők közé, s így nem képesek hatékonyan fellépni jogaik védelme érdekében sem. Ezért javasoljuk azon polgárok kategóriáinak kibővítését, akik részleges térítés ellenében jogosultak a jogsegélyszolgálat igénybevételére, és javasoljuk a jogi tanácsadásnak a jog egyéb területeire való kiterjesztését is.

További információ: 6.3.Q
K
Kerékpárutak

Sokkal több befektetésre lenne szükség a nem közutakon kijelölt kerékpárutak hálózatának fejlesztésére. Ezek az utak összehasonlíthatatlanul olcsóbbak a közutaknál vagy autópályáknál és kihasználtságuk jelentős mértékben fejlődhet. Elsősorban az elmaradottabb keleti és déli régiókban lehetne pozitív hatásuk a vidéki turizmusra, és ez által a regionális foglalkoztatottságra és fejlődésre, miközben egy biztonságosabb, környezetkímélőbb és egészségesebb közlekedési formát jelentenének a helyiek számára is.

További információ: 2.7.H
Kétnyelvűség

A továbbiakban is törekedni fogunk a vizuális és írásos kétnyelvűség elősegítésére, különös tekintettel a közúti és vasúti táblákra, a magyarlakta települések önkormányzatainak munkájára és hivatalos kommunikációjára, valamint a kétnyelvű információs anyagokra. Ezen a területen hathatós tér nyílik az együttműködésre a helyi és parlamenti politika, valamint a civil aktivizmus között.

További információ: 7.5.E
Kft-k

Támogatjuk, a kft. (s.r.o.) alapítás eljárásának egyszerűsítését, elsősorban az alaptőke csökkentését, a hátralékok igazolásának megszüntetését, megfontolandónak tartjuk a kft. tulajdonjogának átruházásakor a cégjegyzékbe történő bejegyzés konstitutív hatályának hatékonyságát, és ellenezzük a vonatkozó jogszabályok olyan változtatásait, amelyek kevéssé vonzóvá tennék az adott vállalkozási formát. Támogatjuk a start-upoknak kedvező, egyszerű, flexibilis jogi forma elfogadását.

További információ: 6.4.A
Kis lépések politikája

Alapelvünk a kis lépések politikája: az, hogy a jó megoldásokhoz ésszerű kompromisszumokon és higgadt cselekvésen át vezet az út. Pártunk egyik erőssége éppen az, hogy képesek vagyunk olyan együttműködések kiépítésére és fenntartására, amelyek hosszú távon mindkét fél számára előnyösek, és amelyek segítenek céljaink elérésében. Ehhez azonban természetesen mindig két fél kell.

További információ: 1.2.C
Kisebbségek jogállását szabályozó törvény

A szükséges intézményrendszer kiépítésének alappillére a kisebbségek jogállását szabályozó törvény elfogadása, és annak gyakorlati implementálása. A törvénynek tartalmaznia kell a kisebbségek pontos jogállásának definícióját, alapvető jogaikat és az ezt meghaladó lehetőségeiket, önkormányzatiságuk pontos formáit és intézményeit, a kisebbségi kultúrák támogatásának hosszú távú kereteit, valamint a közösségek hivatalos jelképeit és ünnepeit. Egy ilyen törvény lehetővé tenné a kiszámítható stratégiai tervezést és megteremtené az alapokat a fent definiált önkormányzatiság kiépítésére és működtetésére.

További információ: 7.3.B
Kisebbségi kultúrák finanszírozása

A Híd átfogó törvényjavaslatával szeretné megteremteni a kereteket a kisebbségi kultúra finanszírozásának stabilitásához. A javaslat egy kisebbségi kulturális önkormányzati modell létrehozásával számol, amely a létrehozandó Magyar Kisebbségi Kulturális Tanács révén lehetővé tenné egy szlovákiai magyar kultúrpolitika kialakítását és érvényesítését. A tervezet a szakmaiság és az átláthatóság egyidejű érvényesítésével szeretné fenntartani az egyensúlyt az alapintézmények és a feltörekvő pályázók között.

További információ: 7.3.G
Kisiskolák

A társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése ugyan nem elsősorban oktatási, hanem inkább társadalompolitikai feladat, ennek ellenére a közoktatás a társadalmi integráció egyik alapvető színtere. A tanulók iskolai eredményessége nagymértékben múlik a családok és a pedagógusok közötti együttműködésen, a nélkül eleve kudarcra ítélt. A helyi iskola felszámolása, a gyerekek utaztatása, a család és az iskola közötti térbeli távolság növelése megnehezíti ezt az együttműködést. Az integráció érdekét az szolgálja, ha az első kilenc évfolyamot minden gyermek a saját lakóhelyén, anyanyelvén végezheti el, természetesen biztosítva a minőségi oktatáshoz való hozzáférését. Amennyiben a saját lakóhelyen történő oktatás egyes településeken kivitelezhetetlen marad, úgy az egyedüli javasolt megoldás az iskolabuszok hálózatának kiépítése.

További információ: 10.1.I
Korrupció

A társadalmat minden szinten átszövő korrupció és klientelizmus súlyos problémát jelent, és alapjaiban kérdőjelezi meg a demokrácia működését. Bár a korrupció nem fog varázsütésre megszűnni, tenni szeretnénk nyomásának enyhítéséért a pártfinanszírozás új keretek közé szorításával, a közbeszerzések átláthatóságának növelésével és a hatósági személyek szorosabb ellenőrzésével. A korrupció hatékony büntetőjogi szankcionálásának feltétele a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok politikától független működésének biztosítása. Támogatjuk a korrupció bejelentőinek védelmét garantáló törvény elfogadását. Támogatjuk a rendőrség függetlenítését a politikától, hogy az országos rendőr-főkapitányi tisztség ne legyen a mindenkori kormányváltások függvénye, betöltése csakis az elvégzett munka minőségétől függjön. Azon túl, hogy az országos rendőr-főkapitányi poszt jelöltje részt vesz az illetékes parlamenti bizottság meghallgatásán, az illetékes miniszternek a tisztségéből való felmentését is meg kellene indokolnia az adott bizottság előtt. Támogatjuk egy, a rendőrséget és más fegyveres testületeket (ZVJS) ellenőrző független szerv létrehozását.

További információ: 6.1.M, 6.1.N, 1.2.F
Közigazgatás hatáskörei

Elkerülhetetlen a hatáskörök szintjeinek, illetve a települések tényleges jogi és gazdasági önkormányzatiságának az alkotmányban való rögzítése. Csak így biztosítható a demokrácia feltételei Szlovákiában, valamint a területi közigazgatás központi szervei hatáskörébe tartozó köztulajdon privatizációjának korlátozása, így akadályozható meg az, hogy az állam módosítgathassa a feltételeket és a törvényeket, előírásokkal és intézkedésekkel korlátozhassa az önkormányzatok jogköreit.

Közigazgatás hatáskörei

Elkerülhetetlen a hatáskörök szintjeinek, illetve a települések tényleges jogi és gazdasági önkormányzatiságának az alkotmányban való rögzítése. Csak így biztosítható a demokrácia feltételei Szlovákiában, valamint a területi közigazgatás központi szervei hatáskörébe tartozó köztulajdon privatizációjának korlátozása, így akadályozható meg az, hogy az állam módosítgathassa a feltételeket és a törvényeket, előírásokkal és intézkedésekkel korlátozhassa az önkormányzatok jogköreit.

További információ: 2.1.A
Közigazgatás hatékonysága

Javasoljuk a közigazgatási intézmények széles körű átvilágítását azzal a céllal, hogy hatékonyabbá tehessük az egyes szervek és hivatalok működését, megszűnhessenek a felesleges intézmények és bürokratikus akadályok, és felszámolható legyen egyes tevékenységek párhuzamos végzése. Ennek eredményeképpen egy karcsúbb és hatékonyabban működő közigazgatási intézményrendszer jöhetne létre.

További információ: 2.6.C
Közigazgatási dereguláció

A Híd támogatni fogja a deregulációt, a területi önkormányzat kötelező feladatainak jelentős csökkentését, mert a túlzott mértékű törvényi szabályozás a területi önkormányzatot államigazgatási szervvé teszi, ezzel korlátozva a települések, régiók és ezáltal az állam rendelkezésére álló emberi és természeti erőforrások, termelői kapacitás hatékony kihasználását.

Közigazgatási dereguláció

A Híd támogatni fogja a deregulációt, a területi önkormányzat kötelező feladatainak jelentős csökkentését, mert a túlzott mértékű törvényi szabályozás a területi önkormányzatot államigazgatási szervvé teszi, ezzel korlátozva a települések, régiók és ezáltal az állam rendelkezésére álló emberi és természeti erőforrások, termelői kapacitás hatékony kihasználását.

További információ: 2.1.D
Közlekedés

Abszolút mértékű prioritást kell élveznie az ország közlekedési hálózata kiegészítésének. Ennek legfontosabb elemei a D1 sztráda befejezése, illetve az R2 és R7 gyorsforgalmi utak kiépítése, amelyek nem tűrnek halasztást. Jó inspirációt jelent Németország, ahol a gazdasági fejlődés alapját a közutak minősége és a gyorsforgalmi utak mennyisége alapozza meg. Az úthálózat ma Szlovákia több régiójában is nagyon rossz állapotban van. Az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében szükséges lépés az útfenntartásra szánt erőforrások egyenlő elosztása a megyék között. Azokban a megyékben, ahol autópályák épülnek, ezek a források azok befejezését és fenntartását szolgálnák, ott pedig, ahol nem zajlik ilyen építkezés, az alacsonyabb szintű utak fenntartására használná fel őket. Ezáltal az I. és II. osztályú utak fenntartása is támogatást kapna.

További információ: 2.7.A, 2.7.C
Közmunka

Támogatandó, hogy a szociális segélyek egy része kötődjön a közmunkához. Az abban résztvevők bónuszhoz jutnának (néhány százaléknyi pluszról van szó), ami motivációt jelenthetne a segélyezettek közmunkavállalása szempontjából. Fontos azonban kitérni arra is, hogy egy ilyen bónuszrendszer önmagában nem elég a feketemunka elleni fellépésre. Annak visszaszorítása a fenti javaslattal egyidejűleg megoldandó szakpolitikai feladat. Kiterjedt közmunkaprogramok beindítása járhat haszonnal, de csak bizonyos feltételek teljesülése esetén. Értelmes, értékteremtő munkalehetőségeket kell létrehozni. Ilyen program volt például a Radičová-kormány árvízvédelmi közmunkaprogramja, amelynek újraindítása ajánlott. A közmunka esetében kiemelten fontos az érintettek (úgy a község, mint a munkások) folyamatos állami ellenőrzése a potenciális visszaélések kiküszöbölésére.

További információ: 8.1.B, 8.2.C
Közvetlen értékesítés

A jövő szlovákiai mezőgazdaságában víziónk szerint az árut egy régión belül kellene megtermelni, feldolgozni és értékesíteni. Ezért kiemelt figyelmet fordítanánk az olyan fejlesztési beruházások támogatására, amelyek a végső termék előállítását, illetve közvetlen értékesítését szorgalmazzák. Támogatjuk a közvetlen értékesítési rendszerek kiépítését, mivel ez a rendszer elősegítheti a helyi gazdaság fejlődését, hiszen számos szereplőt hoz helyzetbe: a termelőt, a kisfeldolgozót, helyi kiskereskedőket, éttermeket, helyi közösségeket és természetesen a fogyasztókat. Fontos célunk az, hogy megteremtsük annak a feltételeit, hogy a gazdaságok az általuk termelt alapanyagokat (tej, tojás, alma) minél magasabb feldolgozottsági szinten, minél magasabb hozzáadott értékkel tudják értékesíteni. Ez közvetlen pozitív hatással lenne a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségére, a helyi gazdaságok működőképességére és a vidéki munkahelyteremtésre.

További információ: 3.4.C, 3.4.D, 3.4.I
Kulturális és oktatási önkormányzatiság

A Híd stratégiai célja a nemzetpolitikában a kulturális és oktatási önkormányzatiság biztosítása a szlovákiai magyar közösség számára. Csak ez tenné lehetővé, hogy az itteni magyarság intézményrendszere megfelelő keretek között fejlődjön tovább, biztosítva a közösség tagjainak lehetőségét identitásuk megtartására és fejlesztésére. A kulturális és oktatási önkormányzatiság egy kisebbségi tanácson keresztül valósulna meg, amelyet a szlovákiai magyar kisebbség tagjai választanának meg 4 éves periódusokra.

További információ: 7.3.A
M
Magáncsőd

Megváltoztatásra szorul a magáncsődről szóló jogszabály, amely jelenlegi formájában működésképtelen, és így nem nyújt igazi lehetőséget az adósságcsapdából való kikerülésre. Maga az intézmény második esélyt kell, hogy adjon egy jobb életre azoknak, akik nagy adósságokba keveredtek.

További információ: 8.1.I
Magyar kisiskolák

A magyar községekben lévő kisiskolák bezárása elfogadhatatlan, mivel felszámolásuk gyakran egyben a helyi magyar közösség felszámolását is jelenti. A kisiskolákat ki kell vonni a puszta gazdasági racionalitás hatóköre alól, és tevékenységüket közösségmegtartó szerepüknek megfelelően értékelni. Ez azonban természetesen anyagi ráfordítással is jár. Optimális esetben a fordított folyamatról lenne érdemes beszélni: a hiányzó intézményrendszer pótlásáról azokon a helyeken, ahol a magyarság nagy számban van jelen, iskolák nélkül (pl. Nyitra, Csúz, Ímely stb.).

További információ: 7.4.C
Magyar nyelv

A legfontosabb távlati cél a nyelvi szabályozás terén a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvként való elismertetése Dél- Szlovákiában. Ez lehetővé tenné a jelenlegi aszimmetrikus állapot felszámolását, amelyben egy kisebbségi nyelv néz szembe egy hozzá képest explicit módon preferált államnyelvvel. Fontosnak tartjuk egy, a szlovákiai magyar nyelvhasználatot segítő kormányzati háttérintézmény megalapítását, amelynek elsődleges célja az adminisztrációs nyelv egységesítése lenne. Az új intézmény feladatát a jogszabály-fordítások, a szakterminológia tisztázása, az általánosan kötelező dokumentumok lefordítása, valamint tájékoztató és információs anyagok készítése jelentenék, munkájának eredményei pedig egy közös, nyilvános weboldalon lennének elérhetőek.

További információ: 7.5.A, 7.5.F
Magyar romák

Fontosnak tartjuk, hogy a magyar anyanyelvű és magyarul beszélő romák közösségünk elidegeníthetetlen részét képezzék. Törekedni fogunk arra, hogy a magyar romák által lakott régiókban a lehető legjobb legyen az együttélés romák és nem-romák között, valamint arra is, hogy a magyar romák az iskolarendszerben a lehető legmagasabb szinten elsajátítsák a magyar nyelvi és kulturális kompetenciákat. A magyar-roma együttélés minősége a magyarság jövőjének záloga Dél-Szlovákia számos régiójában, ezért kiemelt figyelmet érdemel. Az iskolák egyben a magyar romák integrációjának terepét is jelentik; szükségesnek tűnik a dél-szlovákiai magyar romák kulturális integrációját megcélzó tananyag- komponensek kifejlesztése és beiktatása a magyar iskolák tantervébe. A gyakran integrációs gondokkal küzdő roma gyermekek jelenléte a magyar iskolarendszerben olyan tényező, amelyre sok intézmény és tanár nincs felkészülve. Ez egy hatékonyabb módszertani felkészüléssel és őszintébb, stratégiai szintű integrációs szándékkal tompítható lenne.

További információ: 7.2.I, 7.4.H
Magyar szakiskolák

A közösség szempontjából hasznos lépés lenne a magyar nyelvű szakközépiskolák megerősítése, számuk növelése, és a regionális hiányok pótlása. Ma a magyar nyelvű szakképzés hálózata lyukas, elérhetősége több régióban is problémás, ami a középiskolai szinten az anyanyelvű oktatás elhagyására kényszeríti a diákokat. A hosszú távú cél a középfokú szakképzettséget megszerezni kívánó diákoknak a piaci igényeknek megfelelő anyanyelvű képzése. A témáról további gondolatok az Oktatáspolitika fejezet szakképzésről szóló alfejezetében olvashatóak.

További információ: 7.4.F
Második nyugdíjpillér

Ragaszkodunk a második pillér megerősítéséhez. A második pillérbe irányított járulékok szintjének a 2012-es jelentős csökkentés előtti szinthez hasonlónak kell lennie (a régi rendszer járulékai 9%-os szintjének megfelelően). Javasoljuk a munkaerőpiacra belépő fiatalok automatikus beléptetését, fenntartva számukra a kilépés lehetőségét is. Javasoljuk az olyan szabályozó mechanizmusok bevezetését, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a nyugdíjpénztárak a nyugdíjalapokat hatékonyabban kezeljék, ami az alapok hozamának növekedését eredményezné. Fontosnak tartjuk, hogy a második pillérben takarékoskodóknak több választási lehetőségük legyen. Ezért javasoljuk, hogy az általános versenyhelyzet javítása érdekében tegyük vonzóbbá a második pillér járadékainak kifizetését a három életbiztosító mellett más pénzügyi intézmények számára is.

További információ: 2.5.A, 2.5.B
Megújuló energia

Az olcsó energiaellátás jó eséllyel ott lesz a 21. század legnagyobb kihívásai között. Éppen ezért különösen nagy hiba, hogy Szlovákiában nincsenek eléggé kihasználva a rendelkezésre álló megújuló energiaforrások. A legnagyobb potenciállal a vízerőművek rendelkeznek, és ezeket követi a geotermikus energia, a napenergia, a hulladékgazdálkodás, a biológiai üzemanyagok és a szélenergia. Szlovákia energetikai önellátásának biztosítására szükséges az ún. energetikai mix stratégiai struktúrájának kialakítása, melynek részét kell, hogy képezzék a mezőgazdasági és erdészeti tevékenységből származó újrahasznosítható források is. Ezek részaránya azonban csak korlátozott keretek között, az ország élelmiszerbiztonságát nem veszélyeztető módon növelhető. Emellett a bioenergetikai forrásokat a környezetvédelmi szempontok maximális figyelembe vételével kell kialakítani és kezelni. A szlovák gazdaság energiaigénye jelentősen magasabb, mint az EU-átlag, ami felesleges pazarlást és környezetszennyezést jelent. Éppen ezért az energiaigény csökkentése víziónk egyik célkitűzése.

További információ: 3.3.G, 3.3.I
Megyék

Elkerülhetetlen a megyerendszer reformja. A helyi viszonyokat és a regionális identitásokat figyelmen kívül hagyó jelenlegi megyerendszer alkalmatlan funkcióinak ellátására. Ezt a megyéken belül kialakuló egyenlőtlenségek és a választópolgárok a megyei választások iránti alacsony érdeklődése is nyilvánvalóvá teszi. Olyan megyékre van szükség, amelyek egyrészt gazdasági szempontból logikusak, másrészt pedig a polgárok számára is érthetőek és szerethetőek. A Híd egy olyan új felosztást szorgalmaz, amely az állampolgárokhoz közelebb álló, egyben hatékonyabb közigazgatási egységeket hozna létre. E felosztás létrehozásakor elsősorban a természetes régiókra kell támaszkodnunk – azaz azokra az egységekre, amelyek összetartozása organikus –, figyelembe véve a történelmi régiók hagyományait is.

További információ: 3.1.A
Mesterlevelek

Megfontolandó az ún. mesterlevelek rendszerének újjáélesztése. A mesterlevél személyes garancia a szaktudás generációk közötti, személyközi továbbadására, hiszen a mesterlevelet szignáló szakember saját személyes megítélésével szavatolja tanítványa munkájának minőségét. Ez a rendszer lehetővé tenné a potenciális munkaadók számára a jobb tájékozódást a frissen képzett szakmunkások között.

További információ: 10.2.H
Mezőgazdasági szakképzés

Fontos kezdeményezést jelentene a jó minőségű mezőgazdasági szakképzés visszaállítása, amely segítséget nyújtana a jó mezőgazdasági potenciállal rendelkező régiók munkanélküliségének csökkentésében és a régió adottságainak kiaknázásában. A szakképzés megerősítésének szükségességéről további gondolatok az Oktatáspolitika című fejezet erre vonatkozó alfejezetében olvashatók.

További információ: 3.4.M
Mezőgazdasági támogatások

Elkerülhetetlenül fontos a mezőgazdasági támogatási rendszer felülbírálása és reformja. Jelenleg a projektalapú támogatások odaítélése szubjektív, egyéni vélemény alapján történik, és ez visszaélésekre ad lehetőséget. A rendszer hátrányba hozza a kistermelőket, zömük hozzá sem fér a pályázati forrásokhoz és így nem tud versenyképes maradni a nagyvállalatokkal szemben. Véleményünk szerint a jövőben a projektalapú támogatásokat egy objektív és a kérvényezők számára átlátható pontozási rendszer alapján kell elbírálni.

További információ: 3.4.B
Mikrorégiók

Az egyes mikrorégiók imázsépítése (branding) sokat tehet úgy a turisztika felélesztéséért, mint a helyiek motiválásáért. Ma a legtöbb mikrorégió nem rendelkezik professzionális imázzsal: azok, amelyek igen, viszont jelentősen profitálni tudnak ebből. Hasznos intézkedésnek tűnik a régiók önkép-kialakításának állami támogatása tematikus támogatási programokkal, külföldi propagációval, minőségi standardok létrehozásával és ezek a köztudatba való bevitelével, vagy pedig a már létező vidékfejlesztési tudásanyag terjesztésével.

További információ: 3.2.G
Minimálbér

Igazságos elvárás, hogy a dolgozó népesség munkáját jelentősen jobban díjazzák, mint a segélyezetteknek járó létminimum. Éppen ezért szükségesnek látszik a maximális segély és a minimálbér közötti eltérés megnövelése és fenntartása. Azokban az esetekben, ahol egy család tagjai egyaránt segélyezettek, és közülük az egyik legális munkához jut, fontos hogy a család többi tagja ezért ne essen el a szociális segélytől.

További információ: 8.1.A
Municipalitások

Javasoljuk, hogy településközi együttműködésre alapozott települési önkormányzatok (municipalitások) jöjjenek létre. Az így adott települési önkormányzaton belül biztosított a települések önkéntes társulása, az önkormányzat és a vállalkozói szektor, valamint az önkormányzat és a civil szektor intézményeinek együttműködése. Javasoljuk az együttműködés és a társulás vonzóbbá tételét a térség nyújtotta lehetőségek jobb kihasználása érdekében, és az államosítással szembeni védelmet azokban az esetekben, ha az együttműködés nem bizonyul hatékonynak. A települések összevonását csakis az érintett lakosság beleegyezésével támogatjuk.

További információ: 2.3.A, 2.3.C, 2.3.D
Munkanéküliség

A munkaadókat motiválni kell arra, hogy regisztrált munkanélkülieket foglakoztassanak. Többek között úgy is, hogy a munkanélküli segély összegét annak teljes merítési idejében a munkanélkülieket alkalmazóknak juttatjuk, de ezért cserében a munkahely fenntartását követeljük meg a vonatkozó időszak hosszának kétszereséig. A munkaerő-piaci sikeresség szempontjából az oda kerülés utáni első hónapok a legfontosabbak. A fenti módszerrel lehetőség nyílna azon személyek munkavállalásának támogatására, akik munkájukat a közelmúltban veszítették el. Így elkerülhetővé válna, hogy ezek a személyek a munkanélküliségi segélyre jogosultság megszűnése után szegénységi csapdába kerüljenek, és megszűnjön a munka világához való kötődésük. A munkaadókat arra is motiválni kell, hogy olyan regisztrált munkanélkülieket foglakoztassanak, akik már legalább három éve szociális segélyben részesülnek. Ennek formája a bérjárulékok utáni állami támogatás, valamint az adóalap megnövelése a munkanélkülinek a vonatkozó időszakban járó szociális segélyösszegével. Ez az intézkedés lehetőséget ad a munkaerő-piaci szempontból legnehezebben helyzetbe hozható munkanélkülieknek a munka világába való újraintegrálására, és egyben a tartósan regisztrált munkanélküliek számának csökkentésére is.

További információ: 8.2.A, 8.2.B
N
Nato

A NATO Szlovákia, Közép-Európa, Európa és az egész Transzatlanti térség biztonságának alappillére. Támogatjuk a Szövetség walesi csúcstalákozóján vállaltak feltétlen teljesítését, beleértve a NATO közép-európai jelenlétének megerősítését. Szükség esetén készek vagyunk hozzájárulni a Szövetség térségbeli jelenlétének komolyabbá tételéhez, amelyet természetesnek tartunk a biztonság oszthatatlansága alapján, amely a NATO alappillére. Ezért szükség esetén támogatjuk nem csupán csak a lengyelországi, romániai vagy balti jelenlétet, hanem a szövetségesek szlovákiai jelenlétét is (amely egyébként már most is realitás, például a trencséni EOD Centre of Excellence esetében). Szlovákia támogatja a NATO bővítését, beleértve Montenegró és a többi balkáni ország, valamint Ukrajna és Grúzia tagságát. Ezen országok tagságának nélkülözhetetlen feltétele a tagsági feltételek 100 százalékos teljesítése, amelyhez felajánljuk tapasztalatainkat, rendelkezésre álló forrásainkat és szakértőink segítségét.

További információ: 12.4.D, 12.4.F
Népszavazások

Az alkotmány szövege nem fogalmaz egyértelműen a népszavazásokkal, és ezért azok helyzete tisztázatlan. Éppen ezért szükségesnek tartjuk az alkotmány olyan módosítását, amely meghatározott esetekben rögzíti a népszavazás végeredményének jogilag kötelező érvényét, annak érdekében, hogy a polgárok a népszavazás során kinyilvánított akaratának valós súlya legyen. Szükségesnek tartjuk annak rögzítését, hogy az érintett szubjektumok kötelesek a helyi népszavazás eredményeit meghatározott időn belül végrehajtani, míg jelenleg csupán az eredményt kötelesek kihirdetni.

További információ: 5.1.B
Nulladik évfolyam

Azok, akik nem fogyatékosok, de nem rendelkeznek a többségi társadalom számára természetes kompetenciákkal, nulladik évfolyamba kerülhetnének, ahol ezeket elsajátíthatnák, majd a normális tanterv szerint folytathatnák tanulmányaikat. Fontos, hogy a szülő igény esetén kérhesse gyermeke besorolásának felülvizsgálatát.

További információ: 8.3.C
Nyelvi jogok

Kezdeményezzük, hogy a szlovák állam a nyelvi jogokat a nyelvhasználat, és ne a nemzetiségi arányok alapján határozza meg. A cél tehát az, hogy a jelenlegi, ésszerű 15 százalékos településszintű nyelvhasználati küszöb ne a nemzetiségi önbevallásra, hanem a nyelvhasználatra épüljön, attól legyen függő.

További információ: 7.2.B
Nyitott igazságszolgáltatás

A nyitott igazságszolgáltatás hatékonysága jegyében javaslataink feltétele a közellenőrzés. A nyitott igazságszolgáltatás elve nyilvános ellenőrzés alá vonja az igazságszolgáltatást, t.i. ellenőrzési lehetőséget teremt ott, ahol nincs tere a törvényhozói, végrehajtói hatalomnak és lehetővé teszi a törvényhozói és főként a végrehajtói hatalom és az igazságszolgáltatás kapcsolatrendszerének nyilvános ellenőrzését.

További információ: 6.3.A
Nyitott kormányzás

A nyitott kormányzás elvét valljuk, mert a modern információs és kommunikációs technológiák felhasználásával egy olyan tér nyílik meg, amely ösztönzi a demokratikus véleményalkotást, és ezzel egyidejűleg lehetővé teszi az állam képviselőinek és intézményeinek ellenőrzését is. A nyitott kormányzás nem egy zárt normarendszer, amely csak kijelölt információk megosztását teszi lehetővé, alapja a széleskörű információ-megosztás, amely az intézményrendszer és a technikai eszközök fejlődésének függvényében változik. A nyitott kormányzás eredményeként erősödik a döntéshozatali folyamatok átláthatósága, fokozódik a közellenőrzés és ezzel egy időben szűkül a korrupció tere. Természetessé kell tenni azt a kötelezettséget, melynek értelmében valamennyi, a kormány, a parlament, az állami intézmények és önkormányzatok döntéshozatalát befolyásoló dokumentum, irat, elemzés, szakvélemény, stb., nyilvánosan hozzáférhetővé válna; beleértve a metaadatokat. Tekintettel arra, hogy a nyitott kormányzás egy olyan folyamatként valósul meg, amely az információs technológiák fejlődésének függvénye, azt javasoljuk, hogy a nyitott kormányzás felelőse a kormány egy konkrétan megnevezett tagja legyen.

További információ: 6.1.A, 6.1.B
Ö, Ő
önkéntesség

Javasoljuk a középiskolás tanulók számára az önkéntesség fogalmának tanítását és kipróbálásának lehetőségét, civil szervezetek és politikai ifjúsági szervezetek közreműködésével. Javasoljuk továbbá az iskolákban az efféle tematikájú kirándulások, ill. különórák szervezését.

További információ: 13.4.A
O, Ó
Oroszország

Oroszország stratégiai partnerből stratégiai konkurenssé, sőt ellenféllé vált. Az elmúlt hónapokban felrúgta a második világháború óta fennálló nemzetközi rendszert, megsértette a nemzetközi jogot, Grúzia és Ukrajna szuverenitását és területi épségét. A Moszkvával fennálló viszony csak abban az esetben normalizálódhat, ha Oroszország visszaállítja a 2004. januári status quo-t, tiszteletben tartja szomszédjai területi épségét és függetlenségét. Szlovákia támogat minden olyan lépést, amely az agresszív orosz külpolitikára adott egységes, NATO és EU szintű politizáláshoz és közös, Oroszországgal szembeni stratégiai vízió kialakításához vezet. Kifejezetten ellenezzük, hogy az EU vagy/ és a NATO visszatérjen a Krím annexiója előtti politikájukhoz anélkül, hogy Moszkva megszüntetné a kelet-ukrajnai szeparatizmus bárminemű támogatását, beleértve a katonai jelenlétet is, valamint amíg megszállva tartja a Krím-félszigetet.

További információ: 12.4.B
P
Páciens védelme

A fogyasztó (a páciens) védelme az állam aktív szerepvállalását követeli a társfinanszírozásban, a standard egészségügyi eljárások létrehozásában és ellenőrzésében, az egészségügyi alapellátás meghatározásában. Az állam feladata főként a kötelező szolidaritás megvalósulásának szabályozása, a gyógyszerpolitika irányelveinek meghatározása, az egészségügyi ellátás színvonalának biztosítása az orvosok és az egészségügyi személyzet megfelelő színvonalú oktatási rendszerének garantálásával, az egészségbiztosítók tevékenységének felügyelete, a közegészség védelmének biztosítása.

További információ: 11.2.F
Pénzügyi ismeretek

Fontosnak tartjuk, hogy az állam fokozottabb mértékben törekedjen a lakosság pénzügyi ismereteinek bővítésére, azáltal is, hogy a téma jelen lesz az alap- és középiskolák nevelési-oktatási programjaiban. Azt tapasztaljuk, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nem készíti fel kellőképpen a diákokat a mindennapok gazdasági kihívásaira. A fiatalokra szeretnénk koncentrálni, és intenzív oktatással elérni azt, hogy a továbbiakban senki ne kerülhessen negatív pénzügyi spirálba pusztán figyelmetlenség vagy tudatlanság miatt. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a polgárok tudatosabban kísérjék figyelemmel az állam gazdálkodását is, és legyen áttekintésük arról, hogyan befolyásolják mindennapjaikat az egyes közügyi döntések.

További információ: 2.1.F
Polgári alapelv

A fentiekkel kapcsolatban ismételten felhívjuk a figyelmet a polgári princípiumhoz való visszatérés szükségességére, amelyet már az alkotmány preambulumának is tartalmaznia kell. Ez az igény teljes mértékben összhangban van a szlovák alkotmány 2. cikkelyének 1. bekezdésével, mely szerint az államhatalom eredője a polgár és nem „a szlovák nemzet… együtt a Szlovák Köztársaság területén élő nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok tagjaival“. Az idézett megfogalmazás helyett a „Mi, a Szlovák Köztársaság polgárai” változat elfogadására teszünk javaslatot.

További információ: 5.1.A
Polgári párt

A Híd polgári párt. Alapelvei a polgári egyenlőség és az együttműködés. Ezeken alapuló alternatívát nyújt mindazoknak, akik békében és biztonságban akarnak élni, dolgozni és vállalkozni. Hiszünk abban, hogy a nyitottság, tisztesség, szolidaritás, felelősség és tolerancia azok az alapelvek, amik lehetővé teszik az együttműködést és a közösen vállalt célok elérését. A Híd a társadalmi ellentétek enyhítésére törekszik, és nem próbál újabbakat létrehozni.

További információ: 1.1.A
R
Regionális fejlesztés

A jövő vidékének központi kérdése a mezőgazdasági, erdei és az azon kívüli termelés egyidejű fenntartása. Olyan regionális fejlesztési programokra van szükség, amelyek egyszerre tudják kezelni a fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás kérdését, illetve az azon kívüli munkahelyek létrehozását. A vidék legtöbb településén éppen a mezőgazdasági termelés és az erdőgazdálkodás az a terület, amiben kihasználatlan potenciál van a munkahelyteremtésre. A programok fontos pontját képezhetné a jó minőségű vidéki mezőgazdasági munkaerő kinevelése és a munkahelyteremtés támogatása ezen ágazatokban. A leszakadó régiókban különösen nagy szükség van konkrét térségi fejlesztési programokra. Ezekben a vidékfejlesztést össze kell kapcsolni a szociálpolitikával, és megfelelő tanácsadókkal, mentorálással kell a programokat elindítani annak érdekében, hogy az akár generációk óta munkanélküli, vagy alkalmi munkákból élő embereket is hozzásegítsük a feladatok elvégzéséhez, és hogy mindehhez biztosítsuk a megfelelő szaktudást is. A Híd párt által kidolgozott vidéki foglalkoztatási program beindításával számításaink szerint 15 ezer munkahely megteremtésére nyílna lehetőség.

További információ: 3.2.A, 3.2.B
Rendőrségi ösztöndíjprogram

A rendőrség megfontolhatná egy ösztöndíjprogram indítását mélyszegénységben élők számára, etnikumtól függetlenül. A program a felzárkózás lehetőségét biztosítaná a rendőrség kötelékéhez, iskolázottságtól függetlenül. A roma körzeti biztosok számának növekedése számos üdvös hatással járna a romák által lakott települések minden lakosának számára.

További információ: 8.5.F
Roma kultúra

Fontos cél a szlovákiai romák ma is működő legfontosabb intézményeinek stabilizálása, további munkájuk hátterének biztosítása. Ezek között szerepel egyebek mellett a kassai Romathan színház és az eperjesi Romano Nevo Ľil folyóirat is, melyek működése ma átmeneti és nem kielégítő keretek között zajlik. Ezek a kiemelt intézmények bemutatásra és listázásra kerülhetnének egy közös weboldalon is. A roma tradíciók továbbélésének szempontjából előnyös lenne a művészeti iskolák hálózatának megerősítése a romák által nagy számban lakott vidékeken. A roma művészet nem csak egy közismert és közkedvelt brand, de egyben egy hagyományos integrációs csatorna is a romák számára.

További információ: 8.6.B, 8.6.C
Roma tanársegédek

A roma tanársegédek rendszerének stabilizálására, megerősítésére és kiterjesztésére, valamint hosszú távú pénzügyi megalapozására van szükség, mert ők hasznos közvetítői szerepet töltenek be a gyermekek és az intézmény között. A roma asszisztensek az általuk segített gyermekekkel egy közegből kerülhetnének ki, ami a munkanélküliség csökkentése mellett pozitív viselkedésmintát is adna a gyerekeknek.

További információ: 8.3.E
Ruszin falvak társulása

Szükség van a ruszin falvak és városok polgármesterei önálló társulásának létrehozására, amely később a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának védnöksége alatt állhatna. A társulás feladata lenne, hogy javaslatokat fogalmazzon meg az egyes ruszin települések konkrét együttműködését, a ruszin iskolaügy fejlesztésének lehetőségeit, valamint a régiók legégetőbb gondjait illetően (közlekedés, környezet, kultúra, stb.). A szervezetnek saját szabályzata és meghatározott időre választott vezetősége lenne.

További információ: 9.2.D
Ruszin iskolák

A szlovák oktatásügyi minisztériummal együttműködve szükség van a ruszin iskolaügy fejlesztési koncepciójának kidolgozására, amely az Eperjesi kerület ruszinok lakta járásaira, és ha igény mutatkozna rá, akkor Pozsonyra és Kassára fókuszálna. Ezzel kapcsolatban el kell érni, hogy az iskolaügyi minisztérium a ruszin iskolaügyre specializálódott szakemberrel rendelkezzen. Nem utolsó sorban meg kell határozni a tankönyvpolitika elveit és a szükséges tankönyvek minél gyorsabb biztosításának rendszerét az olyan szlovák tanítási nyelvű iskolák számára, amelyekben bevezetik a ruszin nyelv tanítását.

További információ: 9.1.B
Ruszin nyelvtanfolyamok

Szükség van a ruszin nyelv, elsősorban annak írott formája „megújulása“ érdekében ingyenes nyelvtanfolyamokkal segíteni a középkorúakat és időseket. Ennek alapja az a tény, hogy a ruszin nyelv, amely az orosz, ukrán, fehérorosz mellett a negyedik keleti szláv nyelv, grafikai megjelenítése az „azbuka”. A Szlovák Köztársaság érdeke, hogy megőrizze ezt az egyedülálló kultúrát. A tervezet koordinátora állami szerv lenne, melynek hatáskörébe tartoznak a kisebbségi politika területei, végrehajtói azon települések helyi önkormányzatai, ahol a lakosok több mint 15% a vallotta magát ruszin nemzetiségűnek a 2011- es népszámlálás során. A cirilli-metódi hagyományok ápolása érdekében Szlovákiában biztosítani kell a szláv liturgikus nyelv (staroslovienčina) Szlovákia kultúrkincseként való megőrzését és a liturgia e nyelven történő gyakori praktizálásával átadni a hagyományt a fiatal generációnak is.

További információ: 9.1.A, 9.3.A
Ruszin óvodák

Néhány kivételtől eltekintve nincs ruszin nyelven nevelő óvodahálózat. A Híd támogatja a hálózat kiépítését mindazon régiókban, ahol jelentős számú ruszin él, beleértve Pozsonyt és Kassát is. A terv megvalósítása érdekében az óvodáskorúak ruszin nyelven történő neveléséhez biztosítani kell a készségfejlesztő eszközöket, könyveket és a nemzetiség nyelvén nevelő óvodák nevelési tervét.

További információ: 9.1.C
S
Slow food

Kiemelendő az ún. slow food („lassú étel“) mozgalomban rejlő lehetőség; a helyi alapanyagokból, helyi szokások szerint elkészített ételek virágzásukat élik Európa-szerte, és Szlovákiának megvannak az adottságai ahhoz, hogy ezt ki tudja használni. Ezt a mozgalmat az állam leginkább szakmai tanácsadással (pl. higiéniai képzés, engedélyeztetés) és az egyes kezdeményezések közös megjelenítésével (pl. tematikus napok) tudja segíteni.

További információ: 3.2.F
Sokszínűség

Kiemelt figyelmet fordítunk a magyarok, szlovákok, romák, ruszinok, ukránok és egyéb nemzeti közösségek együttműködésének és kölcsönös toleranciájának megteremtésére. A 20. század története a nemzetek közti viaskodás és ellenségesség története is: ez a század már nem szólhat erről. A Híd egyik fő célkitűzése stabil, virágzó és a szlovákiai társadalomba integrált nemzetiségi közösségek létrejöttének támogatása, és a multietnikus településeken lakók értékes együttélésének biztosítása a kulturális és oktatási önkormányzatiság által. Alapelvünk az egység a sokféleségben. Egy sokszínű országban élünk, és a Híd azt gondolja, hogy Szlovákia csak akkor lehet erős, ha minden állampolgára otthon érezheti magát benne.

További információ: 1.1.E
Soron kívüli kivizsgálás

Támogatjuk a soron kívüli kivizsgálás lehetőségének visszaállítását, mindazok számára, akik igényt tartanak rá. A kivizsgálás és kezelés legális és átlátható eszköze ez mindazok számára, akik időhiánnyal küzdenek. Úgy véljük, hogy az állam feladata annak meghatározása, mely egészségügyi szolgáltatások legyenek térítéskötelesek. Az elsőbbségi kivizsgálási díjak átlátható rendszere hatékonyan járulna hozzá a hosszas várakozási idő felszámolásához, elsősorban azon polgárok esetében, akiket ez munkavégzésükben akadályoz.

További információ: 11.1.I
Start-upok

Javasoljuk az innovatív, ún. start-up projektek erőteljesebb támogatását és népszerűsítését, hiszen a munka világába sok esetben ezek a kis, a piaci kihívásokra rugalmasan reagáló cégek jelenthetik az ugródeszkát a fiatal munkavállalók számára. Az ilyen vállalkozások támogatása nem rekedhet meg a szavak szintjén, az államnak olyan vállalkozói közeg kialakításában kell szerepet vállalnia, amely az ilyen projektek számára a megfelelőbb.

További információ: 13.2.C
Startlakások

Fontosnak tartjuk a fiatalok otthonteremtési támogatásának rendszerét, azaz főként a fiatal, gyermekes családok számára kialakított csökkentett bérleti díjú lakások állami kiépítését. Ezek a lakások lehetővé tennék a megfelelő lakhatási körülmények biztosítását a fiatal családok számára és tehermentesítenék életüknek azt a szakaszát, mikor a leginkább igényelik a segítséget, hogy a saját lábukra állhassanak.

További információ: 13.3.B
Szakképzés

A Híd különös hangsúlyt fektet a hátrányos helyzetű régiók iskoláira, az eddig inkább a leszakadók által látogatott szakmunkásképző intézmények versenyképessé tételére, a társadalmi szükségletekre reagáló, a munkaerőpiacon értékkel bíró szakmák oktatását felvállaló állami és nemzetiségi szakmunkásképző hálózat újjászervezésére. Ez illeszkedik a Híd regionális fejlesztési, valamint mélyszegénységi stratégiáiba is (lásd a vonatkozó fejezeteket). A szakiskolai szakképzés jelenleg a leszakadó rétegek iskolája. Itt a ráfordítások azonnal és többszörösen megtérülnének: egyrészt a társadalmi integráció egyedüli útját kínálják a hátrányos helyzetű fiataloknak, másrészt csökkentik a szakképzett munkaerő hiányát, ami ma már jelentős akadálya a gazdasági kibontakozásnak. Megfelelő szakképzés azonban csak a rövid, a közép és hosszú távú piaci igények szakszerű felmérésén alapuló gazdaságfejlesztési stratégia jegyében lehetséges.

További információ: 10.2.A, 10.2.C
Szerzői jogok

A szerzői jogot érintően támogatjuk, hogy az ügyvezetői státuszban létrehozott művekre is az alkalmazotti jogviszonyban létrehozott művek szabályozásai vonatkozzanak. Támogatjuk a szerzői jog megsértésével kapcsolatos büntetőjogi felelősség érdemi kérdéseinek a nemzetközi kötelezettségeket nem meghaladó módon történő pontosítását, annak érdekében, hogy a szerzői jog bármely megsértése ne lehessen eljárás tárgya. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kezdeményezzük a közös jogkezelő szervezetek (SOZA, LITA, stb.) jogköreinek korlátozását, oly módon, hogy ne kerülhessen sor a tarifák, ill. a jogérvényesítési módok önkéntes megállapítására.

További információ: 6.4.J, 6.4.K
Szlovák nyelvvoktatás

A magyar iskolák jelenlegi legnagyobb hátránya konkurenseikkel szemben a szlovákoktatás szintjén fogalmazódik meg. Az anyanyelv tökéletes elsajátítása mellett elemi fontosságú a szlovák nyelvoktatás minőségének és hatékonyságának javítása. A cél az, hogy a nem államnyelven végzett alapiskolákból kikerülő diákok jobban tudjanak kommunikálni az államnyelven. Éppen ezért kezdeményezzük a szlovák nyelv mint második nyelv („idegen nyelv”) oktatását iskoláinkban, az ehhez tartozó módszertan kidolgozásával és az elvárt kompetenciák struktúrájának megváltoztatásával. A kommunikatív-kooperatív nyelvoktatásra alapozó szlovák, mint idegen (második) nyelv tanításának bevezetése megfelelő megközelítés lenne. Alapvető cél, hogy az ehhez szükséges tantervi és tartalmi szabályozás, a megfelelő tankönyvek és segédeszközök, illetve a szakmai-módszertani tanártovábbképzések mielőbb a rendelkezésre álljanak a kisebbségi iskolák számára. A magyar iskolák csak akkor tehetnek szert versenypozícióra a szlovák intézményekkel szemben, ha a szülő biztos lehet benne, hogy gyermeke boldogulni tud az államnyelven is a magyar nyelv és kultúra mélyebb ismerete mellett.

További információ: 7.4.B
Szociális lakások

A jövő szociális lakásainak két feltételt kell teljesítenie. Egyrészt, lehetővé kell tenniük a romák által preferált közösségi életmód folytatását, egymásba forduló, flexibilis, tágas közösségi terekkel. (Mindamellett meg kell hagyni a jelenlegi típusú lakások igénybe vételének lehetőségét.) Másrészt, elsődlegesen a fenntarthatóságra kell törekedniük. A tervezés során – figyelembe véve a nemzetközi tapasztalatokat – szükségesnek tűnik az érintettek bevonása: olyan szolgáltatások és térelemek beépítésére kell korlátozódni, amelyeket a lakó fenntarthatónak ítél meg. (A hatóság ne döntse el, hogy milyen felszerelést tud megengedni magának a lakó: tegye meg inkább a lakó maga.) Ennek ellenoldalaként az új típusú lakások leélésének a jelenleginél súlyosabb büntetésére van szükség, beleértve a leélt lakások tulajdonosai kiköltöztetése lehetőségének újraértelmezését is. Ha a lakással kapcsolatos fizetési elmaradások meghaladják a három hónapot, a tartozások azonnal levonhatóvá válnának a szociális segély összegéből.

További információ: 8.4.B, 8.4.C
Szociális terepmunkások

Fontos lépés lenne a szociális terepmunkások hálózatának a már ma létező kezdeményezések mintájára történő kiépítése minimum a nagyobb romatelepeken. A szociális munkások segítséget nyújtanak a szociális (egészségügyi, családi, munkaügyi, pénzkezelési) problémákban és hivatali ügyekben (írástudatlanság, értelmezési nehézségek, ügyintézés) egyaránt.

További információ: 8.1.F
Szolidaritás

A társadalmi szolidaritás az a kötőanyag, amely egyben tartja közösségeinket. Bár nehéz időket élünk, a szolidaritás nem csupán kötelességünk, hanem egyik legfontosabb közös értékünk is. A Híd kiáll mindazok mellett, akik túl gyengék ahhoz, hogy érvényt szerezzenek igazuknak. Törekedni fogunk a szociális biztonság megteremtésére Szlovákia minden állampolgára számára, legyen szó bármely hátrányos helyzetű régióról vagy csoportról. Szeretnénk az országban fennálló életszínvonalbeli különbségeket hatékony szociálpolitika segítségével csökkenteni. A szolidaritás legfontosabb eszköze az adófizetők esetében a pénzügyi hozzájárulás, a legszegényebb rétegek esetében a munkavállalás.

További információ: 1.5.A
Szövegértés

A kompetenciafejlesztés terén különösen fontos a szövegértés fejlesztése, hiszen a szövegértési és szövegalkotási képesség mindenfajta tanulás és társadalmi szerepvállalás elemi feltétele. A funkcionális írás-olvasás, illetve önkifejezés képességszintjére azonban nem jut el a tanulók teljes köre. Az alapiskolákból kilépő tanulók ötöde, egyes vizsgálatok szerint a harmada nem sajátítja el az értő olvasás képességét, funkcionális analfabétává válik. Ezért lényeges, hogy e kompetenciaterület tervszerű fejlesztése folytatódjon a felsőbb évfolyamokban is. Fontos lenne, hogy ne csupán olvasókönyvek készüljenek a kisiskolások számára, hanem a korszerű oktatási módszerek alkalmazását támogató programcsomagok is. Ezek kidolgozásában segíthet a környező országokban kidolgozott, az ún. kompetencia alapú oktatásra alkalmas programcsomagok bizonyos elemeinek átvétele, a helyi tantervi követelményekhez való adaptálása.

További információ: 10.1.B
T
Tankönyvpiac

Kiemelt jelentőséggel bír a tankönyvpiac liberalizálása. Hol biztosított az iskolai pedagógia programok szabadsága egységes tankönyvek mellett? Elemi fontosságú a tankönyvpiac szabaddá tétele, az iskolák, sőt a pedagógusok tankönyvválasztási joga.

További információ: 10.1.G
Települések saját bevételei

A Híd javasolja a települések valós saját bevételeinek megnövelésé. Ennek részeként javasoljuk egy olyan fejlesztési járulék bevezetését, amelyet az adott településen befektetők fizetnének, és amelyet a település azután a törvény adta kereteken belül a helyi létesítmények és a technikai lehetőségek fejlesztésére használna fel; a települések felszabadítását a saját vállalkozói tevékenységük után fizetett adó alól annak érdekében, hogy vállalkozásra motiváljuk őket; a természetes személyek munkaviszonyból származó jövedelmére kirótt teljes adóbevételnek a település rendelkezésére bocsátását; az ingatlanadó hozamának megnövelését; valamint a regionális iskolahálózat finanszírozásának megváltoztatását, jelentősen megerősítve a helyi önkormányzatok pozícióját.

További információ: 2.2.A
Többes identitások

Kezdeményezzük, hogy a népszámlálás – számos nyugati ország gyakorlatát figyelembe véve – tegye lehetővé a többes nemzetiségi identitások bevallását. Értelmetlen és szükségtelen, hogy a szlovák állam saját polgárait döntéshelyzetbe hozza identitásuk fő csapásvonalával kapcsolatban akkor, amikor az ország lakóinak egy jelentős része legalább két etnikumhoz és közösséghez tartozónak gondolja magát. Ez a probléma korántsem csupán a magyar kisebbséget érintő kérdés, de a romákat, ruszinokat, ukránokat, németeket stb. is.

További információ: 7.2.D
U, Ú
Ukrajna

Ukrajna és Közép-Európa biztonsága elválaszthatatlan egymástól. Bármilyen Ukrajnát érintő fejlemény közvetlenül befolyásolja régiónk jövőjét. Szlovákia stabil, egységes, kül- és biztonságpolitikájában kiszámítható Ukrajnában érdekelt. Alapvető stratégiai érdekünk, hogy keleti szomszédunk ugyanazokban a politikai, katonai és gazdasági szervezetekben nyerjen tagságot, amelyeknek a V4-ek tagjai. Ezért támogatjuk Kijev Európai Uniós és NATO-tagságát, természetesen a tagság feltételeinek teljesítését követően. Szlovákia minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítse Ukrajna felzárkózását és a tagság feltételeinek elérését, mind szlovákiai (fejlesztési segély, politikai támogatás, gázexport), mind V4-es, Európai Uniós és NATO szinten. Szorgalmazzuk, hogy addig is, míg Kijev nem lesz e két integrációs szervezet tagja, stratégiai partnerségre lépjen a közép-európai országokkal. Minden lehetséges politikai és szakértői fórumon hangsúlyoznunk kell Ukrajna területi egységének sérthetetlenségét, beleértve a Krím-félsziget státuszát is, amelynek Ukrajnához tartozását megkérdőjelezhetetlennek tartjuk. Elítélünk bármilyen, ennek ellentétére irányuló kijelentést vagy sugalmazást.

További információ: 12.2.A, 12.2.B
Uzsora

Az uzsorarendszer számos családtól veszi el minden pénzét már a segélyek kifizetésekor (becslések szerint a romák legalább fele lehet érintett uzsora-ügyben). Az uzsora komplex téma, hiszen egyéb pénzforrás híján maguk a telepeken élők tartják fent a rendszert, és akár meg is védik az érintetteket. Ettől függetlenül a belügyminisztérium (a könnyen azonosítható, mindenki által ismert) uzsorások elleni kompromisszumok nélküli fellépésére van szükség.

További információ: 8.1.G
V
Vállalkozói környezet

Támogatjuk az adminisztratív terhek csökkentését és a munkaerőpiac rugalmasságának növelését. A Munka Törvénykönyvében szükségesnek tartjuk a szakszervezetek kiváltságainak korlátozását, a felmondási idő és a végkielégítés egyidejűségének megszüntetését. Szeretnénk elérni az egykulcsos adórendszer visszaállítását, a személyi jövedelemadó magasabb adókulcsának eltörlését, a társasági adónak a korábbi szintre való csökkentését, valamint a minimális társasági adó (az ún. adólicenc), az osztalékok után fizetendő egészségügyi járulék és a szabályozott ágazatokon belüli vállalkozások különadójának megszüntetését. Támogatni fogjuk az adminisztráció egyszerűsítését: az adók és járulékok egységes beszedését, az egy adó- és járulékbevallást, az egy helyen történő ügyintézést, az egységes adóalapot.

További információ: 2.2.C, 2.3.A
Vasúti közlekedés

A vasútvonalak kivételével magánosítani kell a személy- és teherszállító társaságokat. A regionális vasútvonalakon a személyszállítás biztosítására pályázatokat kell kiírni a RegioJet mintájára. A fő vonalakon több társaság is biztosíthatja a gyorsvonatforgalmat, az így kialakuló egészséges verseny a polgárok számára előnyös árat eredményezhet. A piaci lehetőségek megnyitásával egy időben figyelmet kell fordítani a kevésbé jövedelmező, ám egy-egy régió számára nélkülözhetetlen járatok biztosítására. Semmilyen körülmények között nem megengedhető a vasúti személyforgalom leállítása.

További információ: 2.7.G
Védelmi kiadások

A Híd párt egyetértve támogatja az Andrej Kiska elnök úr által a NATO csúcson tett, a kormány döntésén alapuló és az szakértők által is támogatott kötelezettségvállalást a védelmi kiadásokkal kapcsolatban: 2020-ra a nemzeti termék 1,6 százaléka költendő védelemre, ezen belül 20 százalék fordítandó a haderő modernizációra. Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a 20 százalék nem csupán kozmetikai és statisztikai bűvészmutatványok eredménye kell, hogy legyen, hanem reális forrás-átcsoportosítást kell, hogy jelentsen a Védelmi Minisztérium költségvetésén belül. Támogatjuk a szlovák fegyveres erők modernizációját, de nem feltétel nélkül és koncepció hiányában. A modernizációnak figyelembe kell vennie a védelmi költségvetés lehetőségeit, hasonlóképpen a védelmi tervezésnek is. Csak olyan modernizációs programok beindítását támogatjuk, amelyekre egyértelműen meg vannak a források. Ebben a kontextusban különösen fontos a NATO csúcson tett 1,6 százalékos kötelezettségvállalás. Fontos elem a szlovák hadsereg fegyverzeti rendszereinek diverzifikálása, és az orosz hadiipartól való függőség felszámolása.

További információ: 12.5.A, 12.5.C
Vidékfejlesztési támogatások

Fontos az infrastrukturális fejlesztésére fordítható források elosztási rendszerének újraszervezése. Ennek során több alapelv egyidejű érvényesítésére van szükség. Az első ezek közül az, hogy a források elosztása kizárólag gazdasági, és ne egyéb – például földrajzi – tényezőkön alapuljon. Erre vonatkozó objektív mutatókkal az állam ma is rendelkezik, a foglalkoztatottsági adatoktól kezdődően egészen az adóbevételekig. A legtöbb pénzt azokba a régiókba kell juttatni, ahol arra a legnagyobb szükség van. A másik alapelv az ellenőrizhetőség – az állam által támogatott projekteknek olyan ellenőrzési pontokkal kell rendelkeznie, amelyek lehetővé teszik a támogatási pénzek felhasználásának objektív követését (mérőszámok, benchmarking, kimeneti célok ellenőrzése).

További információ: 3.1.F
Vidéki turizmus

A vidék jövőjének szempontjából meghatározó lehet a vidéki turizmus lehetőségeinek felismerése és kiaknázása. Vidéki turizmus ugyanis nemcsak a Szlovákia szempontjából ikonikus magashegységekben lehetséges, hanem az egyéb területeken is. Ebben az esetben is komplex tervezésre van szükség: arra, hogy a beérkező vendégek egy adott régióban a lehető legtöbb opció közül választhassanak. Nem csak természeti vagy kulturális nevezetességekről van szó (ezek egyébként is jelen vannak), hanem éttermekről, múzeumokról, emlékházakról, rendezvényekről, szálláshelyekről, sportolási és bevásárlási lehetőségekről is.

További információ: 3.2.E
Visegrádi négyek

Figyelembe véve a V4-ek stratégiai fontosságát, a négy állam közös együttműködése által kínált lehetőségeket, bármilyen, a V4-ek szolidaritását, közös biztonságpolitikai és külpolitikai együttműködését megbontó lépést károsnak ítélünk az ország és régiónk jövője, biztonsága és stabilitása szempontjából. Különösen veszélyes precedensnek tekintjük, ha ez olyan kérdések esetében történik meg, amelyek kulcsfontosságúak régiónk biztonsági és stratégiai függetlensége szempontjából. Ilyen például Ukrajna NATO és EU-csatlakozása, amelynek a miniszterelnök általi megkérdőjelezése szöges ellentétben állt az ország és régiónk alapvető stratégiai érdekeivel.

További információ: 12.1.A

Címünk

MOST-HÍD
Trnavská cesta 37,
831 04, Bratislava